Álarcos Hercegnő | ✓

27.

Másnap reggel Helen ébresztésére keltem, ami a szokásos elhúzom a függönyt és rád kiabálok hogy 'Szép jó reggelt Csipkerózsika' kombó volt. Erre csak dünnyögtem egyet majd mentem öltözni.

Ma van Szerda ami azt jelenti hogy ma megyünk Jellyvel a lovardába. Nem rég írtam Jacobnak hogy Jelly nem tudja hogy hercegnő vagyok így jó lenne ha nem tőle tudná meg. Nem válaszolt még.

Miután frissítő fürdőt vettem, majd felöltöztem, kissé még kómásan lementem reggelizni. Se anya, se apa nem volt ott. Ez is biztos annak a bizonyos meglepetésnek a része. Emily még öltözött. Nem akartam egyedül enni így megvártam még lejön.

***

- Sziasz...-toppant be az ajtón, majd mikor meglátta hogy egyedül vagyok értetlenül nézett rám.
- Ne kérdezd.-nevettem.- Én se tudok semmit!
- Furcsa hogy nincsennek itt.-vont vállat.- De úgy látszik, ma együtt megyünk suliba.
- Úgy látszik.-tettem cukrot a teámba.- Csak hogy anya kérdése sose maradjon el...-néztem rá mosolyogva.- Hogy aludtál?-nevettem.
- Jól, és te?-nevetett ő is.
- Igazán jól.-válaszoltam.

Éppen beszélgettünk, mikor Katlyn írt hogy nincs ki vigye suliba és nem-e tudnánk érte menni. Filozofáltam hogy igent mondjak-e, de végül csak igent mondtam.

- Lesz egy utunk Katlynért!-tettem le a telefonom.
- Hmm??-nézett rám nagy szemekkel a húgom.
- Jaj, tényleg!-csaptam a fejemhez, hisz neki nem is mondtam semmit.- Katlyn tudja hogy én vagyok a hercegnő! Szóval előtte nem kell titkolóznunk. Sajnálom, tegnap elfelejtettem szólni.
- Ohh..oké.-döbbent le.
- Nem fogja elmondani senkinek!-szögeztem le.- Bízom benne!
- Rendben.-válaszolta.

Nagy beszélgetésünket most kivételesen Helen zavarta meg, hogy a kocsi már vár minket. Emilyvel fogtuk a táskáinkat és indultunk is a kocsihoz.

*Katlyn házánál*

Katlyn már kint állt a házelőtt és nézelődött. Mosolyogva nyitottam le az ablakot és köszöntem Katlynnak. Viszonozva a mosolyt ami az arcomon volt ültbe mellém a kocsiba, majd meglepődve nézték egymást Emilyvel.

- Szia!-köszönt mosolyogva a húgomnak, majd megölelt.
- Szia.-köszöntünk vissza.
- Szóval te vagy Katlyn.-szólalt meg Emily.- Tudom hogy találkoztunk, de a nevedet nem tudtam.
- Igen én vagyok.-mosolygott.
- Csak egyet kérek.-mondta hatátozottan, mire Katlynnal egymásra néztünk majd vissza Emilyre.- Ne áruld el senkinek!
- Nem fogom.-válaszolta Katlyn.

- Itt vagyunk.-szólalt meg Thomas.- Mármint Emily sulijánál.
- Rendben, akkor én mentem.-mondta mosolyogva, majd kiszállt.
- Szia!-köszöntünk.
- Sziasztok!-köszönt vissza.

- Úgyérzem a húgod nem szeret engem.-nevetett Katlyn.
- Csak nem ismer!-nevettem fel én is.
- Hát jó..-húzta el a száját.- Ha te mondod!
- Megérkeztünk lányok!-kiabált hátra Thomas.
- Megyünk!-mondtam, majd Katlyn után kiszálltam a kocsiból.

* Suli után *

- Kész vagy?-kérdeztem Jellyt.
- Igen, igen, mehetünk!-kapta fel a táskáját, majd a lovarda felé vettük az irányt.

Kérdeztem tőle suli után, hogy kocsival megyünk-e, de ragaszkodott hozzá hogy biciklivel menjünk. Nem igazán volt kedvem, de Jellyvel biztos buli lesz a biciklizés.

- Aztán ajánlom hogy jó irányba vezess!-emelte fel a mutatóujját Jelly.
- Nyugi!-nyugtattam.- Akár bekötött szemmel is odatalálok!
- Kipróbáljuk?-kérdezte nevetve.
- Inkább ne.-nevettem.

Kisebb-nagyobb döccenésekkel de oda értünk, ahol a kapuba Jacob várt minket nagyon mosollyal.

- Sziaa..-gurultunk be az udvarba.
- Halii.-köszönt vissza, majd idejött egy megpuszilt.- Hogy vagytok?
- Jól köszi.-mosolyogtam.- Jellyre is emlékszel ugye?
- Igen, persze.-sétált oda Jellyhez, és megpuszilta a kezét.- Azt a mosolyt nem lehet elfelejteni.