Álarcos Hercegnő | ✓

34.

Én is elmentem fürdeni, majd ahogy visszaértem a szobába, majd az ágyamba, el is nyomott az álom...

xxx

Reggel 8.00

- Jó reggelt!-köszönt Katlyn.
- Neked is!-dörzsöltem a szemem.
- Hogy aludt Hercegnő?-kérdezte mosolyogva.
- Jól.-nevettem.- És te?
- Jól.-mosolygott.
- Elmegyek felöltözni, mindjárt jövök!-mentem ki a szobából.

Nagy kómásan sétálgattam a folyosón, mikor is társaságom akadt Noah személyében.

- Szia!-köszönt mosolyogva.

Milyen kis cuki. Kócos volt a haja, táskával a szemei – amit jelzem nagyon dörzsöltett, szóval ha nem alergiás akkor megkockáztatom hogy ő is most kelt.– minden esetre, nagyon cuki volt.

- Szia!-köszöntem vissza.
- Merre haladsz?-nézett le rám, hisz hozzá képest egy törpe vagyok.
- Öltözni.-ásítottam.- És te?
- Én is.-nevetett fel.
- Akkor én most bemegyek.-intettem a lány mosdónál.- Majd találkozunk!
- Majd találkozunk!-villantott egy szép nagy mosolyt.

Szeretnék nem erre gondolni, de csak az jár a fejembe hogy ez a srác nagyon furcsa. Túlságosan közeledik felém. Túlságosan. Azon kívül hogy most kelt, még azt is megkockáztatom hogy tetszem neki. Ezért nem szereti Jack ha a közelembe van. Mint a reptéren.

Ki érve az öltözőből – vagyis WC fülkéből – megint Noahval találtam szembe magam, csak már nem pizsamában, hanem utcai ruhában volt. Ami egy farmernadrág, egy fekete-piros kockásing és egy bakancsból állt. Plusz egy sapka de azt most úgyse veszi fel.

Mosolyogva mértem végig a srácot, ahogy ő is engem. Az utóbbitól egy kicsit, pirosodtam és zavarban éreztem magam, de inkább nem törődtem vele.

- Megvártál?-kérdeztem nevetve.
- Persze.-mosolygott.- Jössz enni?-nézett a büfé felé.
- Menj csak, majd utánnad megyek!-intettem.
- Öhm..oké.-nevetett fel, majd a büfé felé indult.

Felsétáltam a saját emeletünkre, ahol találkoztam az évfolyamtársaimmal, kik mosolyogva integettek, majd inkább a mi területünkre indultam.

Viszont mikor a folyosón sétálgattam szép kis komótosan, valaki elkapta a vállam és berántott a szobába. Hazudnék ha azt mondanám hogy nem íjedtem meg.

- Mit csinálsz?-kérdeztem, mire Sofi íjedten nézett rám.- Bocsi, de nagyon megíjedtem. Azt hittem már le szoktatok erről.
- Nem még nem!-nevetett.
- De jól nézel ki.-mért végig Jelly.
- köszi!-mosolyogtam.

Sima fekete póló, fekete térdénél szaggatott farmernadrág, és egy sima fekete Nike sportcipő van rajtam. Plusz egy fekete sapka de azt most nem fogom felvenni. A hajamat meg ki engedve hagytam.

- Mond mivan közted és Noah között?-húzogatta a szemöldökét Sofi.

Mikor már válaszolni akartam, kinyílt az ajtó és a többi lány lépett be rajta. Személy szerint, Katlyn, Paula, Emma, Alexis.

- Körüzenet?-néztem unottan a szőke hajú barátnőmre.
- Az.-vágta rá.- De inkább mesélj! Láttalak titeket sétálgatni, meg tegnap is elég furcsa volt.
- Jól mondod. Ő volt furcsa nem én.-nevettem el magam, majd leültem az ágyra.- Egyébként nincs köztünk semmi, de nekem is feltűnt a viselkedése!
- Jacknak is gondolom!-húzta el a száját Katlyn.- Elég féltékeny lett.
- Igen!-adtam igazat.- De én nem akarok Noahtól semmit!
- Ezt neki is meg kéne mondanod!-vont vállat Sofi.
- De nem vehetjük biztosra a dolgokat.-szólalt meg hirtelen Alexis.
- Pontosan! Még csak 2 napja ismerjük!-mondta Emma.
- Akkor mit csináljak?-kérdeztem.
- Barátkozz!-vont vállat Paula.
- Jó, és Jackkal?-kérdezrem újra.
- Próbálj meg nem elvörösödni ha meglátod.-nevetett Jelly.- Viccet félre téve..-vette komolyra.- Meg kéne próbálni, nem közeledni felé. Tartani a távolságot, mégha össze is lesztek zárva.
- Megpróbálom!-álltam fel.- Jöttök kajálni?
- Aha!-álltam fel, mindannyian.

Ezzel egy nagy csajcsapatként indultunk meg lefelé a büféhez, ahol már csak minket vártak. Tanárnő elmondta hogy ma majd megyünk körülnézni a hegységeknél, lehet majd képeket csinálni, de ami a legfontosabb hogy vigyázzunk egymásra és a saját testiépségünkre is.

Sajnos nem mindenre tudtam odafigyelni, hisz az agyam teljesen máshol járt, de a fontosdolgoknál szerencsére jelen voltam. Néha oda pillantottam a két srác irányába és csak annyit vettem észre hogy mikor rájuk néztem elkapták a tekintetüket. Nem értem a pasikat...