Álarcos Hercegnő | ✓

1.

* 6:30*

Bár én még aludtam volna, a házvezetőnő mégis elhúzta a függönyt.
- Mmm.....Helen még korán van!-jelentettem ki.
- Nem, nincs korán! Épp itt az ideje hogy iskolába menj!-jelentette ki.
- Hülyeségeket beszélsz! Én magántanuló vagyok!-dörzsöltem meg a szemem.
- Nem, már nem! A szüleid megengedték hogy iskolába járj! Rendes iskolába!-mondta mosolyogva.
- Mii?? Valaki csípjen meg mert félek hogy álmodok!-újongtam.
- Nem, ez nem álom! Viszont most menjél öltözni! 7:30-kor indulunk!-mondta.
- Nah..de várj! Mi az hogy a szüleim megengedték hogy suliba járjak? Régen még a házból se mehettem ki!-forgattam meg a szemem.
- Nah...jó..A szüleid azt mondták hogy járhatsz a városi iskolába, egy feltétellel!-kezdte el mondani Helen.
- És mi az?-kérdeztem vissza.
- A személyazonosságod titokban marad!-húzta el a száját.
- Még egy kérdés! Ha a személyazonosságom titok, akkor mi a nevem?-kérdeztem értetlenül.
- Ugyanúgy Chloe marad a neved csak a vezetéknevedet kell megváltoztatni!-mondta.
- Ahh....értem! És mi az új vezetéknevem?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Chloe Henderson!!-mondta majd gonoszan mosolyogot.
- Jólvan! Akkor mától ha kérhetném szólíts, " Chloe Henderson-nak„!!!-jelentettem ki.
- Rendben! De mostmár öltözzél!-mondta nevetve Helen.
Elmondani se tudom milyen boldog vagyok. Bár egy kicsit abszurd ez az egész, de engem nem zavar. A lényeg hogy végre járhatok rendes iskolába és nem kell itthon lennem egésznap. Bár..nem mintha nem szeretném! Ááá....kit áltatok utáltam itthon lenni! Kell a szabadság! Ennek örömére, nem rendes ruhát vettem fel hanem egy farmert és egy toppot hozzá egy ilyen szőrme hatású pulcsit.( ha lehet így mondani)

A hajamat csak simán kontyba raktam, hisz hétköznapi lánynak kell hogy tűnjek.

* lent az étkezőben*

Miután már mindennel készlettem lementem reggelizni! Anya, Apa és Emily már lent voltak.
- Mostantól így fogsz öltözködni?-kérdezte apa.
- Neked is jó reggelt! És nem, nem mindig!-jelentettem ki.
- Nagyon szép vagy édesem!-mosolygott rám anya.
- Köszönöm szépen!-mondtam majd oda mentem és adtam neki egy puszit.
- Ne felejtsd el amit megbeszéltünk! Senki nem tudhatja hogy ki vagy!-mondta apa.
- Nem fogom! Próbálok elvegyülni!-húztam el a számat.
- Jajj...ne félj kicsim, hisz olyan jó személyiséged van! És olyan gyönyörű vagy! Biztos be tudsz majd illeszkedni!-vidított fel anyu. Vagyis hát próbálkozott.
- Csak hogy ez nem az én személyiségem!-jelentettem ki.
- Ebből ne csináljunk vitát! Tudod hogy mit miért teszünk! Ha valaki megtudná hogy te vagy a trón örökös nagy veszélybe kerülnél!-nézett rám komolyan apa.
- Ha már itt tartunk, hamarosan itt a 16. Születésnapod! Milyen bulit szeretnél?-kérdezte anyu.
- Még nem tudom!-jelentettem ki.
- Chloe kisasszony! A kocsi kint vár!- szólt Andre.
- Rendben van!-válaszoltam majd azzal a lendülettel fel is álltam az asztaltól. Mindenkinek adtam egy puszit majd mentem a kocsihoz.

* beszállásnál*

- Jajj....!-mondtam magamban.
- Ne félj!-szólalt meg valaki.
- Helen! Te mit keresel itt?-kérdeztem.
- Én kísérlek el a suliba! Tudod mintha én lennék az anyukád!-mondta.
- Öhm...oké!-mondtam zavarodottan.
Kissé fura volt ez az egész, nem igazán értettem a helyzetet de mindegy.

* A sulinál*

Kiszáltunk a kocsiból, majd mindenki rám nézett. Féltem hogy talán rájöttek hogy ki vagyok, de nem. Csak a kocsinkat nézték. Miután mindenki elfordult körbe néztem. Hallottam valami zenét! És láttam hogy az emberek körbe állnak valamit vagy valakit. Így én is oda mentem! Ááá....már értem egy tánccsata! Menő! Jó tudni hogy itt ilyen is van, mert imádom a breakdance-t de ezt nem sokan tudják rólam. Ahogy vége lett a csatának mindenki ujjongani kezdett. Valami olyasmit üvöltöttek hogy " Jack, Jack, Jack„ gondolom ő nyerte meg a csatát. Oda néztem hogy hátha megtudom hogy ki az! Ránéztem a srácra és ő is rám. Éreztem hogy kezdek elpirulni így inkább elfordultam.

- Tetszik?-kérdezte Helen.
- Ááá....persze! Nagyon király!-jelentettem ki mosolyogva.
- Háát...jó! Akkor menjünk be!-mondta majd elindultunk.
Hátra néztem hátha még ott van a srác, de nem láttam a tömegtől.