Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Kilenc: Without you

Louis:

- Zayn! Zaaaayn! ZAAAAYYNNN! - A franc esne ebbe a szarkupacba, hol a picsába' kódorog már megint? - ZZAAAYYYNNN! - ordítom már torkom szakadtából. Ez a kis pöcs meg komótosan vánszorog felfelé, miután a hangom rekedtre kiabáltam már.

- Mi olyan sürgős? - kérdi egykedvűen, szemernyi tisztelet nélkül. Unottan emeli rám sötétbarna szemeit.

- Hogyhogy mi olyan sürgős, csokifiú? Az asszisztensem vagy, basszalak a falhoz, az a dolgod, hogy ugorj, ha hívlak! - Nem tudom, mit képzel magáról ez a fasz, de rohadtul kezd elegem lenni belőle.

- Igen, az asszisztensed vagyok kötött munkaidőben, szerződésbe foglalt munkaköri leírással. Fellapozhatom neked, de hogy kibaszottul nem szerepel az „ugorj, ha hívlak", abban már most biztos vagyok – feleli nyugodtan. Kicseszettül pimasz egy fráter, de ő az egyetlen, aki egy hónapnál tovább maradt mellettem. Az összes kis csicska fülét-farkát behúzva kullogott el a próbahónap letelte után. - Szóval mit szeretnél, Louis?

- Inni szeretnék, kedves Zayn, ha nem derogál esetleg felemelni a retkes valagad és hozni nekem egy üveg whiskeyt – zsörtölődöm.

- Nem, nem derogál, de ha tehetek egy tiszteletteljes megjegyzést, te is felemelheted a lusta retkes valagad, nem esik semmi bántódása az ízületeidnek, ha a kefélésen kívül másra is használod őket.

- Hogy mit mondtál? - sziszegem. Na ennek a palinak is meg vannak számolva a napjai nálam... - Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni velem, te senkiházi? Vedd tudomásul, hogy...

- Tudom, tudom, ki vagyok rúgva – veti oda nekem félvállról a lépcsőn lefelé haladva - Tegyem a kulcsot az asztalra?

A rohadék, tudja, hogy ezzel betalál és nem felejti el soha az orrom alá dörgölni. Lassan két éve már, hogy Hazza minden kicseszett szó nélkül itthagyott. Egyik reggel, mikor hiába kerestem és a telefonja sem volt elérhető, a kulcsát az üvegasztalon találtam, ő maga pedig felszívódott. Sosem hallottam róla többet. A papírokat a könyvelővel intézte, Drew csak annyit mondott, hogy Hazza azonnali hatállyal felmonott, be se ment a papírjaiért, mindent online intézett, az utolsó heti fizetését pedig fel sem vette. Gondolom, kaphatott egy jobb ajánlatot, bár szerintem én is elég jól megfizettem a fáradozásait. És valószínűleg az új munkaadója nem a zeneiparban dolgozik, mert azóta se futottam össze vele. 

- Idefigyelj, kurvára ajánlom, hogy fogd vissza a hangod, ha velem beszélsz, vagy tényleg kint találod magad a házamból. És megnézheted az ajánlóleveled – csapom be magam mögött az ajtót ingerülten. Ilyen alakokkal vagyok körülvéve mostanában... és akkor legyek a toppon, meg minden. Hát a faszomat, azt! Kell az a whiskey...

Nagy nehezen ide is ér vele én pedig csak úgy az üvegből húzom le mindjárt a felét. Égeti a torkom, úgy érzem, az orromon jön ki a gőz, de ez kell nekem. Ez és egy kicseszett cigi végre. Ahogy végre sikerül előkaparnom a dobozt és meggyújtanom, mélyet szippantok belőle, élvezem, ahogy átjárja a tüdőmet a füst, a whiskey is kezdi megtenni a jótékony hatását, kellemesen elbódít. Elindulok az ágyam felé a maradékkal, ezt estig szépen vidáman elszopogatom, úgysincs ma más dolgom.

A telefonom azonban másképp gondolja, mert a seggem még nem is éri a matracot, mikor megszólal. Phil idióta feje vigyorog a képernyőn, szóval fel kell vennem. Az utóbbi időben megromlott a kapcsolatunk, nem díjazza az életstílusomat, folyton kibukik, ha lefotóznak valahol egy party előtt vagy után. Pedig hát ez az élet, nem? Ki a franc akar folyton csak dolgozni és nem élvezni a munkája gyümölcsét?

- Louis?

- Szia Phil, mondd – szólok bele.

- Kész vagy? A kocsi elindult érted, tíz perc és ott vannak – utálom a parancsolgató hangját, de... várjunk...