Álarcos Hercegnő | ✓

49.

Hihetetlen hogy ez a nap is eljött. Ma van a születésnapom. Hivatalosan is 16 éves vagyok! És már a saját kezembe van a sorsom. – ha lehet ezt így mondani. – Már csak azért kell imátkozni, hogy minden rendben menjen.

Épp a bál terem bejáratánál vagyok, és csak arra várok hogy a nevemet mondják, mikor egy kéz érinti meg a vállam. Apa volt az. Tudom hogy páran inkább Jacknak örültek volna, – Köztük én is – de apám volt.

- Felnőttél!-sóhajtott egyet.
- Ezt majd akkor mond ha 18 lettem!-nevettem el magam.
- Akkor is felnőttél. Már nem vagy olyan kislány mint régen!-mosolygott.
- Apa..-vettem egy mély levegőt.- Én kiléptem az öröklődési sorrendből. Nem leszek Anglia Királynője ha Mamával történik valami.
- Gondoltam!-vont vállat.- Anyával meg úgyse történik semmi.-legyintett.- Olyan mint egy robot.
- Lehet..-gondolkodtam el.
- Biztos!-jelentette ki, mire mindketten felnevettünk.- Ez a te napod! És gyönyörű vagy!
- Köszönöm!-mosolyogtam.
- Na menj! Várnak a vendégek!-indított utamra.
- Apa..-szóltam utánna.- Tudom, hogy ez még nem az esküvőm, de bekísérnél?
- Ez csak természetes!-jött vissza, majd kezét átkarolva mentünk be a bál terembe – Persze az álarc rajtam volt, ahogy mindenki máson is de engem még ígyis felismertek.– hol volt aki a kezét szája elé kapta, majd azt mondta de gyönyörű, volt aki tapsolt és volt aki meghajolt.

- Hercegnőm!-hajolt meg a szóvivőm.- Itt az idő!-mutatott az ajtóra, hol épp az emeletes születésnapi tortámat hozták.

Ruhám alját megfogva, sétáltam mosolyogva a tortához ám mielőtt még felvágtam volna, elkértem a mikrofont. Nagy levegőt vettem, megköszörültem a torkom és beszélni kezdtem.

- Nem tudom hogy itt vagytok-e, de valamit el kell mondanom!-utaltam az osztálytársaimra.-Az nap, mikor anyával a ruhámat próbáltuk,-mutattam végig magamon.- Elmentünk még a nagymamámhoz, Erzsébet királynéhoz. Ott aláírtam a papírt! Ami kimondta..-vettem egy mély levegőt.- Hogy ha aláírom kilépek az öröklődési sorrendből. Ez azt jelenti, hogy ha a királynővel történne valami, Nem én venném át a helyét. Nem én leszek Anglia királynője a közeljövőben. A családomat nem akarom, nem is tudom és nem is fogom letagadni, de a mai naptól kezdetét veheti a normális életem! Köszönöm!

Ezzel vissza adtam a mikrofont, az emberek tapsoltak és pedig felvág a tortát mosolyogtam.

Torta után következett, az apa lánya tánc. Ezt követően az álarcos tánc, ami csak annyit takar, hogy bárki felkérhet táncolni anélkül hogy megtudnám a kilétét.

Éppen az ötödik fiúval táncoltam, mikor a váltás után egy furcsa érzés fogott el. Értetlenül néztem a felém magasodó táncpáromat.

- Jack?-kérdeztem reménytelenül.
- Szia!-köszönt.
- Te mit keresel itt?-nevettem fel hitetlenül, de mégis nagyon boldogan.
- Ez egy fontos nap számodra!-sóhajtott.- Úgy éreztem itt a helyem.
- Tényleg?-kérdeztem reménykedve.
- Amikor a suliba beszéltél..-vett egy mély levegőt.- Átértékeltem mindent. Te nem Hazudtál nekem. Csak egy kérést teljesítettél.
- Hiányzol!-mondtam ki.
- Te is nekem!-húzott közelebb magához, így fejemet vállára hajtottam.- Mond csak..-tolt el magától.- Mostmár tényleg normális ember vagy?
- Valami olyasmi!-mosolyodtam el.
- Akkor jó!-húzta száját félmosolyra.
- Mi az?-kérdeztem.
- Kezdődjék a nyár!-mosolygott, majd magához húzott és megcsókolt.

