Római remény

| 18 |

Hát, ezt nem egészen így terveztem befejezni...

Csekkoltam az Instát. Az egyik oldalon sorozatokat hirdettek, és az egyik felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy be

A sorozat címe egyébként Hazug csajok társasága; egy rész kis híján háromnegyed órás. Annyira megtetszett, hogy kapásból megnéztem két epizódot.

Miután kellőképpen elzsibbadt a lábam a másfél óra alatt, nyújtózkodtam egy kicsit, majd kimentem az erkélyre, és néztem a forgalmat.

Ajtónyitódást hallottam, ami azt jelentette, hogy megérkezett Patrícia.

-      Végre itthon! Holnap jönnek a vendégek, sikerült elintézni nekik a repülőt és a szállást is - üdvözölt. Ezt követően megakadt a tekintete a hajamon. Majd a körmömön. Aztán a kettő közt kapkodta a tekintetét. Végül csak annyit kérdezett: - anyádék tudnak róla?

Válasz helyett csak óvatosan megráztam a fejem, és inkább tereltem a témát.

-      És akkor holnap itthon tudsz maradni?

-      Bocsi, nagyon sajnálom, de nekem kell fogadnom őket. Akinek eredetileg lett volna ez a feladata, szabit vett ki, mert megbetegedett a kisfia.

-      Ó! - Tettettem szomorúságot.

Mert azért persze örültem, hogy holnap is legalább egy kis remény van a találkozásra Patrikkal.

-      Menjünk el egy étterembe - javasolta.

-      Oké, csak összekészülődöm - siettem a fürdőbe.

Kihúztam szemceruzával a szemem, használtam szemspirált és szájfényt. Az új tus még kísérleti stádiumban volt, így nem akartam pont egy étterembe elmenni a tesztelés alatt.

Felkaptam a szandimat, és indultunk is.

Ugyanabba a pizzázóba mentünk, ahol már korábban is voltunk. A nagynéném unszolására megkóstoltam a gyrosos pizzát, és megérte, mert fenomenális volt. Egyébként új szokásom, hogy összehasonlítom az ételeket (főleg a pizzákat) különböző helyeken.

Eddig még fel sem tűnt, hogy nem magyarul beszéltek, mivel nagyrészt értettem az olasz szavakat is. De a hazafele vezető úton egyre több ismeretlen kifejezés ütötte meg a fülemet, ami miatt kezdtem oda nem illőnek érezni magamat. Eddig ez fel sem tűnt, mert séta közben a gondolataimba szoktam merülni, most viszont felfigyeltem a környezetemre.

Ahogy hazaértünk, elmentem zuhanyozni, és megnéztem még két részt a sorozatból. Egyszerűen imádom!

Lefekvés előtt láttam még, hogy anyáék írtak, de egyszerűen nem nyitottam meg az üzenetet, így kikerülve a „mi jót tettél ma"-kérdéssorozatot. Ja, amúgy ma semmi jót nem csináltam, de erről nekik nem kell tudniuk.

Kapucsengésre ébredtem. Hangos, szűnni nem akaró kapucsengésre.

„Ki lehet az?"-merült fel bennem a kérdés, mert Patríciának volt kulcsa, tehát ő ki lett zárva. Vagy a szüleim ideteleportálódtak volna? Áááá!

Felkeltem, majd vártam pár pillanatot, hogy magamhoz térjek, aztán odabotorkáltam a kaputelefonhoz.

-      Igen? - Kérdeztem rekedtes hangon.

-      Hali - szólt lazán egy hang, mire azonnal kiment az álmosság a szememből.

-      Nyitom, hetedik emelet - feleltem sokkal éberebb hangon, mint az imént.

Megnyomtam a gombot, majd gyorsan elmentem a fürdőbe.

Pár pillanatig csak néztem a tükörképemet, hogy most mégis mit csináljak. Smink, öltözés vagy haj. Ha sminkelek, az gáz, mert pizsamában a kifestett arc hogy néz már ki? Az öltözéshez még ki kellett volna választanom a ruhát, ami nem fért már bele. A fésülködés meg... hát, végül emellett döntöttem, mert abban nem volt semmi plusz idő.

Nagyban szedegettem ki a csomókat a hajamból, amikor kopogtak. Rohanva mentem ajtót nyitni.

-      Szia! - Köszöntöttem.

-      Csá, szöszi - „üdvözölt".

