Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

EPILÓGUS avagy kié az utolsó szó?

Egy év múlva

Harry:

- Sziasztok! Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki eljött, hogy meghallgassa az első igazán közös koncertünket, immár zenekarként! Harry Styles vagyok, ő pedig itt mellettem – mutatok Loura –, párom és bűntársam, Louis Tomlinson. Így ketten együtt pedig mi vagyunk a Larry Stylinson duó. - A közönség felharsan, vakuk villognak, telefonok világítanak, szivárványos molinók mindenfelé, bizonyítva, hogy egy cseppet sem lettünk népszerűtlenebbek attól, hogy párként lépünk fel. Sőt! Az első körben vesztettünk ugyan pár rajongót, de korántsem akkora számban, mint amitől a menedzsment tartott. Ahogy azonban a számaink lassan megjelentek, és hamarosan a listák élére kerültek, mindenki lenyugodhatott. Szerencsénk volt, Jeremy egy percig sem próbált meg minket rávenni arra, hogy hazugságban éljünk. Mindenben támogatott, ahogy azelőtt is. Louval eldöntöttük, hogy bár Anglia a hazánk, ott nem termett számunkra – illetve számára – túl sok babér, ezért egy kisebb vita után, amiben persze az övének kellett lenni az utolsó szónak, elhatároztuk, hogy Los Angelesbe tesszük át a székhelyünket.

- Köszönöm szépen a Black Panthernek, hogy megalapozta a hangulatot, remélem, élveztétek Liam barátom káprázatos hangját! Bevallom nektek, én a mai napig gyakran irigykedem rá és a tehetségére. - Liam a színfalak mögül néz minket, kezét meghatottan a szívére helyezi, a másikkal Zaynét szorongatja. Jó érzés rájuk nézni. Tipikus iskolapéldái a „sose múlik el a rózsaszín köd"-nek. Zayn domináns, kissé birtokló magatartása nem terjed ki arra, hogy visszafogja Liamet önmaga megvalósításában. Liam virágzik, olyan pompás csillagként tündököl a zeneipar egén, amire nem sok példát láttam eddig. Mióta pedig Zayn a menedzserük, az egész csapat a lehető legjobb kezekben van.

- Kezdjünk talán az egyik legnépszerűbb számunkkal, az első olyan dallal, amit közösen írtunk valamikor tavaly ilyenkor. Egy igazán szép reggelen. - Lou pajzánul vigyorog, mikor rákacsintok, a zenekar pedig belekezd a No controlba. A közönség ugrál, sikítozik együtt üvöltik velünk a refrént:

Waking up
Beside you, I'm my loaded gun
I can't contain this anymore
I'm all yours, I've got no control
No control
Powerless
And I don't care, it's obvious
I just can't get enough of you
The pedal's down, my eyes are closed
No control

- És ez azóta is így van – veszi át a szót Lou. Rám mosolyog ellenállhatatlanul kihívóan, kacéran, hogy a térdeim is beleremegnek. Igen... azóta is így van. Sosem elég egymásból, sosem elég a szerelemből, a hangos vitákból, az azokat követő még hangosabb kibékülésekből... 

- A következő dalt én írtam. És remélem, hogy ti is érzitek majd azt, amit Hazzusnak szerettem volna elmondani vele. Nem vagyok a szavak embere, beszéljen helyettem a zene! - És a zene valóban beszél... mikor először meghallottam ezt tőle, a nappaliban ült a gitárjával, én a konyhában készítettem a vacsorát. És akkor bizony elfelejtettem lekapcsolni a tűzhelyet...

Your hand fits in mine like it's made just for me
But bear this mind, it was meant to be
And I'm joinin' up the dots with the freckles on your cheeks
And it all makes sense to me

I know you've never loved the crinkles by your eyes
When you smile
You've never loved your stomach or your thighs
The dimples in your back at the bottom of your spine
But I'll love them endlessly

I won't let these little things slip out of my mouth
But if I do, it's you, oh, it's you, they add up to
I'm in love with you and all these little things