Szolgálatodra [TodoBaku - Befejezett]

3.fejezet

Lassan nekiálltam kávét készíteni, miközben gondolataim az imént történteken jártak.

Nem tudom mit akar... Megbíztam benne... Mindent megtettem, hogy felvegyen, de úgy néz ki az ő célja is az volt, hogy nála dolgozzak. És az a szerződés... Nagyon remélem, hogy csak túl gondolom a dolgokat. És talán csak szimplán kanos...

- Megijedtél? - suttogta a fülembe Todoroki, lassan újra átölelve derekam. Meg persze újra szívrohamot hozva rám.

- Miért csinálod ezt? - suttogtam, kezeit levéve derekamról, felé fordulva.

- Baj? - kérdezte teljes komolysággal.

- Figyelj! - vettem fel vele a szemkontaktust - Én csak dolgozni vagyok itt, és semmi más... Én nem akarok tőled semmit, semmi intim dolgot! Érted?

- Nem erőltetek rád semmit, ettől függetlenül nem garantálom, hogy kordában tudom tartani magam... - suttogta vággyal fűtött hangon, szemeimbe nézve, majd lassú léptekkel ott hagyott.

Felsóhajtva fordultam vissza a kávéhoz...

Mire vállalkoztam?

...

Este a nappali egyik foteljában olvasgattam, amikor Todoroki lesétált a lépcsőn, a legutóbbihoz hasonlóan, ismét egy szál alsónadrágban.

- Van még kávé? - folytatta útját a konyha felé, rám pillantva.

- Nincs! - jelentettem ki, mire fancsali képet vágva felsóhajtott.

- Csinálsz?

- Nem! Már nem kéne ilyen késő innod, úgyhogy ha nem bírod ki reggelig, magadnak kell csinálod! - morogtam kissé gúnyosan elvigyorodva.

A mai után egy picit felszabadultabb vagyok, ezáltal gyakrabban szólok neki vissza, mivel tudom, hogy nem rúghat ki, meg persze én sem mondhatok fel, amit ki is használ, szóval akkor én miért ne használnám?

- Tch... - morogta egy mellettem levő fotelba levágva magát.

- Amúgy - pillantottam fel rá, a kezemben levő könyvből - Mi a jelentése tetkódnak? - utaltam a hátán elterülő sárkány mintára, ami már egy ideje szúrja a szememet.

- Kötelező minden tetoválásnak jelentésének lenni? - fordította el fejét az ellenkező irányba.

- Nem, de a fél testedet beborítja, csak van valami oka! - pillantgattam rá értetlenül.

- Semmi közöd hozzá... - morogta felkelve a fotelból, a konyha felé lépkedve - Megyek csinálok magamnak kávét, ha te már nem vagy képes rá... Nem is tudom, miért fizetlek... - sziszegte morcosan, majd hirtelen visszafordult felém, gúnyos vigyorral ajakin - Hm.. ezért igazán csökkenthetném a fizetésed... - gondolkodott hangosan.

- Az első napon? - néztem szemeibe értetlenül.

- Ugyan miért ne? - vigyorgott továbbra is.

- Tch.. nem teheted meg... - szorítottam össze fogsorom idegesen.

- Miért is? Egy szóval sem volt az a szerződésben, hogy nem tehetem! Szóval... Csinálsz nekem kávét, vagy pedig jelentős összeggel csökkenni fog a fizetésed! - mosolygott, szélesen széttárva karjait - Választhatsz!