Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Egy: Macskajaj

Louis:

Élek. És szeretem az életem. Szeretem a sikereimet. Felvillanyoznak a sikongató rajongók és a rengeteg szerelmes levél. Még akkor is, ha a többségén jókat röhögök.

„Szerelmes vagyok beléd, Louis! Kérlek, randizz velem, nem bánod meg."

„Gyereket akarok neked szülni, Louis, ó Istenem, annyira imádlak" - ja persze, aztán majd anyád neveli, amíg te a koncertjeimen ugrálsz, mi? Hülye picsa. Na lapozzunk.

„ Kedves Louis. Tudom, hogy szégyen férfi létemre ilyet írni neked, de te vagy a bálványom és úgy érzem, beléd szerettem. Legalábbis nem találok senkit, aki ne maradna alul, ha hozzád hasonlítom, ezért tudom, hogy örök életemre egyedül fogok maradni. Kérlek, ne ítélj el emiatt. Szeretlek: Ashton" - na nézzenek oda, fotót is mellékelt...hm... nem is rossz. Kellemes napbarnított bőr, kicsit szégyellős mosoly, a segge nem látszik, de jó felépítésű, az biztos. Ashton... hát jó, legyen.

„ Kedves Ashton!....."

Harry:

Megint csaprészeg. Poharak, üvegek mindenütt. Nem lehettek sokan, mert csak pár pohár van, de – te jó ég – ennyi whiskey, víz helyett isszák?... Ma megint használhatatlan lesz és ideges. Készítek elő fájdalomcsillapítót és pár palack sportitalt.

Hamar rendet teszek, kiszellőztetek, hogy mikor felébred, friss levegőt szívhasson. Bekészítek egy adag kávét is. Kora délután fotózása lesz, utána próba, este egy kisszínpados fellépés. Mindezt másnaposan végigcsinálni...nem irigylem. De végül is ő akarta.

- De Lou...de...azt mondtad... - hallom az emeleti háló ajtajából.

- Azt mondtam, húzz el, Archie. Nem világos? - juj, rettenetesen barátságtalan a hangja. Szegény Archie.

- Ashton vagyok – korrigál a halk szavú fiú, ő még nem tudja, hogy nem szabad.

- Kérdeztem vajon? Most őszintén, nézz rám! Úgy nézek ki, mint akit érdekel?

- De...az este...

- Hagyjál már békén baszki, mert esküszöm, kidobatlak. Szét szakad a fejem és akkor itt hisztizel nekem! Húzzál a halál faszára már... - azt hiszem, ez az a pont, amikor Archie, vagyis Ashton megérti, hogy jobb, ha gyorsan és hangtalanul távozik. Lefelé a lépcsőn végignézek rajta. Igazán helyes srác, olyan húsz lehet. Alacsonyabb nálam jóval, talán még Louis-nál is. Kedvesnek tűnik. És szomorúnak. És csalódottnak. Nem szólok hozzá, csak nézem, ahogy elhalad mellettem, talán sírna is, ha nem szégyellné. Talán fog is, ha kilép innen. Nem tudta ezek szerint, hogy a Királynál nincs második alkalom.

- A barátod egy igazi kretén – mondja szomorúan, aztán becsukja maga után az ajtót. Nincs sok időm töprengeni a szavain, igaz, nincs is nagyon mit töprengeni rajtuk, hisz csak kimondta a nyilvánvalót. Amit eddig is tudtam, jobban, mint bárki más. Igen, ő egy igazi kretén, és én mégis szeretem. Már évek óta szeretem.

- HAAAAAAZ! - ordítja. Nem értem, a saját hangjától sose fájdul meg a feje?

- Itt vagyok, Louis, mit szeretnél?

- Csendet! Basszameg. Hozz gyógyszert és egy lavór kávét. Meg egy kicseszett adag jeget – ugrok és teszem, amire kért. Ilyenkor minden másodperc számít és nem akarom magamra haragítani. Lefőzöm az előre bekészített feketét, az egészet egy hatalmas bögrébe öntöm. Üresen issza, nem tudom, hogy képes rá, de csak ez téríti némiképp észhez. Na meg a hideg zuhany, de ebbe most nem akarok belegondolni...áhh...késő... már villannak is be a képek a tökéletes testéről, az izgató tetoválásairól, amiket úgy végignyalnék egyszer, atyám...mit nem adnék, ha egyszer engem is beengedne az ágyába... bár másnap biztosan szörnyű lenne, de azt hiszem, fel tudnám dolgozni, ha csak egyszer, csak egyetlen egyszer...

- Mi van már, ideérsz még ma, te mihaszna? - szakít ki az álmodozásból.

