Álarcos Hercegnő | ✓

3.

Reggel Helen hangjára ébredtem.

- Chloe ébresztő, menjél reggelizni!-húzta szét a függönyt.
- Mmm....még 5 percet!-fúrtam a párnába a fejem.
- Nem! Készülődj! Még a végén elkésel!-húzta le rólam a takarót.
- Jó, jó megyek!-ültem fel.- Te meg mire vársz?-kérdeztem Helent aki az ajtóban állt.
- Megvárom még kiszálsz az ágyból, és a fürdőbe nem veszed az irányt!-tette csípőre a kezét.
Felálltam, majd elindultam a fürdő szobába.

Szeretem Helent, de nem az anyám! Hajlamos túlzásokba esni!

Beléptem a fürdőszoba ajtaján, majd a tükör megdörzsöltem a szemem.

- Úr isten hogy nézek ki!-ámultam el "gyönyörűségemtől"

Gyorsan arcot mostam, majd egy enyhe sminket vittem az arcomra.

Vissza mentem a szobámban hogy válaszak magamnak ruhát.

Valami olyan ruhára gondoltam, ami visszafoggottabb elegánsabb. Hisz ez mégis csak az első sulinap.

Lementem az ebédlőbe reggelizni. Mint mindig anya, apa és Emily ott vártak!

- Sziasztok!-köszöntem, majd mindenkinek adtam egy puszit.
- Hogy aludtál kicsim?-kérdezte anya.
- Egész jól! Kicsit izgulok!-húztam el a szám.
- Ez természetes! Az első nap mindig nehéz!-kortyolt bele apa a kávéba.
- Chloe miért járhat rendes gimibe? Nekem miért kell itthon maradnom?-háborodott fel a kishúgom.
- Mert én már nagy vagyok!-nyújtottam ki a nyelvem nagylányok módjára.
- Persze, egy nagy csecsemő!-nevetett apa.
- Ez nem volt szép!-nevettem én is.
- Fejezzétek be!-nevette el magát anya.

A nagy családi szócsatát az egyik alkalmazott szakította meg!

- Miss Chloe! A kocsi várja!-mondta illedelmesen.
- Megyek!-mondtam, majd felálltam az asztaltól és mindenkitől elköszöntem.
- Ügyes legyél!-kiabált utánnam anya.
- Az leszek!-mentem ki az ajtón.

Az egyik alkalmazott kinyitotta előttem a kocsi ajtót, majd beszáltam.

- Erre semmi szükség Erik! Én is kitudom nyitni!-mosolyogtam rá.

Ő csak zavartan megdörzsölta a tarkóját majd becsukta az ajtót.

Egy olyan 10 perc alatt a sulihoz értünk!

Kiszálltam a kocsiból majd körbenéztem, hátha meglátok valaki ismerős arcot.
Hirtelen a semmiből előkerült Katlyn.

- Szia!-köszönt fülig érő mosolyal.
- Szia! Mi ez a nagy öröm?-kérdeztem értetlenül.
- Ismered a királyi családot?-kérdezte.
- Persze!-ha tudná milyen jól ismerem.
- Na szóval...-kezdett bele.- a lányuk hamarosan 16 éves lesz, ami azt jelenti, hogy nem sokára bejelentik hogy ki mehet a királyi bálra!-álmodozott.

Nem is tudtam, hogy ő ennyire szereti a családomat.

- Gondolom te szívesen elmennél!-nevettem.
- Oh..igen! Olyan jó lenne ott lenni! Az a sok gyönyörű ruha meg minden!-mondta mire megforgattam a szemem.
- Te nem mennél szívesen?-nézett rám.
- Annyira nem nagy szám!-nyitottam ki a termünk ajtaját.- Voltam már egyszer, mikor kisebb voltam.-nevettem.
- És milyen volt?-tette fel hírtelen a kérdést.
- Jó volt!-hazudtam. Nem nagyon szeretem az ilyen bálokat, de hogyha már ő ennyire elakar jönni meg minden...akkor kibírok egy napot. Viszont akkor nagyon jónak kell lennie.
- Olyan szerencsés vagy!-mondta.
- Miért?-sétált mellénk egy lány.- Szia! Sofia vagyok!-köszönt majd megölelt. Elég fura volt....
- Szia! Chloe!-köszöntem én is.
- Szóval...-ült le a mögöttünk lévő padba Sofi.
- Szóval?-kérdeztem vissza.
- Miért vagy szerencsés?-nézett rám.
- Volt egy királyi bálon!-álmodozott megint Katlyn.
- Tényleg?-lépett be az a Jack az ajtón.
- Igen!-válaszolt helyettem Sofi.
- Szóval te is ilyen kiváltságos vagy?-forgatta meg a szemeit.
- És ha az vagyok, baj lenne?-kérdeztem.
- Nem!-lépett közelebb.

Valami fura érzésem támadt. Hevesen kezdett verni a szívem.

- Akkor jó!-néztem rá.

Ő csak csábosan elmosolyodott, és leült a helyére.

Elkezdődött az óra. Mivel nem nagyon tudtam az anyagot, így sokszor néztem hátra Sofi füzetébe. Akárhányszor megfordultam, Jack megpróbálta felvenni velem a szemkontaktust.
Olyan idegesítő.

• Óra végén •

Kimentünk a teremből! Mivel még nem tudtam hogy mi merre van, így kizárásos alapon, Sofit és Katlyn-t követtem.

Nagyon sokat kérdeztek! Volt hogy a családomról, volt hogy a királyi bálról, és arról hogy mi volt ez az óra elején.

- Te megkaptad már a szekrényed?-kérdezte Sofi.
- Nem hiszem!-mikor ezt kimondtam, az igazgató rohant le hírtelen a lépcsőn.
- Miss Chloe! Itt a kód a szekrényedhez!-adta oda.
- Oh..köszönöm!-néztem értetlenül

Az igazgató elment, mire a lányok kezdtek furcsán nézni rám.

- Miaz?-nyitottam ki a tőlük 2-vel arrébb lévő szekrényt.
- Miss Chloe??-nevetett Katlyn.
- Jólvan már!-nevettem én is.
- Ez meg mi volt?-kérdezte Sofi.- Minket sose szólít így!-nézett Katlynre.- Szóval te tényleg valami fontos személy lehetsz.
- Pedig nem vagyok az!-hazudtam.
- Akkor mi ez a "Miss meg királyi bál„??- kérdezte Katlyn.

Mielőtt válaszohattam volna valami hülyeséget, becsöngettek.

- Ohh...nézzétek, becsöngedtek!-mondtam majd futásnak eredtem.