Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Tizennégy: Let's go!

Louis:

- Nagy nap ez a mai, Mr Tomlinson! Azt hiszem, igazán jó munkát végeztünk az itt eltöltött három hónapja alatt. Tudom, hogy nem volt könnyű, de megcsinálta, kérem, legyen nagyon büszke magára! Én az vagyok, és biztos lehet benne, hogy a fényképe előkelő helyet fog elfoglalni a tablónkon. Délután kettőkor érkezik Önért Mr Malik. A fennmaradó két órában szeretném, ha megbeszélnénk, milyen időközönként fog visszajárni ellenőrzésre és beszélgetésre. Ez pedig itt a mobilszámom, ha bármikor a munkaidőmön kívül kérdése, problémája vagy aggodalma akadna, kérem, ne habozzon hívni.

Szóval a fennmaradó két órában nagyon büszke voltam magamra és megbeszéltük, hogy milyen időközönként fogok visszajárni... Hol a faszba' van már Zayn? Mindjárt két óra... még hatszáztíz másodperc. Hatszázöt...

El sem hiszem, hogy vége ennek a rémálomnak! Kiszabadulok innen végre! A doki nem tudom, tényleg elhitte-e, hogy akár egyetlen egyszer is vissza fogok jönni, vagy csak jól adta a hülyét, a lényeg, hogy semmilyen akadályt nem görgetett most már elém. Valószínűleg már nem tart ön- és közveszélyesnek. Bár szerintem eddig sem voltam az. Oké, ráborítottam az asztalt Heathre, de ember legyen a talpán, aki megállta volna, miután le akarta erőltetni a torkomon a párolt spenótot. Francesca nővér meg nem is nyomott fel, miután kapott a nyakába egy vödör jeget. Én is kussolnék a helyében... elvileg a páciensek szexuális zaklatása még a magánintézetekben is tilos. Bár ha jobban belegondolok, lyuk-lyuk, csak a keret más. Megbaszhattam volna, enyhített volna a kínjaimon. Kár, hogy nagyobb bajsza volt, mint nekem...

Óhhohhó, csak nem az én Zaynie boyom közeleg ott az én Teslámban? De bizony... Na akkor elmorzsolunk egy hálás könnycseppet még búcsúzóul, aztán gooooo!

¤¤¤¤

Mmmm... londoni szmog, imádlak! Az ember nem is hinné, hogy még az a büdös, szennyezett levegő is hiányozhat egy idő után. Alighogy elhagytuk a „klinikát", átvettem Zayntől a kormányt. Bizsergett a kezem, érezni akartam a kezem alatt a megzabolázott pacikat. Hétszázhatvan lóerő és mind engem szolgál, ez kell most nekem. Meg egy szűk segg, de erről majd este gondoskodom.

- Szóval mit intéztél? Válaszolt valamelyik menedzser? Papírok okés? - kérdezem Zaynt, aki a gondolataiba merülve utazik mellettem.

- Nos, egy van, aki elvállalna. Megnézte a videóidat, meghallgatta a lemezedet, utánad olvasott és azt mondta, meg lehet csinálni. Ő volt az egyetlen, aki a gálás cikkek után is vonalban maradt, a többiek fűt-fát ígértek a hangodért, de mikor leinfóztak, köszönték, de nem kérnek egy újabb botrányhősből, az van odaát is elég.

- Szopjanak hanyatt! - morgom. De igazából nem érdekel. Ha egy van, akkor az megfelel.

- Szóval holnap videókonferencia. Vele és néhány tanácsadójával, vagy mi. Aztán ha ott is minden rendben, akkor mehetünk, gyorsítva elintézzük a vízumot meg minden már hivatalos papírt. Igazából már előkészítettük őket a szűkös határidő miatt. Ha okos leszel és jól viselkedsz, mához egy hétre ilyenkor már az óceán felett repkedünk.

- És ha nem? - kérdem gyanakodva.

- Akkor csak én repülök - hangzik a lényegre törő válasz.

- Oké világos. Viszont a holnap gondja legyen a holnap gondja. Ma este elviszel valahova, ahol végre dughatok egy jót. Nyugi, nem fogok inni, ezért jössz velem...

- Mert hogy szerinted én menni akarok? - kérdi pimaszul.

- Nem kell. Hogy akard. Csak tedd meg. Ez az első hivatalos megbízásod az új főnöködtől - vigyorgok, mire csak elhúzza a száját. De mit csináljak, tényleg jó kedvem van, szabad vagyok, az ügyem sínen, Phil is beéri egy kis peren kívüli ötmillával, ami azért érzékenyen érint, de nem annyira, amennyire szeretné. Gondolom, azért nem követel többet, mert nem szeretné, ha a bíróság előtt esetleg kínos kérdésekre is válaszolnék. Tudja, hogy megteszem, ha kiprovokálja, jobb a békesség.