Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Huszonnyolc: azaz HUSZONNYOLC

Louis:

Erre mondják, hogy angyalok hangja... ahogy befejeztem a három dalom, felé mutattam, hogy lépjen előre. Szerettem volna pár szót én is mondani róla. Megköszönni, hogy itt lehetek, kicsit méltatni a tehetségét (meg amúgy mindenét, ám azt itt nem kéne). De egyszerűen kivette a kezemből a mikrofont, megköszönte, dobott felém egy döglesztő félmosolyt, amitől mindjárt bukfencezett egyet a gyomrom, aztán átvette a terepet. Szerencsére Jeremy lemondott a duettekről. Na nem azért, mert szerinte nem kellenének, csak az időkeret miatt le kellett vennünk három számot és egyöntetűen a duettekre szavaztunk. Jobb is. Így is van még két koncertünk, amin nem biztos, hogy ilyen szerencsések leszünk.

A sikeres szereplés után Rusty vendégül látott minket egy kis vacsorával. Míg átöltöztünk, rendbe tették a helyiséget, aligha lehetett volna megmondani, micsoda buli volt itt fél órája.

- Komolyan gondoltad, hogy mindig erről álmodtál? - kérdeztem Hazzust, miután jól laktunk és már csak a maradék kólánkat iszogattuk. Fura volt egy viszonylagos tömegben valahogy mégis kettesben lenni vele. Zaynék táncoltak valami latin összebújósra, persze disztingváltan.

- Igen. Valóban nagy álmom volt...régen. - Kurvák faszát, miért kellett az a kibaszott utolsó szó oda? A fogaim közt szívom be a levegőt és lenyelem a válaszom inkább, minthogy megint valamivel kiakasszam.

- Holnaptól öt nap pihenő, csak csütörtökön kell összejönnünk újra a jövő szombati előadás előtt. Jót fog tenni egy kis henyélés – mondom, csak hogy valami könnyedebb témára tereljem a fonalat.

- Nos neked lehet, hogy pihenő, de nekem fotózásom lesz és két interjúm. Bár abban igazad van, hogy szívesen henyélnék egy kicsit én is. - És ott van újra a kis félmosolya... le akarom rágni az arcáról, magammal akarom vinni, hogy bármikor láthassam...szemeim előtt már futnak a filmkockák a közös henyélésünkről, amiben minden lenne, csak megállás nem. Basszus...

- Akkor én megyek is, csütörtökön a stúdióban, ha addig nem jön egyéb parancs – fogja a tárcáját meg a mobilját és kifelé indul. Vissza kéne tartanom valamivel, olyan jó volt így békében ez a pár perc. De semmi ötletem. Még soha nem udvaroltam senkinek. Asszem, elő kell kapnom valami romantikus regényt csütörtökre...

¤¤¤¤

Nem igazán jött be. Megnéztem a Micsoda nő!-t, az Életünk lapjait, a Válaszutat, de semmi épkézláb jó tanács. A filmekben minden olyan egyszerű. Másfél-két óra és boldogan éltek, míg meg nem... Szóval eljött a csütörtök és azon kívül, hogy a vérem vitustáncot jár az ereimben, nem tudok felmutatni semmi érdemlegeset. Rögtönöznöm kell. Aha...

Ezzel csak egy gond van, éspedig, hogy meglátom és az agyam száműzi magát valami messzi messzi galaxisba. Viszont jó kedve van, ennek kifejezetten örülök. Mosolyog. A teste már a beéneklés alatt hullámzik, a próba közben meg olyan, mintha a levegővel szexelne. Annyira más most, annyira eleven. Mennyire hiányzott ez...

A Kiwit gyakorolja, amivel a legnagyobb sikert érte el a Safest Havenben. Az a szám csupa energia, csupa élet. Azon kapom magam, hogy a testem a zene ütemére mozdul, a dallam a fülemben dübörög és mivel minden számát tudom már betéve, hisz rájuk alszom el, vele énekelek. A meglepettség az arcán minden pénzt megér, aztán mikor int, hogy álljak a mikrofonom elé, úgy mozdulok, mintha bűbájt küldött volna rám. A kis vajákos.,, „Toss a coin to your withcher, oh valley of plenty"

Együtt fejezzük be, aztán én jövök, ő pihen. Elővettem egy régebbi szerzeményem, amit eddig még nem mutattam be soha sehol. Akkor írtam, mikor ki voltam borulva amiatt, hogy felfordult az életem és nem találtam a helyem. Jeremy szerint jó ötlet, ha nem mindig ugyanazokat énekeljük, hisz lehet, hogy az előző közönség jó néhány tagja követni fog a Sing Alongba is.