Álarcos Hercegnő | ✓

12.

Másnap

Reggel elég kómásan keltem, mert nem sokat aludtam az éjjel. Örültem hogy Emilyvel tisztázni tudtuk a dolgokat, de a születésnapommal kapcsolatos dolgok egyszerűen nem hagytak nyugodni. Egész este azon gondolkoztam hogy egyáltalán jó ötlet-e meghívnom az osztályom a bulira. Meg mit fogok mondani Katlynnek hogyha netán megtudná hogy én vagyok. Hogy magyaráznám el neki ezt az egészet? Nah ezek miatt a gondolatok miatt nem tudtam az éjjel olyan békésen aludni, mint általában szoktam.

Kikeltem az ágyból, felvettem egy otthoni laza ruhát, majd lementem reggelizni. Az ézkezőbe már minden meg volt terítve, mindenki ott volt, már csak engem vártak.

- Jó reggelt Csipkerózsika!-nevetett Apa.
- Jó reggelt!-dörzsöltem meg a szemem, majd mindenkinek adtam egy puszit.
- Hogy aludtál kicsim?-kérdezte anya.
- Hát..-kezdtem volna el, de apa közbe vágott.
- Jó kezdődik..
- Nem sokat aludtam az éjjel. Egyfolytában a születésnapom járt a fejembe.-sóhajtottam.
- Jaj jó hogy mondod a szülinapod.-kapta fel anya a tekintetét.- Thomas!-szólt az egyik beosztottnak.-hozd már ide a meghívók sablonját!
- Máris Asszonyom!-hajolt meg, majd kiment az étkezdéből.
- Már készen is vannak a meghívók?-néztem anyára, miközbe nagyot kortyoltam a teámból.
- Ha rábólintassz a sablonra, akkor már kezdik is készíteni.-mosolygott anya.- Remélem tetszeni fog.
- Biztos nagyon szép!-mosolyogtam, majd megtöröltem a számat és a kezemet, mert Thomas már adta is ide a sablont.

Maga a vázlat nagyon szép volt! Rózsaszín háttéren, kis arany koronák. Teljesen az én ízlésem.

- Ez nagyon jó!-húztam fülig érő mosolyra a számat.
- Örülök hogy tetszik.-nézett rám anya.
- Tetszik? Imádom! Teljesen az én ízlésem. Szeretném ha ilyen lenne a meghívó.-nevettem.
- Akkor ilyen lesz!-tapsolt egyet anya, majd mondta Thomasnak hogy mondja meg a készítőknek, hogy szeretnénk ebből 300-at. Kissé sokaltam a 300-at, de ilyen téren nem vitatkozom anyával mert a végén mindig a több a jobb.
- Köszönöm hogy elilntézted!-mentem oda mellé majd megöleltem.
- Az én lányomnak bármit. Neked most fontosabb a tanulás. Szeretném ha arra koncentrálnál.-nézett komolyan.
- Nyugi..eddig minden jó! És ez ígyis fog maradni.-nevettem, majd felmentem a szobámba.

Felfutottam a lépcsőn majd elővettem a laptopom. Épp hogy bekapcsoltam már 11 értesítésem volt. Főleg Katlyntől.

Egyfolytában azt kérdezte hogy mi volt a tegnapi..Filozofáltam hogy elmondjam-e vagy ne. Végül arra jutottam, hogy jobb lesz ha holnap suli előtt mondom el. Viszont erről őt is tájékoztatnia kell, így ráírtam instagrammon.

Jó, hát nem úgy történt mint ahogy terveztem, de így is jó. Legalább több időm lesz azon gondolkodni hogy hogy is fogom neki elmagyarázni, anélkül hogy elveszítsem a legjobb barátnőm.

Tekergettem az instát, még egy kicsit utánna elmentem tanulni. Ez egy olyan 30 percet vett el az életemből, majd átmentem Emilyhez megnézni miújság vele.

Kopogtam, majd amikor hallottam a hangját benyitottam.

- Szia!-köszöntem. Emily az asztálánál ült és a kis naplócskájába írkált.
- Szia!-csukta be gyorsan. Hmm...tán nem egy fiúról írkált hogy ilyen gyorsan be kellett csukni.
- Miért csuktam be ilyen gyorsan?-nevettem, majd meg pusziltam és leültem az ágyára.
- Mert ez a magánéletem!-vágta rá gyorsan, majd lerakta a polcra.-mit szeretnél?
- Beszélgetni..de szerintem pont jókor jöttem.-húzogattam a szemöldököm.
- Mire célzol?-nevetett.
- Tán egy fiúról írtál, hogy ilyen gyorsan be kellett csukni a naplódat.
- Ami azt illeti...-hajtotta le a fejét.
- Jujj..a kicsi húgom szerelmeees!!-kezdtem el ugrálni.
- Halkabban!!-csitított.
- Hupsz..bocsi..-ültem vissza, mire Emily elnevette magát.- De mesélj!! Ki a fiú?
- Hát...a neve Thomas..és nagyon cukii..-pirosodott el.
- Ha tudnád mennyire vártam már erre a pillanatra...-öleltem magamhoz.- És..?
- Nem nagyon beszéltünk még, de nagyon kedves. Tesin mindig engem választ ki elsőnek a csapatába és mindig rám mosolyog az udvaron.-olvadozott a kishúgom.

