Álarcos Hercegnő | ✓

11.

Sétáltunk a szőllő sorok között mikor eszembe jutott egy dal, amit mindig én énekeltem mikor Emilyvel összevesztünk. Vagy csak simán nem szóltunk egymáshoz. Erre még szerintem Emily is emlékszik.

- Emily..-szóltam, mire rám kapta a tekintetét.- Emlékszel arra a dalra amit énekeltem mikor lovagoltunk? Vagy a lovagom veszekedtünk?
- Melyikre gondolsz?-nézett értetlenül.- Nagyon sok dalt énektél nekem régen.
- Melyik volt a kedvenced?-tettem fel a kérdést.
- Az amit akkor énekeltél mikor féltem, vagy amikor elmentél táborba és nagyon hiányoztál.-mosolygott.- Nem tudom már mi volt a címe. De a szövegét tudom.
- Nem a Rám Számíthatsz-ra gondolsz?-kérdeztem.- Azt a dalt mindig akkor énekeltem mikor másnap utaztam valahova, és már reggel nem találkoztunk.
- Igen, az. Elénekled?-nézett rám könyörgő arcal.
- De csak ha velem énekled!-nevettem.
- Várj, most ezt azért fogjuk énekelni, mert elszeretnéd énekelni, vagy mert holnap mész valahova?-nevetett.
- Nem megyek még sehova! Csak elszeretném énekelni! Meg mert nagyon sorozatba vagy filmbe illő jelenet.-nevettem.
- Igen, na de énekelj! Majd csatlakozok!-mosolygott.

Vettem egy mély levegőt, majd énekelni kezdtem.

- Ha én vagyok a nap, akkor te vagy a hold. Ha te vagy a szó, akkor én a dallam. Ha te vagy a szív, akkor én az ütem. Valahogy együtt vagyunk egészek.-kezdtem el az első versszakot. Majd Emily fogjatta.

- Van amikor a világom omladozik, és az eső szakad. De te bárhol is légy, ott a nap előbújik.-mosolygott.

- Ha el is mész, én közel érezlek magamhoz. Mindig te leszel az akit a legjobban szeretek.-énekeltük ketten.- A szívemben, a fejemben, a bőröm alatt vagy. És bárhol, bármikor, bármire legyen szükszége, rám számíthatsz.

- Rám számíthatsz...

- Nincs szükszég arra, hogy bármit is mondjak. Mert te tudod, hogy mikor vagyok boldog, és mikor bántottak meg.-mosolygott Emily.- A legközelebbi oldalak a könyvemben, mert te jobb kedvre derítessz, mindössze egy nézéssel. Van amikor a világom omladozik, és az eső szakad, de te bárhol is legyél ott a nap előbújik.

- Még ha el is mész, én közel érezlek magamhoz. Mindig te leszel az akit a legjobban szeretek!-énekeltük hangosan.- A szívemben, a fejemben, a bőröm alatt vagy. És bárhol, bármikor, bármire is legyen szükszéged. Rám számíthatsz...

- Rám Számíthatsz...

- Mert mi ugyanannak a szívnek, vagyunk a két fele.

- Aminek a ritmusa a mi saját dobunk...

- Te vagy az árnyék, ami mindig az oldalamon van...

- Néha jobban ismersz, mint én saját magamat...

- És azt kívánom, bárcsak itt lennél velem egy életen át...

- Még ha el is mész, én közel érezlek magamhoz. Mindig te leszel az akit a legjobban szeretek.

- Akit a legjobban szeretek....

- A szívemben, a fejemben, a bőröm alatt vagy. És bárhol, bármikor, bármire is legyen szükszéged. Rám számíthatsz...

- Rám Számíthatsz...

- Rám Számíthatsz...

- Rám Számíthatsz...-halkultunk el lassan.

Miután végig énekeltük, nem szóltunk egy szótse, csak mosolyogtunk. Egy kis idő után, vissza vágtattunk a farmhoz, oda adtuk a lovakat Jacobnak, köszöntünk Liza néniéknek, majd beszálltunk a kocsiba, és haza mentünk...Életem egyik legjobb napja...Boldogan kimondhatom, hogy nekem van a világ egyik legjobb kishúga...