Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Tizenhét: Tell Him

Harry:

A tegnap este egy totális mess volt minden tekintetben. Kezdve ott, hogy bemutattam Niallt és Lout egymásnak. Lou úgy viselkedett, mintha Ni legalábbis a helyére pályázna, holott szegénynek köze sincs a zeneiparhoz. Hallgatni szereti, és néha megkér, hogy énekeljek valamit csak neki, de ő maga nem egy muzikális alkat. Szerintem azt se venné észre, ha hamis lennék.

Mindenesetre kezet fogtak és Ni tök kedves volt Louval, de ez a bunkó csak felhúzta az orrát, mint valami sértett díva, és gúnyosan kellemes estét kívánt. Hát... nem jött be.

Ni észrevette rajtam, hogy nem vagyok teljesen ott, mikor a lakásomban a napunkat beszéltük meg és legyünk őszinték, igaza volt. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak Loura. Vajon mindig ekkora gyökér volt, csak én nem vettem észre a rózsaszín ködtől, vagy ennyire megváltozott? Úgy értem, sosem volt az a tündibündi vagy ilyenek, de a tegnapi műsora... kritikán aluli minden tekintetben.

Szóval egy idő után Ni feladta és elköszönt. Amúgy sem aludt volna nálam, mert hajnalban indul valami pár napos előadás sorozatra Vegasba, de gondolom, szeretett volna előtte egy kis minőségi időt tölteni velem. Szégyelltem is magam, mikor a csalódott arcára néztem, baromira nem fair vele szemben, de nem tehetek róla, a gondolataim teljesen másfelé jártak. Miután Ni elment, letusoltam és ahogy szinte minden este, mikor egyedül vagyok, a dalszerzői fotelemben találtam magam. És a napkelte is ott ért valamikor hajnal öt körül...

Mivel csak tizenegyre volt jelenésünk a stúdióban, úgy döntöttem, mégis lefekszem egy kicsit, hogy ne legyek annyira nyúzott, de ahogy így elnézem magam, akár ébren is maradhattam volna. Magamba döntök egy fél liternyi kávét és elindulok. Időben, mert a Los Angeles-i forgalomnál sosem lehet elég előrelátó az ember. Mivel azonban ma kegyes hozzám a sors, már nem sokkal tíz után megérkezem. Még csak Liam van itt, ő is épp a halántékát masszírozva bambul ki a fejéből.

- Hey, Liam! Mizu veled, haver? Nyúzott vagy...

- Mondod te? - kérdi cinikusan – Néztél ma már tükörbe?

- Na jó, egy-egy. Minden oké?

- Nem tudom. Össze vagyok zavarodva – mondja tök őszintén.

- Zayn? - kérdem.

- Ühüm... - bólogat – Harry ez a pasi minden, amit kívánhatok... úgy értem, gyönyörű, normális, a hangjától kiver a víz...

- De?

- Nem tudom. Korai lenne válaszokat keresni, de ... tudom, érzem, hogy tetszem neki, de mi van, ha csak egy kis szexet akar?

- Ööö...nem tudom. Az baj? A szex jó, a szex egy ilyen Istennel több mint jó, gondolom.

- Afelől nincs kétségem... de... - Tanácstalan. Kételkedik. Ó de ismerős ez!

- Mi volt tegnap, mikor eltűntetek? Akart valamit?

- Úgy tűnt. Átmentünk beszélgetni a süketszobába. Csak úgy mindenről. Közben úgy nézett rám, te jó ég, perzselt a tekintete! - megértem. Tényleg cefetjó pasi és azok a sötét, borús szemek... nem csodálom, hogy Liam bajban van. - Aztán hívtál és hirtelen megváltozott minden. Mintha az alatt a fél perc alatt, míg beszéltünk, megfagyott volna a vére. Fogalmam sincs, mi történt. Elköszönt és otthagyott.

- Nem mondott semmit?

- Semmit. - Na ez fura. Úgy értem, FURA. De sosem voltam jó emberismerő, példa erre az örök reménytelen szerelmem Louis Tomlinson iránt.

- Mi az a papír? - kérdi.

- Ezt csak... ezt írtam az éjjel. Egy duett.

- Duett...