Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Tíz: When you're halfway up, you're always halfway down

Harry:

Sosem felejtem el az első találkozásunkat. Ahogy a szemeidbe néztem, tudtam, hogy elvesztem, hogy te vagy a végzetem. Még semmit sem tudtam rólad, mégis azonnal a mindenem lettél...

The first time, ever I saw your face
I thought the Sun rose in your eyes
And the Moon and the stars
Were the gifts you gave
To the dark, and the endless skies
My love

Évekig szerettelek a távolból, csendesen, sohasem vetted észre. Begyűjtöttél minden kavicsot, ami az utadba akadt, csak az az egy smaragd nem érdekelt, amelyik a leginkább a tiéd akart lenni. Aztán eljött az az este, amikor először megcsókoltál. Nem volt se szép, se romantikus, de csók volt, tőled-nekem.

And the first time, ever I kissed your mouth
I felt the earth move in my hands
Like the trembling heart
Of a captive bird
That was there, at my command
My love

Aztán... a tiéd lettem. Először úgy, ahogy te akartad. Tulajdonképpen mindig úgy, ahogy te akartad, de amikor átöleltél, én azt hittem... én tényleg azt hittem...

And the first time, ever I lay with you
I felt your heart so close to mine
And i knew our joy
Would fill the earth
And last, til the end of time
My love *

És a fenébe is! Igen tudom! Nagyon jól tudom, hogy túl sok dalt írok rólad, úgy lettél a múzsám, hogy fogalmad sincs róla a mai napig sem. Ahogy senki más nem tudja, hogy van odaát Angliában valaki, aki a világomat jelentette valaha....

Jó életem van. Szeretetet kapok és adok, megbecsülést, és mégis...

Megint nem lett más az elmélkedésemből, mint egy újabb dal, amivel sírógörcsölhetnek a tinilányok, akik a bálványuknak tekintenek. Aztán majd jönnek az interjúk, amikben nyilatkozhatom, hogy a dal csak a képzeletem szüleménye, nincs konkrét személy, akinek szólna.

És ha jobban belegondolok, nincs is. Mert az a Louis Tomlinson, akiről én álmodtam, valójában tényleg nem létezik...

Louis:

Meg is baszhatod, Hazzuska, tudod? Egyedül is meg tudok fürödni, és ami a legszebb, nem fogsz szarrá fagyasztani a tus alatt. Olyan melegre állítom, amit csak a bőröm elbír. Majd én megmutatom neked. Meg én...

Iszom egy nagy pohár szénsavas ásványvizet, amit amúgy rühellek, de sportitalom nem érkezett meg időben, mert ez a pöcs Zayn valamit megint elcseszett. Bár azt állítja, nem ő volt, ő mindent úgy csinált, ahogy kell, csak a visszajelzést nekem küldték arról, hogy nem ment át a pénz, ő meg nem nézi a mailjeimet. Mindegy. Beállok a tus alá és vagy fél órán át eresztem magamra a forró vizet. Végül abba kell hagynom, mert úgy elkocsonyásodtak a lábaim, hogy alig tudok elbotorkálni az ágyamig, ahová már kikészítettem a cuccaimat, amiket fel akarok venni.

Basszameg, de nehéz mozogni, úgy kóvályog a fejem, mintha centrifugában ülnék...

Mire letámolygok a bejárathoz, a kocsi már vár. A sofőr csak a fejét fogja, Zayn viszont rám kiabál.

- Mi a francot csináltál magaddal? - kérdezi ezer decibellel.

- Felöltöztem, seggfej, kösz a kérdést – a nyelvem rendesen akadozik, nem tudom, mi a fasz lesz velem, majd a kocsiban rendbe jövök. Remélem.

- Louis az Isten szerelmére, mikor ott hagytalak a szobádban, épp csak egy kicsit spicces voltál, most meg nem állsz a lábadon!

- És akkor mi van? Jobb lesz, ha kussolsz, te kis szartúró, és nem cseszegetsz, mert kurvára elegem van belőled! - nesze. Jól megmondtam neki. Azt hiszi, csak úgy kioszthat mások előtt? Hát kurvára nem. Hülye kis lófaszjancsi.