Álarcos Hercegnő | ✓

6.

- Hát...Öhm...-dadogtam.
- Nem válaszolsz?-kérdezte Valentína.
- De!-néztem rá komolyan.
- Akkor? Ismered a hercegnőt, vagy nem?-mosolygott ördögien.

Lehet hogy sejt valamit! De nem mondhatom el itt és most mindenki előtt hogy: " Sziasztok, én vagyok a hercegnő! Azért nem mondtam el, mert azt hittem hogy utálni fogtok!„
Azért ezt csak nem mondhatom.

- Úgy ismerem a hercegnőt, mint mindenki más!-vágtam rá.- Kiskoromba találkoztam vele személyesen, de semmilyen emléket nem táplálok róla!

Ekkor a veszekedést itt és most lezártam. Valentína a helyére ment, a fiúk meg csak újongtak.

- Így kell ezt elintézni!-mondta Katlyn.
- Jó voltál!-kiabálta Zac.

Mielőtt válaszolni tudtam volna betoppant a tanár.

- Mindenki a helyére!-mondta.- Megnézzük ki hogy áll fizikából, és aki 1-2 között lebeg, az még most felelni fog.

Ekkor mindenki elkezdett sutyorogni.

- Áh..máris jöhet a táblához, Zac, Jack és Ray!-mondta a tánár vigyorogva.

Nem hiszem ők a kedvencek.

A fiúk elkezdtek sórjába kimenni a táblához. Mikor Jack indult kifelé, hírtelen oda adott nekem egy papírt. Én csak a lányokra néztem, hogy most kinyissam vagy ne. Ők bólogattak így kinyitottam. Ez ált benne.

Találkozzunk szünetben!

Rá néztem Jack-re ő meg rám. Bólintottam. Vajon mit akarhat? Már mikor az első napomon megláttam már akkor is furán viselkedett, de nem gondoltam hogy akar tőlem valamit. Hisz az első mondata amit nekem mondott, az is sértő volt.

A fiúk felelete egész órán eltartott így követtem Jack példáját! Aludtam. Mármint majdnem.

- Miss Henderson! Tudom hogy nagyon unalmas az egész, meg hogy ön tudja a kérdésekre a választ, de meg tisztelhetné azzal az osztálytársait, hogy végig hallgatja őket!-mondta határozottan a tanár.

-Bocsánat.-kértem bocsánatot, mire Jack megforgatta a szemét.

- Nem alszunk!-mondta nevetve Katlyn.-Egyébként mi állt a levélben?
- Semmi különös!-mosolyogtam.
- Ha nem lenne semmi, akkor most nem mosolyognál.-mondta Sofi.- Jack az egyik legjobb pasi az osztályban! Össze illetek!
- Aha, persze!-nevettem.
- Ő a te szőke herceged!-mondta Jelly.
- De hát barna haja van!-nevettem.

- Miss Henderson!-hallottam megint a tanár hangját.- Ön is szeretne felelni. Szerintem Jack szívesen átadná a helyét.
- Nem tanárnő!-torpantam meg.
- Ez volt az utólsó figyelmesztetésem! Következőnek az igazgatónál leszünk!-mondta.
Én csak hevesen bólogattam, mint akit érdekel miről beszél.

- Huhuu...-mondta Jason.

Pedig én azt hittem szeretnek a tanárok.

* Szünetben *

A lányokkal épp a padnál beszélgettünk, amikor megjelentek a fiúk. Én csak értetlenül néztem Katlynre.

- Mi az?-kérdeztem a fiúktól.
- Te voltál az első aki ilyen durván lerendezte Valentínát!-mondta Zac.- Szóval...-ült mellém.- Zac vagyok.
- Aha oké...-röhögtem.
- Nem, nem Zac ő az enyém!-mondta Ray.
- Nem vagyok senkié!-álltam fel.
- De! Az enyém.-mondta Katlyn.
- Na igen!-nevettem.- Bocsi fiúkák, de már elkeltem!
- Ohh...-mondták a fiúk.
- Egyébként még nem is mondták, hogy miért jöttél a suliba!-mondta Jack.
- Tényleg miért jöttél?-kérdezte Jelly.- Én áldnám az istent ha magántanuló lennék.
- Olyan mintha sima suliba járnál, csak nincsenek osztálytársaid!-vontam meg a vállam.- Egyébként, nem tudom igazán! Már idegesített. Túl egyedül voltam.-mosolyogtam.
- Engem nem zavarna!-mondta Jelly.
- Pedig engem ugyan ezek a tanárok tanítottak!-mondtam.
- Ohh..akkor inkább maradok itt!-nevetett Katlyn.
- Én is így gondoltam.-ült le mellé Jason.

Hoppá, hoppá, mivan itt!

-Jack!-szóltam.- Te nagyon csendbe vagy!
- Nincs mit mondanom!-mondta.
- Együtt voltál Valentínával?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve.- Vagy még együtt vagy vele?
- Honnan veszed hogy együtt voltunk?-kérdezte.
- Csak gondoltam! De igaz?-nevettem.
- Igen!-mosolygott rám, majd mellém ült.
- És miért szakítottatok?-tettem fel a kérdést.
- Ahh...az bonyolult!-mondta.
- Mi benne bonyolult?-kérdezte Jason.- kombinált oszt kész!
- Kivel?-kérdeztem.
- Veled!-vágta rá hirtelen.
- Velem?-nevettem.- Hisz még csak két hete vagyok itt!
- És mi azon a napon szakítottunk, ahogy te megérkeztél!-vonta meg a vállát.
- Ohh...-állt el a szavam.

Szerencsémre a csengő megmentett a kínos csöndtől.