Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Huszonhat: Welcome to the club!

Louis:

Ez valami hihetetlenül felfoghatatlan érzés. Ahogy egy másik ember magához von, érzed a szívverését a sajátod felett, a teste hőjét, a karjait... basszameg, egy szemvillanás alatt elgyengített és többet akartam. Rá akartam borulni a vállára. Csak egy pillanatra, nem tovább, csak míg egy kicsit... nem is tudom. Persze nem tettem meg, faszom fog itt nyálaskodni mindenki előtt, de eskü, kurvajó volt. Meg aztán nem Zayn vállára vágyom. Nem... a bongyor angyaléra, aki gyanakodva méreget, ahogy leválok Zayn mellkasáról.

Ő kell nekem! És már azt is tudom, hogy nem fogok megelégedni azzal, hogy elérem, jobban érezze magát. Nem nyugszom addig, míg meg nem bocsájt nekem. Akarom őt! Akarom Hazzyt, mindenestől. Ez a felismerés felszabadít, ugyanakkor el is bizonytalanít. Még soha nem éreztem ezt, miközben ő építgeti a falait maga köré, én úgy leszek egyre védtelenebb vele szemben.

Az, ahogy az előbb kiakadt, nagyon tetszett. Végre újra láttam a szemeiben a tüzet, ami olyan ellenállhatatlanná teszi. Harag volt, düh, méreg, de szenvedély és mit meg nem adnék, ha rajtam vezetné le az indulatait. Állnék elébe. Illetve már állok is...

Most már abban is biztos vagyok, hogy a rosszulléteimet is ő hozza elő. Meglátom és kész vagyok. Aztán ha megszólal, azon a mély rekedtes hangján, minden csak hatványozódik. Konstans erekció a próbák ideje alatt és ha ez nem lenne elég, otthon is, vagy bárhol, mikor eszembe jut.

Mindenre emlékszem, a csókja ízére, a bőre melegére, a farka megérdemelné, hogy egy külön dalt, egy ódát írjak hozzá... és ahogy széthullott a kezeim közt...az arca, miközben... basszus, ha tudtam volna... Most hogy győzzem meg arról, hogy ha újra eljutnánk odáig, nem tenném ezt vele? Egyáltalán, hogy jussak el vele odáig? Vagy valahováig? Már az is nagy szó, hogy beszélt velem délelőtt. De ehhez az kellett, hogy valami még jobban kiborítsa. Azért azt nem szeretném, ha csak akkor állna szóba velem, ha maga alatt van. Szar ez az egész és a picsába, nem is hibáztathatok senkit érte! Ezt utálom benne a legjobban.

- Louis, csatlakozol hozzánk, vagy beénekelsz egyedül? - kérdi Skylar. Elhúzom a szám, hisz a válasz nyilvánvaló, úgyhogy csak odasétálok Haz mellé. Előtte állok meg, nem olyan szorosan, hogy hozzáérjek, de ahhoz eléggé, hogy az illata újfent elbódítson. Mi ez a fiú, boszorkány? A francba is... Felgyorsul a lélegzetem és a szívem megint a torkomban érzem dobogni. Ha valaki rám néz, tutira látja a pólómat is úgy emelkedni és süllyedni. A szemeit fürkészve kérdem:

- Folytatjuk ha végeztünk itt? - Összeszorítja a száját, mintha nehezére esne a válasz, aztán be is harapja az alsó ajkát. Remélem, nem hallotta, hogy felmordultam, de még egy ilyen és az se fog érdekelni, ha húszan vannak itt rajtunk kívül, leteperem a picsába és addig csókolom, míg el nem ájul. Vagy én.

Harry:

Nem tudom, mi ütött belém. Ahogy ott ült mellettem, elhittem, hogy érdekli, mi bajom, mintha tényleg segíteni akart volna. Elhittem, mert el akartam hinni. Olyan jó volt... egy percig, míg belém nem hasított a valóság. Ez itt Louis. Sejtelmem sincs, mi volt a célja, mire akarta felhasználni a belőlem kiszedett információkat, de lehet, jobb is, ha nem tudom.

Viszont ahogy elkobozta Zayn cigijét, az hatalmas volt. És biztos vagyok benne, hogy nem a bosszú hajtotta. Miért is lenne mérges Zaynre? Meg aztán mondta is... „Nem mindenki kap második esélyt". És ez olyan ... ha nem ismerném, azt mondanám, törődik Zaynnel. Vagy lehet, hogy tényleg nem ismerem? Lehet, hogy csak én érdemeltem ki valamivel, hogy így bánjon velem? Nem azt nem hinném, ahhoz túl sokat láttam, míg neki dolgoztam.

És most itt áll előttem, esküdni mernék, hogy izgatottan és azt kérdi, beszélünk-e még. Olyan szívesen bújnék a mellkasához és hagynám, hogy elmossa a fájdalmat, amit érzek, de megint csak figyelmeztetnem kell magam, ez Louis. Ő nem fog humanitárius okokból lelkizni velem a stúdió padlóján. És nem fog kézen fogva sétálni velem a naplementében.