- Jövök már, hozom! - kiáltok vissza elfelejtve, hogy csendet kért. Egyik kezemben az Ibuprofen és a víz, másikban a bögrét és a jeget egyensúlyozom, úgy futok felfelé kettesével szedve a lépcsőfokokat. A szobájában a hatalmas fotelben találom, fejét hátradöntve terül el, egyetlen szemérmetlenül szexi bokszert visel. Az ágya széttúrva, a ruhái szanaszét hevernek, szerintem nem is mind az övé. Mellé teszem a kis asztalra a kért dolgokat, aztán összeszedem a göncöket, amiket leviszek majd a mosókonyhába. Josie örülni fog, ha meglátja... gyors pillantást vetek az órára, tizenegy múlt, kettőig embert kell faragnia magából. Hát...sok sikert, Mr Tomlinson.  

Louis:

Ha van valami, amit utálok, az a másnaposság. Nincs porcikám, ami rendeltetésének megfelelően működne. A fejem zúg, mintha baltával hasogatnák minden szónál, a gyomrom émelyeg, minden mozdulatnál ki akarja dobni a tartalmát. Azt a kábé fél liter whiskey-t, amit benyakaltam. A végtagjaim remegnek és mintha egy kamiont húztam volna el az éjjel, olyan izomlázam van. Nem semmi volt a kis Archer, vagy mi a franc a neve. Kiszipolyozott rendesen. Csak reggel ne lett volna ilyen követelőző. Honnan a picsából szedte, hogy én majd hívogatom, meg randizgatok vele??? Idióta... Néha tényleg azt gondolom, hogy körülöttem senki sem normális. Talán egyedül Haz, de most ő is az agyamra megy. Itt sertepertél körülöttem, mintha muszáj lenne, igazán elkotródhatna már a bús poros picsába.

- Mit bámulsz? Adjak magamról egy fényképet, vagy mi? - förmedek rá. Itt toporog előttem, mint a szaró galamb, nem látja, hogy pihenni akarok?

- Csak annyi, hogy kettőkor fotózásod van, egyre itt a sofőr érted – motyogja halkan.

- És? Addig itt fogsz állni? Vagy esetleg megtennéd, hogy kifáradsz és becsukod magad után az ajtót? Halkan, ha kérhetem – remélem érezte az enyhe pejoratív felhangot a kérdésem mögött.

- Nem tehetem – mondja. Ezek szerint nem érezte.

- Mi az, hogy nem teheted??? - állok fel és egyből meg is bánom a heves mozdulatot.

- Egy óránk van, hogy összeszedd magad, ha itthagylak, elalszol. Megengedem neked a zuhanyt amíg megiszod a kávédat – indul a fürdő felé. Olykor utálom a kis kotnyelest, de tény, hogy nélküle biztos, hogy tényleg visszaaludnék. Meghallom a víz csobogását, fintorba húzom a szám és megadom magam a sorsomnak. A kávém botrányosan kihűlt, most már mindegy, muszáj meginnom így. Alig egy óra, hogy formába hozzam magam. Szinte képtelenség.

Odabent Haz már vár, épp egy hatalmas bolyhos törülközőt készít ki nekem, de elakad a mozdulatban, mikor meglát. Nagyot nyel és csak mereszti rám a hatalmas zöld szemeit. Tudom, hogy tetszem neki, igaz, kinek nem? Ő sem rossz bőr, de az egyetlen, akihez sosem nyúlnék. Nem mondom, hogy nem lenne kedvem néha rendesen gerincre vágni, de túl jó munkaerő ahhoz, hogy utána kirúgjam. Lassan három éve, hogy nekem dolgozik, ami azt jelenti, hogy a legrégebb óta. Már akkor itt volt, amikor még csak építettem a karrierem, amikor még nem jelent meg az első lemezem, amikor még csak simán Louis Tomlison voltam, nem pedig Louis Tomlinson, a KIRÁLY. Igen, így hívnak. Rögös volt az út idáig, de elértem. És nem adom semmiért, úgyhogy teszem, amit Hazz mond és bevetem magam a jéghideg zuhany alá.

Ő pedig még mindig ott áll lecövekelve és nézi, ahogy a víz végigszánt a bőrömön. Műsor kell, kisapám? Hát legyen... két kezemmel a hajamba túrok és hátrasimítom, arcom a vízsugár felé fordítom és enyhén eltátom a szám. Borzalmasan hideg a víz, mégis jól esik és élvezem a halk kis elfojtott nyögést, ami Hazz száját hagyja el. Ha én szenvedek, szenvedj te is, zöld szemű...

Csók, drágáim!
Akkor kezdjünk bele ebbe a kis történetbe is. Végülis ráérünk, időnk, mint a tenger 🏝
Szeretettel:
Gotti
xx