Római remény

| 04 |

Egy tízemeletes panelház előtt álltunk meg, majd a motor lekapcsolt.

- Megérkeztünk - mosolygott rám a nagynéném, majd kiszálltunk a kocsiból.

Követve Patríciát bementem abba a panelba, ami előtt leparkoltunk. Beszálltunk a liftbe, ami meglepően tágas volt. Nem láttam, hogy hányas számot nyomja meg. Annyit érzékeltem, hogy rengeteget megyünk felfele, és a végére már rosszul lettem, amikor is a felvonó lassan és kiszámíthatóan megállt. A lift tulajdonképpen egy kukával szemben állt, a felvonót és a „pattumiera" (szemeteskuka) feliratú ajtót egy két méter széles folyosó választotta el egymástól. Balra fordulva követtem a nagynénémet, aki már egy ajtó előtt állva várt rám. Amikor odaértem, kinyitotta az ajtót, és megláttam a lakását.

Ahogy beléptem, szembe volt velem a fürdőszoba. Jobb kézre a konyha volt, amiből nyílt egy kisebb helyiség- Ez egykor spájz volt, de amióta Patrícia lakik itt, semmilyen edény nem volt a helyiségben, amit igen meglepőnek és furcsának találtam. A konyhából ki lehetett jutni az erkélyre. A bejárattól balra a nappali és egyben hálószoba volt. Ablaka csak a konyhának és a nagyszobának volt. Ahogy kinéztem, nem azt láttam, mint a filmekben. Igaz, hogy vagy hét emelet magasan voltam, nem volt látótávolságon belül a Colosseum. Semmi csillogásról-villogásról nem volt szó, a lakásból kipillantva rá lehetett látni a főútra és annak parkolójára, valamint az út túloldalán álló, ehhez hasonló panelházakra. Csak színekben tértek el: az épület, amiben tartózkodtam, egykor narancssárga, mostanra azonban kifakult halványrózsaszín volt, a szemben levő pedig zöld. Ebben semmi extra, ilyet láthatunk otthon is.

Miután megcsodáltam a takaros kis lakást, lementünk a kocsiba, ugyanis először feltérképeztem a terepet, és csak utána hordtam fel a cuccokat. Mivel korgott a gyomrom (a légi kaja nem volt túl laktató), mihamarabb el akartam menni rendeset ebédelni, így a cuccomat csak ledobtam a bejárati ajtó mellé, kiszedtem a piperét, majd gyorsan kisminkeltem magam (szempillaspirál+szájfény). Nagynénémmel egyetértettünk abban, hogy minél hamarabb keressünk egy igazi olasz pizzázót igazi olasz pizzával, tekintettel arra, hogy a kései leszállásomból kifolyólag még ő sem ebédelt.

Liftezés közben az jutott eszembe, hogy én ezt a sok felvonózást nem fogom bírni, de inkább liftezek, minthogy 7 emeletet gyalogoljak.

Összevissza bolyongtunk az utcákban, míg végül találtunk egy helyet, ahol nem voltak sokan. Megragadtuk az alkalmat és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Én egy baracklevet és hawaii-t kértem (csak ezt a pizzát vagyok hajlandó megenni), Patrícia pedig a kóla-gombás pizza kombó mellett döntött.

Az italokat pár perccel később, a pizzákat fél óra múlva hozták ki. És hát mit ne mondjak, megérte az árát, ugyanis ilyen finom olasz pizzát még sosem ettem, főleg nem szülőhazájában.

Mivel hatkor végeztünk a vacsorával, úgy gondoltuk, hogy miért ne mehetnénk el egy kicsit nézelődni a városba?!

Épp zártak a boltok, így a főutcán sétálva már egyre kevesebb helyen villogott az „open" felirat.

Már kezdett beesteledni, ami nem éppen a nap eltűnéséből következett, hanem abból, hogy a Casiom minden egész órában csipogott, és ez a hang egyre többször fordult elő a nap második felének folyamán. A sok sétában elfáradva értünk „haza".

Amint visszaértünk, a nagynénémnek munkaügyben telefonálnia kellett, és mivel nem akartam illetlen lenni és hallgatózni, mentem én először a fürdőbe.

