Álarcos Hercegnő | ✓

25.

Másnap reggel, megint nagyon korán keltem, lehet hogy mert ideges vagyok egy picit Paula érkezése miatt, pedig még van hátra egy hét.

Egy ideig csak feküdtem az ágyban és gondolkodtam, viszont rájöttem hogy ideje lenne készülődnöm. Felálltam az ágyamból, nyujtózkodtam egyet, majd a gardróbomhoz siettem ruhát választani. Miután megtaláltam a megfelelőt, bementem a fürdőmbe, de mielőtt öltözni kezdtem volna egy frissítő fürdőt vettem.

Miután mindennel kész voltam, megigazítottam az ágyam és a mellette lévő kanapéra lehuppanva néztem videókat és beszélgettem Paulával. Nagyon izgatott. Ő tudja hogy hercegnő vagyok, hisz már általánosba ismertük egymást. De itt most nem is ez volt a lényeg..Szerinte id jó ötlet hogy el szeretném mondani a lányoknak az igazat. Szerinte nem fognak haragudni és nem is fognak lenézni mert titkolóztam, sőt szerinte mindenben mellettem fognak állni és mindent megtesznek azért hogy ne derüljön ki a titkom. Akkor mikor Paula ezt leírta, akkor jöttem rá hogy mennyire is hiányzik nekem.

Mikor általánosba itt volt kettő hetet, nem gondoltam volna hogy valaha ilyen jóba leszünk, és egyszer ennyire fog hiányozni a társasága. Emlékszem mikor kimentünk az udvarra rohangálni, mert jó idő volt és a Kertész meg gerebjével kergetett minket mert letapostuk a tulipánokat. Na, igen. Az volt az a pont, mikor Apa úgy döntött kirúgja a kertészt. Nagyon hiányoznak ezek a pillanatok. Nagyon.

Épp az ablakon néztem kifelé, mikor egy halk, lassú ajtónyitás rá lettem figyelmes, majd mikor hátrafordultam egy meglepett Helen arcal találtam szembe magam.

- Mi az?-nevettem fel.
- Mostantól mindig ilyen korán fogsz kelni?-kérdezett vissza nevetve.
- Még Paula ide nem ér, addig biztos.-ültem le a kanapéra.
- Paula Frederic?-kérdezte, mire bólintottam egyet.- Jaj, az a lány nagyon kedves.
- Igen, és egy hét múlva jön ide és nagyon ideges vagyok.-sóhajtottam.- És persze nagyon hiányzik..
- Hamar elfog repülni ez az egy hét, hidd el nekem.-ölelt meg.
- Hát, ha közbe Jackkal kell majd próbálnom a táncot akkor nem biztos..-forgattam meg a szemem, majd a táskám hoz indultam.
- A srác akiről mindig annyit beszéltél, és aki odaadta a pulcsiát.-mutogatott össze-vissza Helen.
- Igen, ő.-sóhajtottam.
- Mi a baj?-ült le mellém.- Vihar van a paradicsomban.
- Nem.-nevettem.- Vagyis nem tudom. Olyan fura mostanában velem. A lányok meg egyfolytában azt hajtják hogy tetszem neki. És én már azt se tudom hogy mit higgyek..
- Szerintem féltékeny.-mondta határozottan.
- De kire?-kérdeztem.
- Hát, Jacobra.-nevetett.
- Nem is ismeri.-vontam vállat.
- Lehet hogy ez a baj.-nézett rám.- Nem ismeri, és azt gondolja hogy van köztetek valami, mikor nincs.
- Szerinted beszélnem kéne vele?-húztam el a szám.
- Burkoltan, igen.-bólogatott nagyokat.- Nem szabad egyből a közepébe vágni.
- Visszaviszem a pulcsiját.-azzal fel pattantam a  kanapéról, megfogtam a pulcsit és táskámba gyűrtem.- Kész!
- Miért adod neki vissza?-nézett rám értetlenül Helen.
- Mert nem adta nekem. Csak mikor esett az eső és nem volt nálam pulcsi ide adta.-vázoltam fel.- Plusz, így lesz okom hogy beszélgessen velem.
- Cseles!-vigyorgott Helen, mire felnevettem.- Na de menjünk reggelizni.

Még Helen Emilyt ébresztgette, én lementem reggelizni. Csak Anya volt lent. Gondolom apa valami üzleti megbeszélésre ment.

- Szia!-köszöntem.
- Szia!-köszönt vissza mosolyogva.- Hogy aludtál?
- Jól, nagyon jól!-válaszotam.- Viszont egy kicsit ideges vagyok Paula érkezése miatt.
- Ne légy ideges.-nézett rám anya bíztatóan.- Tegnap beszéltem a szüleivel, és mondták hogy nagyon izgatott hogy újra láthat.
- Hát én is nagyon izgatott vagyok.-nevettem.- Viszont mostmár mennem kell suliba.-mondtam majd gyorsan adtam anyának puszit, meg Emilynek aki éppen akkor esett be szószerint az ajtón.

- Vigyázz!-mondtam neki mosolyogva, majd mentem a kocsihoz.

