Álarcos Hercegnő | ✓

9

Miután elkészültem, rohantam is a bejárathoz, mert Emily már nem győzőtt várni.

- A kocsi kint vár lányok!-mondta apa.
- Rendben.-mondtuk mosolyogva, majd kimentünk a házból. Vagyis a kastélyból.

Azzal még nem is volt semmi baj, hogy a kocsi kint várt, de azzal már volt, hogy az utcán. Ahol jelzem többi millió túrista van. El kellett gondolkodnom hogy tényleg kimegyek-e vagy nem. Mert mivan ha valamilyen fotós lő rólam egy képet, majd az megy a szerkesztőségnek, majd újság címlap...és így tovább. A vége ígyis úgyis az lenne, hogy vége a normális életemnek.

- Mi a baj?-kérdezte aggódva Emily.
- Emily, sajnálom de én nem mehet ki így az utcára!-néztem rá.
- Figyelj egy tanyára mész, nem csoda hogy így nézel ki.-nevetett.
- Nem érted Emily. Úgy értem, hercegnőként. Hiába vagyok normális ruhába, akkor is egy kastélyból jövök ki. És itt mindenki tudja, hogy te a hercegnő kishúga vagy.-vázoltam fel.
- Én csak az nem értem, hogyha nem akarsz a tanyára jönni miért nem mondod azt.-futott vissza sírva.
- Várj Emily!-futottam utánna.

Mire nyitotta volna az ajtót, már mellette álltam.

- Emily. Itt nem arról van szó hogy nem akarok a tanyára menni. Egyszerűen csak félek a fotósoktól. Bármikor lőhetnek rólam egy olyan fotót, amiről kiderül hogy a hercegnő vagyok.-fogtam meg a kezét.- Hidd el.
- Elhiszem.-sóhajtott.- És tudom mi a megoldás.

Ekkor berohant, és kihozta anya kettő óriási szalmakalapját.

- Figyelj, kétlem hogy ebbe bármit is látnék. Inkább csak takarjuk el az arcunkat.-nevettem.
- Hát..jó..-vonta meg a vállát.

Vissza vitte a kalapokat, majd megfogta a kezem és nevetve le rohantunk a lépcsőn, egyenesen a kocsihoz. De még így sem úztuk meg szárazon.

- Chloe?-hallottam egy ismerős hangot.
- Katlyn!-fordultam meg meglepetten.
- Te mit csinálsz itt, a hercegnő kishúgával?-nézett értetlenül.
- Öhm...-néztem Emilyre.- Ez bonyolult.
- Ő a bébiszitterem. Nincs benne semmi bonyolult.-mondta nevetve Emily.
- Tényleg? Ez tök jó.-mosolygott Katlyn.
- De még mennyire hogy jó!-mormogtam az orrom alatt.
- És merre mentek?-kérdezte.
- Öhm..-kezdtem dadogni megint.
- Nagyiékhoz!-mondta Emily.
- Igen, oda.-sóhajtottam.
- Tudod, nagyon kell sietnünk. Nagyi nem szereti ha késünk!-mondta Emily.
- Késünk..?-kérdezett vissza Katlyn.
- Öhm...igen, késünk. Tudod általában én kísérem el Emilyt. Tudod a hercegnőnek most sok dolga van. A születésnapja meg minden..-forgattam meg a szemem.
- Oh..akkor gondolom te már meg vagy hívva a bálba.-mondta Katlyn.
- Nem hinném. Én és a hercegnő külön személyiség vagyunk.-feleltem. És ha tudná hogy ez mennyire nem igaz...
- Bocsi de most mennünk kell!-lökött be az autóba Emily.
- Majd még este írok!-kiabáltam ki.
- Rendben.-mondta Katlyn, majd nevetve elment.

- Szerintem nem sejt semmit!-sóhajtott Emily.
- Nem tudom. Szerintem meg igen..-sóhajtottam.
- De ugye nem akarod neki elmondani?-nézett rám.
- Mi? Nem, nyugi. Csak annyit, hogy ne nagyon mondja a suliba, hogy veled látott.-vontam meg a vállam.- Nem mintha szégyelnélek, de azért te csak a hercegnő kishúga vagy. Nem az enyém.
- De. A te kishúgod vagyok. De nyugi értem.-sértődött be.

A kocsi út hátra lévő részében, csönd volt. Hiába próbáltam megmagyarázni Emilynek a dolgokat, nem figyelt rám. Majd elmondom neki hogyha már a lovon ülünk. Ott úgyis mindent megbeszélünk.