Huh..mintha én beszélnék most Jackról.-Mi? Miket hordok itt össze?-kérdeztem magamtól majd hirtelen megráztam a fejem.

- Minden oké?-kérdezte nevetve.
- Ja, igen persze. Csak kicsit elkalandoztam.-vakartam meg a tarkóm.
- Hm..Jacob?-húzta el a száját.
- Mi? Neem.-nevettem.
- Akkor?
- Tudod, ez az én koromba, és az én helyzetekbe egy kicsit bonyolultabb.-bólogattam nagyon komolyan.
- Jaj..ezt most úgy mondtad mintha egy vén öregasszony lennél, és a szomszéd bácsi udvarolna neked.-nevetett.
- Honnan szeded te ezeket?-kérdeztem vissza.
- Szerintem túl sokat nézem a tv-t.-felelte.
- Szerintem is.-nevettem.
- De most tényleg.-ült le elém törökülésbe.
- Ez tényleg bonyolult. Tudod most jön a születésnapom is és a srác nem tudja hogy a hercegnő vagyok. És egy kicsit félek.-sóhajtottam.- Nem tudom hogy mit tegyek.
- Ha igazán szereted elmondod. Ha igazán, szeret elfogadja.-zárta rövidre a témát a kishúgom.
- Imádlak hugi!-öleltem meg.- Viszont nem nézhetsz több tv-t, mert jobban fogod tudni a szerelmi életem 12 évesen mint én lassan 16 évesen.-nevettem.
- Rendben.-bújt hozzám, mikor valaki kopogott.
- Gyere!-engedett el Emily, és az ajtót figyelte hogy ki nyit be.
- Sajnálom lányok, csak Chloe egy fiú téged keres.-mondta Helen.

Emilyvel egymásra néztünk és egy mély levegőt vettünk.

- Nevet tudsz?-kérdeztem kissé idegesen, mert féltem hogy Jack az.
- Jacob. Ha jól értettem.-vonta meg a vállát.
- Huhh..akkor jó.-sóhajtottam.- Mond neki hogy mindjárt megyek.
- Rendben, de lehet hogy jobb lenne ha most jönnél mert Apukád nagyon beszélget vele.-nevetet.
- Rendben, indulok.-mosolyogtam, majd adtam egy puszit Emilynek és elindultam Helen után le a lépcsőn.

Mosolyogva, lesekedtem be az étkezőbe, ahol Apa épp sakkban tartja Jacobot. Nem tudom miről beszélhettek, de Jacob nagyon megvolt szeppenve. Megkell hogy mondjam elég cuki volt.

Besétáltam az ajtón, mire Jacob felállt és meghajolt.

- Hercegnőm!-mosolygott.
- Jacob erre semmi szükség nem volt.-nevettem.- Legyen egy sima szia!
- Rendben. Szia!-vakarta meg a tarkóját zavarában.
- Apa magunkra hagynál minket?-kérdezrem.
- Miért?-kérdezett vissza Apa.
- Apa.-néztem rá komolyan.
- Rendben.-mosolygott, majd kezet rázott Jacobal, nekem meg adott egy puszit.

Amint Apa hallótávolságon kívül volt, leültünk az asztalhoz és beszélgettünk.

- Bocsi, Apa túlságosan is félt engem.-nevettem fel.
- Észszerű, hisz egy hercegnő vagy. Mindenki védeni szeretne.-mosolygott.
- De jó lenne néha hétköznapi lánynak lenni. Nem lenne semmi gondom az életben. Akkor mehetnék ki az utcára amikor akarok, akkor találkozhatnék a barátaimmal amikot akarok. És ami a legfontosabb, hogy boldog lennék. Nem mintha most nem lennék boldog de na..-kezdtem el beszélni a gondjaimról, úgy hogy meg se kérdeztem hogy mit szeretne.- Sajnálom, beléd folytattam a szót.
- Semmi baj.-mosolygott.- Szívesen meghallgatlak.
- Mit szerettél volna tőlem?-kérdeztem kissé félénkebben.
- Múltkor jó volt újra látni, olyan sok év után és arra gondoltam hogy a hétvégén eljöhetnétek megint Emilyvel lovagolni és szeretnélek jobban megismerni. Persze csak mint barátot, mert kiskorunkba eléggé félre ismertelek.-nevetett.
- Persze, majd megbeszélem Emilyvel.-mosolyogtam.
- Rendben. Viszont nekem most mennem kell, mert már várnak otthon.-állt fel, és az ajtó felé indult.
- Rendben, akkor majd hétvégén találkozunk.-mosolyogtam, majd adtam egy puszit az arcára és kikisértem az ajtón.
- Szia!-intett mosolyogva.
- Szia!-integettem, majd becsuktam az ajtót.

Miután elment felmentem a szobámba, lefürödtem, majd lementem anyáékhoz vacsorázni. Anya mondta hogy most hogy a meghívó megvan, már csak a ruha választás van hátra. Ez a kedvenc részem, minden születésnapon. Hiszen tudni lehet, nálunk minden születésnap elég puccos szóval muszáj elmenni ruhát választani. Csak itt most egy olyan ruhát kell választanom amiben nem fognak felismerni a többiek.

Miután befejeztük a vacsorát, felmentem a szobámba, majd még egy kicsit fel mentem instagramra, hogy megnézzem mik történtek még nem voltam fent.