- Nem hiszem - felelem gyorsan, mielőtt térdre hullok előtte, mert a lábaim már nem akarnak megtartani. Túl közel van, túl érzéki, túl gyönyörű... Elfordulok, amíg megtehetem és Skylarra koncentrálok inkább.

Lou egész próba alatt különösen viselkedik. Nem pattog, nem vitatkozik, odafigyel a belépéseire, nem megy le félóránként bagózni, talán háromszor vagy négyszer volt összesen. Mi a nyavalya folyik itt? Este búcsúzáskor sokáig áll mögöttem, érzem a jelenlétét, míg Dianát pakolom el. Bizsereg a bőröm, tudom, hogy figyel, de nem szólal meg. Felállok és felé fordulok, szinte perzsel a tekintete, viszont nem látok most benne semmi agressziót. Olyan, mintha visszafogná magát és olyan, mintha ez nagyon nehezére esne.

- Haz... csak... - akadoznak a szavai, pedig volt ideje összeszedni a gondolatait - csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. Azt is, amit otthon tettem, hogy nem figyeltem rád és nem vettem észre... de főleg azt, amit most csináltam, még csak mentségem sincs rá, egyszerűen dühös voltam és bosszút akartam állni.

- Dühös? Dehát miért? - kérdem meglepetten.

- Mert folyton csesztettél, hogy nem jó, amit csinálok és azt hittem, csak baszakodsz, pedig igazad volt. És mert...mert annyira... én... basszameg hát annyira kívántalak téged, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni és folyton az a pasi ölelgetett, pedig én akartalak és én csak...- jobbra-balra forgatja a tekintetét, mindenfelé néz, csak rám nem. Zavarban van, tudom. Ez idegen terep neki, még soha nem hallottam, hogy bárkitől bocsánatot kért volna. De várjunk csak, mit mondott? Hogy kívánt? Engem? Hogy féltékeny volt Niallre? De...de...

- Figyelj, Hazzy! Kicseszett köcsög voltam. És megbántam. Szerintem életemben nem bántam semmit ennyire, mint ezt a múltkori szart.

Annyira szeretnék hinni neki...olyan keservesen vágyom arra, hogy egyszer őszinte legyen velem, de nem megy. Képtelenség. Ez Lou. Ez... Lou.

Louis:

- Végül is nem küldött el a picsába, az is valami... de azért értékelhette volna, hogy beláttam, mekkora hülye voltam, nem? - morgok szinte csak magamnak az autóban hazafelé.

- Persze. És nyomban a nyakadba ugorhatott volna és dobhatott volna egy orált, igaz? - gúnyolódik Zayn.

- Nem ezt mondtam... nem lett volna mondjuk ellenemre, de ... miért ilyen nehéz minden mostanában, ha? - kérdem, mert komolyan az az érzésem, hogy az utóbbi hetekben a világ a feje tetejére állt körülöttem.

- Mert eddig leszartál mindent és mindenkit. Most viszont fontos lett neked. Régebben se volt másként, ugyanekkora fasz voltál, csak nem érdekelt, hogy ki mit gondol rólad. Harry viszont rést ütött a pajzsodon, Louis. Méghozzá ahogy elnézlek, nem kicsit.

- Picsába! - csapok dühösen a műszerfalra - És te ezzel nyaggattál. Hogy mikor lesz valaki fontos nekem! Hát itt van, tessék... Még egyszer merd megkérdezni, hogy miért nem akarok érezni! Csak még egyszer!

- Érzel? - néz rám komolyan, mielőtt a tekintetét visszafordítaná az útra.

- Érzek baszd meg! Kibaszottul érzek, de ez kurvára nem jó! Minden kicseszett nap egyre rosszabb, már levegőt is alig kapok mellette!

- Akkor üdv a klubban, barátom! - mosolyodik el mindentudóan.

- Milyen klubban, te nagyon okos?

- A szerelmesekében, kedves Louis. A szerelmesekében...

- Mi van? Na neeem! Azt már nem! - kelek ki magamból. Legszívesebben felugranék és futva mennék haza, vagy nem is haza, mindegy hova. De be vagyok zárva ebbe a kibaszott luxusdobozba és kénytelen vagyok Zaynre figyelni.

- Kiakadtál? Nem csodálom, de valamit el kell mondjak neked. Én ezt már egy ideje látom rajtad. A változást. Hosszú időbe telt, míg ide jutottál, de kezd emberi formád lenni, és bár még messze vagy a tökéletestől, én ennek is nagyon örülök.

- Hát én meg nem! - vágom rá - Alig alszom, étvágyam semmi. Inni innék, de azt meg nem lehet, ugye. Azt se tudom, mikor keféltem utoljára, de olyan, mintha nem is ebben az évezredben történt volna! Mert nem kell senki! Senki más, csak Hazza! A gyomrom ugrál össze-vissza, a szívem nem kevésbé, hát kell ez nekem, most mondd meg, Zayn! Kell ez nekem?

- Ó igen, Louis. Ez nagyon is kell neked - feleli somolyogva.

Csók, drágáim!
Úgy hallom, otthon is szakad az eső, hát itt is, úgyhogy arra gondoltam, kicsit lefoglallak benneteket.
Csak pár percecskére...
Szeretettel:
Gotti
xx