Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

8.fejezet

Másnap reggel nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból. A tegnap este emlékei kissé homályosak...

Todoroki kiment aztán... Nem tudom... Valószínűleg elaludtam... Főleg, hogy át se öltöztem...  - pillantottam le magamra - Még most is ez a szar van rajtam!   Na nem mintha ez nem lenne így mindennap...

Na de... Nem ébresztett az órám! Baszki! Mennyi az idő?

Idegesen vettem magamhoz a telefonom, ami már fél nyolcat mutatott....

- Cseszd meg! - kiáltottam fel hangosan.

 Hétre kellet volna reggelit csinálnom... Todorokitól mit fogok kapni ezért...

Gyorsan rohantam le a nappaliba, úgy ahogy vagyok. Amint leértem a lépcsőn Todorokit pillantottam meg az asztalnál ülve, nem túl barátságos tekintettel engem fürkészve.

Az asztalon még ott voltak a tegnapi vacsorán használt tányérok...

Basszus... Ezt rohadtul elfelejtettem...

- Jó reggelt álomszuszék! - morogta Todoroki felállva az asztaltól, majd elkezdett lassú léptekkel közelíteni felém. Összehúzva magam vártam, hogy elém érjen. Nem hátráltam, végzetes lett volna ebben a helyzetben... - Igen elhanyagoltad a munkád, nem gondolod? - förmedt rám idegesen.

- Sajnálom... - suttogtam lehajtott fejjel.

Mikor süllyedtem ilyen mélyre?

- Te komolyan nem tanulsz semmiből?! - emelte fel hangját - Tch... Ezek után elvárod, hogy normálisan bánjak veled? - ragadta meg államat, felemelve fejemet - Nézz a szemembe! - morogta dühösen - óvatosan kinyitottam összeszorított szemeimet, majd felvettem vele a szemkontaktust - Most az egyszer elnézem a drog miatt, de nem lesz még egy ilyen alkalom! - halványan bólintottam, hogy megértettem - Most menj és hozd magad valami emberi formába, mert szörnyen nézel ki! Utána pedig csinálj nekem valami reggelit és pakolj el! - ismét bólintottam, majd mikor elengedett, csináltam amit kért.

...

Bár eddig nem akartam magamnak bevallani, de... Félek tőle...

Túl sok olyan dolgot tett, amikből biztosan tudom, hogy nem fél megtenni a következő lépést.

De nem akarok addig eljutni...

Basszus... Van egy olyan érzésem, hogy márpedig nagyon is elfogok... Egy rossz lépés... És.. Nem akarok belegondolni...

Ah.. utálom... Miért jó ez neki? - sóhajtottam fel.

Nem tudom megérteni...

Lehet, hogy beszélnem kéne vele erről...

Jézus... Akkora egy hülye vagyok, ennél nagyobb faszságot ki se találhatnék...

...

- Miről szeretném velem beszélni? - kérdezte Todoroki leülve mellém az egyik fotelba...

Hát amekkora fasz vagyok, mégis csak itt vagyok... És rohadtul nem tudom, hogy kezdjek bele...