Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Tizenhárom: I'm a Celebrity...Get Me Out of Here!

Louis:

Na jó, nekem ebből elegem van, bassza meg! Két hónapja itt baszom a rezet, átéltem a poklok poklát az első három hétben. Rendben van. Mikor bejöttem, Dr Wiesel elmondta, hogy nehéz lesz, hogy fájdalmaim lehetnek, hallucinálhatok, miegymás. Én meg mintha iskolapéldája akartam volna lenni az alkoholról való leszokás elriasztó fázisainak, minden egyes kibaszott szart produkáltam, amiket felsorolt. Szerintem túl is teljesítettem, mert egyik reggel az ágyamhoz szíjazva ébredtem fel. Telebasztak nyugtatókkal, mert állítólag hangulatingadozásaim voltak. Hát úgy is lehet nevezni, ha napjában ötször akarsz kiugrani az ablakon és le akarod kaparni a saját bőrödet kínodban... igen, fogalmazzunk finoman. Enyhe hangulatingadozásokkal számolni kellett.

De most már jól vagyok és ez a köcsög mégsem akarja visszaadni a telefonom, nem mehetek ki egy kicseszett sétára sem, viszont kitalálta, hogy a munkaterápia majd segíteni fog. Na persze, majd beülök neki kosárfonó tanfolyamra. Meg a kis faszomat azt! Ma tízkor találkozunk az irodájában. Kíváncsi vagyok, mivel akar megint az agyamra menni. Már komolyan mondom, ezerszer megbántam, hogy belementem ebbe a szarba. Két hónapja nincs életem. Nem találkoztam senkivel, telefonon se beszéltem, internet sincs, azt se tudom, áll-e még a világ odakint. És ami a legszarabb, nem keféltem már hatvan kibaszott napja.

Wiesel szerint teljesen normális ez, de szerintem meg kurvára nem és ha nem hajlandó nekem hozni egy kibaszott prostit legalább, akkor legközelebb őt baszom meg az íróasztalán. Persze csak miután húztam egy papírzsákot a fejére...

És akkor még nem említettem a kaját. Az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás jegyében minden áldott nap fél kiló zöldséggel mérgeznek, akármi az ebéd, tuti hogy kibaszott zöldségköret van hozzá. Szerintem már két centit nőtt a metszőfogam, mióta itt dekkolok. Az agyamat eldobom... híres és népszerű művész vagyok, kőgazdag. A világ, de legalábbis Anglia a lábaim előtt hever, én meg itt ülök egy négyszer négy méteres szobában, meg ha jó fiú vagyok, lemehetek a kertbe. Persze ha nem esik az eső. Téboly...

Na de mindjárt tíz, ideje meglátogatnom a raklapfejű Wieselt. És eljátszani a jó fiút.

Ez a kibaszott ház olyan, mint egy labirintus, az első hetekben többször tévedtem el, mint életemben összesen. Legalább egy rohadt GPS-t adtak volna, de neeem... persze, hogy nem. Harminc napnak kellett eltelnie, hogy az egyik nővér vagy ki a faszom elmondja, hogy a falra festett csíkokat kell követnem. Hurrá. Gondolom, addig nem nézték ki belőlem, hogy megérteném.

Pontban tízkor koppantok a drága tölgyfa ajtón. Gongrats, öregem, szépen összedobtuk neked az árát, mi? Meg a méregdrága íróasztalodét is, rohadjál meg...

- Jó napot, Louis, hogy van ma? - kérdezi nyájasan, de én már ismerem az alattomos pofáját. Minden rezdülésemet figyelemmel kíséri és akárhogy palástolom, mindig ugyanaz a vége az ilyen beszélgetéseknek. Túl sok bennem az agresszió, még nem biztosak az antidepresszánsok hatásaiban, nem mernek kiengedni, és ambulánsan kezelni, mert félő, hogy visszaesek, vagy esetleg kárt teszek magamban. Legszívesebben benne tennék kárt, de ezt okosan elhallgatom előle. Eskü, lehazudtam neki az égről a csillagokat legutóbb is, hogy milyen jól vagyok és alkalmas az integrálásra (akármit is jelent az), de nem sikerült meghatnom. Hülye szadista fasz.

- Kösz, doki. Megvagyok - felelem őszintétlenül.

- Nos ezt örömmel hallom – tolja fel a pápaszemét az orrán – ugyanis délután látogatója lesz. Letelt a kritikus két hónap és úgy döntöttünk a kollégáimmal, hogy megengedjük Mr Maliknak, hogy eljöjjön önhöz.

Maliknak? Tényleg ő a legfontosabb ember az életemben, vagy miért pont ő? Elég hülyén nézhetek a dokira, mert rögtön magyarázni kezd.

- Ő volt az egyetlen, aki érdeklődött maga után az elmúlt időszakban, úgyhogy kézenfekvő...