Római remény

| 05 |

1. Egy korlátra támaszkodik és onnan néz le a tengerpartra.

Kedvelések száma: 41

Nem mondom, hogy nem néz ki jól...

2. A Balatont nézi a stégről.

Kedvelések száma: 65

Dögös!

3. Síel le a hegyről, háttérben a havas táj.

Kedvelések száma: 117

Milyen jól áll valakinek a síelés...

4. Fürdőnadrágban egy szörfdeszkára teszi a kezét, a napszemüvege mögül mosolyog a kamerába, úgy, hogy a kockás hasa is látszódjon.

Kedvelések száma: 149

Ezt nevezem!

6. Felhős kép, amit alig néhány órája töltött fel.

Kedvelések száma: 107

És jelölés csak a legutolsó képén volt, az is én voltam.

A többi képén - amik már nem voltak a menüben, mert letelt a 2 nap, így csak direktben tudtak rákeresni az emberek, így azokra már nem is nagyon reagáltak mostanában -, egyre csak nőttek a lájkszámok, és ez épp elég feltűnő volt ahhoz, hogy én is észrevegyem.

Patrik észrevehette, hogy online vagyok, így jött egy üzenetem tőle.

patrik._.official: Nem alszol?

Most komolyan mi köze van ahhoz, hogy mit csinálok? Foglalkozzon a saját dolgával.

matildavarga: De, álmomban irkálok...

Ez lehet, hogy egy kicsit erős volt.

patrik._.official:Tudtam. Tetszenek a képek? :P

Mi van???

matildavarga: Milyen képek?

Ahogy elküldtem, leesett. Kedveltem visszamenőleg azt a néhány képét, ami fel volt töltve.

patrik._.official: Te ennyire nem figyeled, hogy milyen képeket lájkolsz?

matildavarga: Jaaa, hogy azok... elmennek.

patrik._.official: Elmennek?

Jézusom. Csak nem arra vár, hogy mást írjak?

matildavarga: El. Miért, mit mondjak róluk?

patrik._.official: ...

matildavarga: Apropó: hogy bírod a sok utazást?

patrik._.official: Kényes a téma?

matildavarga: Apropó: hogy bírod a sok utazást?

Kontrolcé-kontrolvével tereltem a témát.

patrik._.official: Szóval kényes... kösz, jól. És te?

Na, végre le tudott szakadni a képei fényezéséről.

matildavarga: Én is. A magány néha kifejezetten jót tesz.

patrik._.official: Szuper.

matildavarga: Örülök neki, hogy megtárgyaltuk.

patrik._.official: Én is.

matildavarga: Ennél szűkszavúbban nem tudsz válaszolni???

patrik._.official: De.

matildavarga: Örülök neki...

Egy ideig nem jelezte, hogy Patrik ír, ezért már mentem át Messengerre, hogy válaszoljak a szüleimnek az úttal kapcsolatban, mert a kocsiból nem részleteztem nekik az utazást, amikor is jött Instagramra egy üzim.

patrik._.official: Mikor indultok vissza?

Viccen kívül, örülök neki, hogy megkérdezte, bár mondjuk még csak most jöttünk, de akkor is. Végre nem tőmondatokban válaszolt, hanem kérdezett is.

matildavarga: *indulok. Vasárnap a déli géppel. Miért?

patrik._.official: Ja, tényleg bocs, el is felejtettem, hogy egyedül repülsz. Csak azért, mert akkor mi is akkorra foglaljuk. A vasárnap már fix, csak azt nem tudtuk, hogy hánykor. De majd bedobom a déli járat ötletét, hátha azzal megyünk vissza.

matildavarga: Köszi.

patrik._.official: Mit?

Argh, fiúk.

matildavarga: Hagyjuk...

patrik._.official: Mit?

Na, erre már nem tudtam mit írni, ez pedig láthatóan zavarta Patrikot.

patrik._.official: Hallod?

patrik._.official: Mit?

patrik._.official: ???

Hagytam, hogy tovább irkáljon, csak előtte lenémítottam a telefonomat, hogy ne halljam az értesítések pittyegését.

Ahelyett, hogy aludtam volna, inkább elkezdtem bújni a Bábel-t, Leiner Laura fesztiválozós könyvét, viszont keveset tudtam olvasni, mivel nagyon hamar elálmosodtam. Letettem a könyvet a polcra, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

Az álmom az volt, hogy felszállok egy repülőre, ami Londonba tartott. Fogalmam nincs, hogyan jutottam el a lutoni reptérre, mert már csak az maradt meg, ahogyan egy másik gépen fogom a kezemben a repjegyet, amire egy London-Los Angeles-járat volt nyomtatva.

Egyből felriadtam. A tudat, miszerint tudtam, hogy nem igaz, úgy csapott nyakon, mint később a valóság.

Na, de csak szépen sorban.

Ébredés után egyből nyúltam a telefonomhoz megnézni, mégis mennyi az idő. 09:53.

Te jó ég! Jól elaludtam. Egyből kipattantam az ágyból, kivettem a bőröndömből a ruháimat, majd a piperetáskámból a szempillaspirált és a szájfényt, aztán mentem a fürdőbe. Öltözés után egy halvány sminket akartam feltenni. Azért csak akartam, mert hiába volt sminkes tükröm, ha nem volt egy hely, ahol megállhatna. Az egyik kezemben az apró tükröt tartottam, a másikkal pedig sminkeltem. Vagyis ugye csak próbáltam, mivel két kézzel is nehezen megy, egy kézzel pedig már-már lehetetlennek tűnt. A végeredmény borzalmas lett.

Csak akkor tűnt fel, hogy a nagynéném nincs a lakásban, amikor végeztem a fürdőben. Csupán az étkezőasztalon találtam egy cetlit a következő szöveggel:

„Leugrottam a kisboltba. A reggelid a kenyértartóban van, italt a hűtőben találsz.

Üdv, Patrícia"

Hallgatva az utasításra, odamentem a pékáru tárolóhoz, és találtam is egy zsemlét, ami ott árválkodott, minden bizonnyal csak rám várt. A hűtőből kivettem a tejet és lekvárt is, amivel megkentem a zsömlét.

Az étkezés befejezésekor sem volt még itthon Patrícia, ezért leültem a kanapéra (amin kinyitva aludt) és csekkoltam a netet. Messengeren egy ember integetett nekem: Patrik. Természetesen visszaintegettem, miután meggyőződtem róla, hogy valóban ő az. Bővebben: mondjuk ráírtam Instán, figyelmen kívül hagyva a tegnap esti (vagy inkább éjszakai) kirohanását. Egyből válaszolt.

matildavarga: Szia! Te írtál rám Messengeren?

patrik._.official: Nem, valami hasonmásom, aki kiköpött olyan, mint én.

matildavarga: Szerinted ez vicces?

patrik._.official: Aha. Miért, szerinted nem?

matildavarga: Ja, szerintem is rohadt poén, hogy lehet, egy vadidegen állat neked mutatja magát...

patrik._.official: Jólvanna. Amúgy minden oké? Mi a program mára?

matildavarga: Jézusom. Kezdem tényleg azt hinni, hogy egy vadidegennel írogatok.