Nem figyeltem semmire. Mindenkit kizártam. A szüleimet, barátokat, rokonokat, mindenkit. Csak ketten voltunk. Csak mi és a táncparkett. Mikor elváltunk egymástól, hirtelen mindenki tapsolni kezdett.

- Ezt meg kell szoknom?-húzta el a száját.
- Attól tartok hogy igen!-túrtam bele a hajába, majd a szemébe nézve mosolyodtam el.
- Szeretlek!-mondta.
- Szeretlek!-ismételtem meg.

Egy ideig néztük egymást, mikor valaki köhintett a hátam mögött.

- Gyönyörű vagy!-mosolygott Katlyn.
- Köszönöm!-pukedliztem.
- Gyere vissza a suliba!-nyöszörgött Sofi.- Bár már vége, de akkor is.
- Hiányzol Chloe!-mosolygott Jelly, mire mind a három lányt magamhoz öleltem.
- Jövőre mind tizedikesek leszünk?-kérdeztem a fiúkra nézve, mire mind Zacra néztek.
- Hé!-szörnyülködött el a fiú.- Nem buktam meg!
- Akkor igen!-nevetett Jason.
- Szia!-köszönt hirtelen Valentína, mire felé fordultam.- Gyönyörű vagy! Minden gyönyörű!
- Köszönöm?!-néztem értetlenül.
- Én csak szeretnék bocsánatot kérni a sok rossz dologért amit ellened tettem!-sóhajtott.- Én csak..-akadt meg.- Féltékeny voltam!
- Mire?-kérdeztem nevetve.
- A fényre amiben tündököltél!-hajtotta le a fejét.- Úgy éreztem el veszed a helyem! És tudom hogy mi sose leszünk nagyon jó barátok, de minden esetre..-mosolyodott el.- szeretném ha jóba lennénk. Hisz most itt van nekem Jacob, akit nagyon szeretek! És te vagy a legjobb barátja!
- Ez igaz!-bólintottam egyet nevetve.
- Szent a béke?-kérdezte reménykedve, mire magamhoz húztam egy ölelésre.
- Szent a béke!-mondtam ki, mire éreztem hogy egy nagyot sóhajtott.
- Mégegyszer..-mosolygott.- Nagyon gyönyörű vagy!
- Te is!-mosolyogtam rá.

Az este folyamán még beszélgettem a rokonaimmal, megköszöntem az ajándékokat, majd olyan fél tizenegy fele mindenkitől elbúcsúztam.

Fáradtan, de boldogan dőltem be az ágyamba, tudva hogy minden rendben van. Jackkal kibékültem, Valentínával megbeszéltük a dolgokat. Kiléptem az örökösödési sorrendből, az életem meg sínen van. Kezd minden rendbe jönni. Jövőhéten meg utazunk Paulához, hol már Emma és Noah is várni fog minket, hogy az egész nyarat Pauláék Luxus nyaralójába töltsük és élvezzük a nyár minden percét.

- Kezdődjék a nyár!-ismételtem Jack szavait mosolygva, majd szemeimet lecsukva hajtottam álomra a fejemet.

------------------------------------
Nem akartalak vele váratni titeket!
Sziasztok!
Valószínűleg most azt kéne ide írnom hogy Vége, de még szeretnék egy részt. Olyan Epilógus féleséget. Majd sajnos egy korszak lezárul, és elékeztünk a történet végéhez. Hosszú és rögönyös út van mögöttem, de minden percét élveztem mikor ezt a könyve írtam. Teljesen bele tudtam magam élni. És mindig nagy boldogsággal töltöttek el a pozitív visszajelzések kommentek, hol támogattok.❤️
Szeretnék nektek mindent megköszönni – De erről is lesz majd egy külön oldal – az összes Voteot, az összes pozitív és negatív Kommentek egyaránt. Ebből lehet fejlődni.💕
Minden esetre, ha tetszett ez a rész akkor Vote és egy utolsó Komment, hol a véleményeteket írjátok le.💘
Mégegyszer köszönöm hogy velem tartottatok ebben a kalandban, és velem együtt éltétek át a könyvet!❤️
KÖSZÖNÖM NEKTEK!!

Ui.: Hamarosan találkozunk Az Epilógus és a köszönet nyílvánításnál, addig is mindenkinek csodálatos napot kívánok, nagyon szeretlek titeket!💕

BY. SZABÓ TAMARA...