Lemostam a sminkemet és tettem még pluszba az arcomra micellás vizet (jót tesz a bőrnek).

Miután végeztem a zuhanyzással, megmostam a fogamat és kifésültem a hajamat.

- Jó éjt! - Köszöntem el Patríciától, ám a nappaliban nem volt matrac, ahol aludhattam volna.

- A gardróbot kipakoltam, az lesz a te szobád, amíg itt leszel - szólt a nagynéném, mutatva a spájzra.

Először furcsálltam, aztán leesett, hogy a spájzruhatartó nekem van fenntartva arra a pár napra, amíg Rómában tartózkodom. Egyből bevittem a bőröndömet a kistáskámmal együtt és berendezkedtem:

Az egész „szoba" hossza alig volt több 2 méternél. Ahogy beléptem, a lábam szinte nekiütközött a matracnak, ami két, a talajtól kb. 50 cm-res polcokra volt rakva, így az ágy alatt volt hely a bőröndömnek és a kistáskámnak. A harmadik polc az „ágy" fölött egy méterre volt, amire én a könyveimet raktam. A fal szürkésfehér volt, így erre a néhány napra legalább mindenképp szerettem volna feldobni valamivel, ne legyen már ott úgy üresen. Sajnálatos módon töltő nem volt (egy spájzba minek?), úgyhogy gazdálkodnom kellett az akkumulátor töltöttségi szintjével. Eszembe jutott, hogy a wifi-jelszót még el sem kértem, így kimentem a nagynénémhez, akit szerencsére még a konyhában volt.

- Légyszi megadod a wifi kódját? - Kérdeztem, mert csekkolni akartam a netet elalvás előtt (utoljára a kocsiban néztem meg, hátha azóta jött üzenetem... Patriktól is akár).

Megadta a jelszót, viszont én meg kezdtem éhes lenni, mert délután 4-kor ebédeltem, így viszont eltolódott a vacsora késő estére. A nagynéném egyből tálalta az ételt. Nem voltam annyira éhes, hogy telezabáljam magam éjszakára, így egy szelet vajas-sonkás-sajtos kenyeret kértem üdítővel. Miközben (meglehetősen hamar) végeztem, Patrícia elment zuhanyozni. Nem akartam zavarni, ezért bementem a „szobámba" és megnéztem a telefonomat. Először az Instagramot nyitottam meg, ami egy követési kérelmet és egy jelölést jelzett egy bejegyzésben.

patrik._.official

Patrik

16y

🇷🇴

Ennyi volt Patrik önéletrajza, majd jöttek a képek, amiknek száma nem volt olyan magas. Meglepően sok (több mint 2000) követője volt.

Engedélyeztem a követést, majd visszakövettem, és végig pörgettem a storyt:

1. Tükörszelfi bőrönddel a kézben. 11h

2. Kocsiból egy boomerang, ahol éjszaka van, és csak a Hold látszik egy foltban. 8h

3. Gyorskajás zacskó vakuval fényképezve a sötét miatt. 6h

4. Fotó a napfelkeltéről. 5h

5. Patrik a budapesti reptér parkolójában, kezében a cuccait tartva. 3h

6. Az indulást jelző tábla képe. 3h

Rámentem a második értesítésre, majd elkerekedett a szemem. Ugyanis Patrik jelölt meg a felhős képen, amit én csináltam. Úgy látszik, annyira megtetszett neki a fotó, hogy feltöltötte.

Ösztönösen kedveltem a bejegyzést, és ha már ott jártam, megnéztem Patrik profilját tüzetesebben. Az ominózus képet 5 órája töltötte fel, és már volt rajta több, mint 100 kedvelés. Onnan tudom, hogy nem kerestek rá a régi képeire sokan, mert utánajártam. Úgy gondoltam, hogyha már úgyis ő az első fiú, akit szimpatikusnak találok, megérdemel annyit, hogy megnézzem az összes képét, ha már highlight-ja nem volt.

Letekertem a bejegyzések aljára, majd elkezdtem egyesével végignézni a képeit.