-      Hé, nem vagyok szöszi - kaptam azonnal a hajamhoz. Összehúzott szemekkel néztem rá, mintha mérges lennék. Pedig egy pillanatra sem tudnék haragudni Patrikra, és ezt ő is pontosan tudja.

Ahelyett, hogy tovább folytattuk volna a véget nem érő civódást, egyszerűen odahajolt hozzám. Jó, nem is bántam annyira.

Nem volt erőszakos, de mégis szenvedélyes, és érzelmekkel teli csókot adott. Nem volt kínosan hosszú, de puszinak sem volt nevezhető. Többször el-és visszahajoltunk egymáshoz, miközben én a hajába túrtam, ő pedig a derekamnál fogva szorított magához.

-      Hogyhogy itt vagy? - Kérdeztem kifulladva, miután szétszakadtunk egymástól.

-      Anyámék valami városnéző túrát szerveztek, amihez rohadtul nem volt kedvem.

-      És szó nélkül elengedtek hozzám? -Néztem rá csodálkozó tekintettel.

-      Meg kellett nekik adnom a pontos címet. Idehoztak, és majd ők is fognak elvinni.

-      Hánykor? - Kérdeztem ijedten, de mégis izgatottan, vágyakkal feltüzelve.

-      Nyugi, három fele elmegyek. Tuti nem fogok találkozni Varga Patríciával.

-      Honnan tudod a nagynéném teljes nevét? - Fejemben igen érdekes, de kételkedő gondolatok keveregtek.

-      Kaputelefon. Ez volt az egyetlen magyar név.

-      Hű.

-      Ja - beszélgetésünk kifulladni látszott, amin nem is csodálkoztam. Szinte az összes beszélgetésünk ehhez hasonló kínos helyzetekbe torkollik.

-      Mindjárt jövök, csak felöltözöm.

Még fésültem néhányat a hajamon, sminkeltem, fogat mostam és átöltöztem.

Vagyis csak próbáltam, ugyanis a nagy kapkodásban elfelejtettem pólót vinni a fürdőbe.

Két opcióm volt: vagy én megyek ki, és meglát felül fehérneműben, vagy pedig megkérem, hogy hozzon ő. Ekkor viszont meglátná az összes ruhámat, a fehérneműktől kezdve a pulcsikon át szó szerint mindent.

Kopogtam az ajtón, majd hallottam Patrik lépteit.

Résnyire nyitottam az ajtót, ami szerintem elég egyértelmű jele volt annak, hogy még nem vagyok teljesen kész.

Ő azonban ezzel mit sem törődve még azon a kis nyíláson is benézett, ezért én reflexből becsaptam az ajtót, így azon keresztül beszéltem hozzá.

-      Fordulj el légyszi - kértem szépen és halkan, mégis igyekeztem egy kis tekintélyt parancsoló hangnemet belevinni.

Választ nem hallottam, hanem egyre távolodó lépteket.

Gyanakvóan kikukucskáltam, így bátran kilopództam a kis helyiségből, és odaszaladtam a bőröndömhöz.

Leguggolva gyorsan felnyitottam, és a kezembe kaptam az első pólót, ami a kezembe ügyébe akadt.

Hirtelen megéreztem a tekintetét a hátamon. Sejthettem volna, hogy ő is fiúból van.

Hátrakaptam a fejem, és igazam lett. Tényleg engem nézett, de egyáltalán nem olyan tekintettel meredt rám, mint amilyennel az osztálytársaim szokták a jó alakkal rendelkező lányokat.

A pólót a felsőtestem elé tettem, majd lassan felálltam és felé fordultam, ezzel együtt pedig le is fagytam.

Patrik ragyogó szemekkel, önfeledt vigyorral nézett rám, azonban ezt a mosolyt azelőtt még nem láttam tőle.

Igazán szerelmes volt a tekintete. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor két olyan színé játszik szerelmespárt, akik a való életben is együtt vannak. Ég a szemük, és látszik a tűz még a képernyőn keresztül is.

Lassú, megfontolt lépésekkel közelített felém. Amikor már csak egy fél lépésnyire volt tőlem, felém nyújtotta izmos karját, majd a csuklómnál fogva leemelte a pólót a mellkasom elől. Végigmérte az egész testemet, ami nekem elég zavaró volt, úgyhogy a kezemmel takartam azt a részt, amin elidőzött a tekintete.