*suliban*

Éppen mentem volna be az épületbe, mikor valaki megint elkapta a vállam. Nem tudom mi ez a jó szokása most mindenkinek.

- Mi az?-förmedtem rá.
- Naa..-nézett rám értetlenül Ray.- Ha ilyen flegma vagy, már el sem mondom hogy mitörtént velem.-nevetett.
- Jó, bocsi.-öleltem meg.- Csak mostanság mindenkinél jó szokássá vált, hogy elkapja a vállam.
- Ohh..az gáz..-hadarta el.- Na de kezdtem..-mosolygott.- Tudod, tegnap elég sokat beszélgettem Alexissel, és most végre rávettem magam hogy randira hívjam.
- Ez király.-pacsiztunk le.- Na és hova mentek.
- Holnap moziba.-mosolygott.- Nagyon boldog vagyok azt kell hogy mondjam.
- Nagyon örülök, de szerintem indulhatnánk befele.-nevettem fel.
- Oke, menjünk.-indultunk el.

Örülök hogy Ray és Alexis egymásra talált, de nem szeretném hogy csalódjon. Hisz Alexis bármennyire is jófej, akkoris Valentína barátnője.

Time skip

A nap hamarabb elment mint gondoltam. Kaptam 2 db ötöst, beszélgettünk a kirándulásról, meg a cserediákprogramról és ennyi. Semmi izgalmas. Ja, és a fiúknak lesz egy mérkőzése a rivális gimivel ahova Jacob jár, szóval feltételezem ismerik egymást Jackkal. Na, mindegy. Ez az egész mérkőzés még a kirándulás előtt lesz, viszont a cserediákok már itt lesznek. És a tanárnő szeretné ha megmutatnánk a diákoknak milyen is ez az amerikai foci, és szurkolnánk a fiúknak. Nem is olyan rossz ötlet..

Épp kifelé tartok az épületből. Szemeimmel Jackkat keresem hogy visszaadjam a pulcsiját de nem látom sehol. Egyszer csak egy veszekedést hallottam. Vagyis csak annyit hogy valaki kiabál. Mert senkisem válaszol.

Mikor oldalra néztem annyit láttam hogy Jack idegesen járkál össze-vissza és telefonál. Mikor odaértem mellé, egyből lerakta a telefont.

- Minden oké?-kérdeztem félénken, mert mem akartam hogy lekiabálja a fejem. Láttam hogy ideges. A kezében feszültek az erei, és idegesen kapkodta a levegőt.
- Igen, vagyis nem, vagyis nem tudom.-fogta a fejét idegesen.
- Mi a baj? Mitörtént?-fogtam meg bíztatóan a vállát.
- Semmi.-sóhajtott.
- Na mond már?-löktem vállba.
- Miért érdekel?-kérdezett vissza.
- Hm..-gondolkodtam.- Mert aggódom érted.-mosolyogtam rá.- Idegesnek tűnsz.
- Nem így értettem.-mosolygott vissza halványan.
- Akkor hogy?-kérdeztem értetlenül.
- Jacob nem lesz féltékeny?-kérdezett vissza mélyen a szemembe nézve.
- Hogy jön ide Jacob?-kérdeztem.
- Nem ő a barátod?-nevetett fel.- Féltékeny lesz ha velem beszélsz.
- Jacob nem a barátom. Vagyis igen, de csak egy barát.-néztem rá.- De akkor mi a baj?
- Csak a tesómmal beszélgettem. Vagyis veszekedtem. Egy kicsit ideges volt.-muttatta az ujjával is.
- Pontosabban?-érdeklődtem.
- Nem szeretnék róla beszélni ha nem baj.-sóhajtott.
- Persze nem baj.-mosolyogtam rá.
- Mit szerettél volna?-mosolygott vissza.
- Öhm..-néztem a pulcsira a kezembe.- Szeretném vissza adni a pulcsid.
- Miért?-nézett rám nagy szemekkel.
- Csak kölcsönbe kaptam.-adtam oda neki.
- Maradjon nálad.-adta vissza.- Szeretném neked adni.
- Miért?-húztam félmosolyra a számat.
- Bármikor szükség lehet rá.-vont vállat lazán.
- Például?-kérdeztem a pulóvert szorongatva.
- Holnap, mikor találkozunk.-felelte, majd egy kicsit elmosolyodott.
- Jajj..-vakartam a tarkóm.- Holnap nem jó. Jellyvel találkozom.
- Akkor majd máskor.-mosolygott vissza.
- De úgyis találkozunk, hisz suli.-nevettem fel, hogy oldjam a feszültséget ami szerencsémre sikerült.- Meg majd megkéne beszélnünk a táncpróbákat.
- Majd holnap megdumáljuk, vagy majd rádírok.-válaszolta.

Még egy ideig beszélgettünk, mikor dudálást hallottam. Hátra fordultam és láttam hogy értem jöttek. Köszönés képpen megöleltem Jacket, majd futottam a kocsihoz hogy ne kelljen Thomasnak sokáig várnia. Mikor beültem a kocsiba, hirtelen Apával találtam szembe magam...