Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

NYOLC: I'm in love with you

Harry:

- Baszki, olyan, mintha szűz lettél volna – morogja mögöttem. Még mindig bennem van, de már ernyed a merevedése, az enyém pedig szerintem el is olvadt mostanra.

- Lehet, hogy az is voltam – incselkedek vele, de nem veszi a lapot.

- Mivaaaa? - döbbenten húzódik ki belőlem, de meghallva a kuncogásom, a fenekemre akar csapni -Tudod, kivel szórakozz, Hazzus? - Csakhogy a vízben a seggrepacsi nem olyan egyszerű, úgyhogy más megoldáshoz folyamodik. Beleharap a vállamba...Na most ha ezt büntetésnek szánta, akkor kérek még...ha pedig akármi másnak... akkor is kérek még...

A kimászó felé indul nagy elánnal, én csak a szememmel követem és falom fel a szexi idomait. Nem vesződik a felöltözéssel, simán egy szál semmiben telepedik vissza a nyugágyára. Felveszi a napszemüvegét, csak hogy ne legyen teljesen meztelen és mint aki jól végezte dolgát, folytatja a napozást. Az igazság az, hogy tényleg kicseszettül jól végezte a dolgát, még mindig ingatagok a lábaim, úgyhogy úszkálok egy kicsit, mielőtt csatlakozom hozzá.

Így telik el a délután nagy része, már kicsit kezdem unni magam, nem vagyok hozzászokva az egész napos henyéléshez. A gyomrom is jelzi, hogy igazán történhetne valami, szóval úgy döntök, összedobok valami egyszerű ebédet, vagyis inkább vacsit. Nem hiszem, hogy van a világon valaki, akinek ennyire felszerelt a konyhája és feltöltött a hűtője úgy, hogy életében egy tojást nem tört fel.

- Mit művelsz a konyhámban, bongyi? - hallom a hangját legalább egy órával azután, hogy bejöttem. Időközben sajnos felöltözött, igaz, én is kölcsönvettem egy kinyúltabb pólóját a főzéshez.

- Stir fry-t művelek a konyhádban, borzas. Nem vagy valami jó vendéglátó, már ne is haragudj, ha hagyod a vendégedet egész nap éhezni.

- Vendégemet? - néz körbe megjátszott értetlenséggel – hol itt a vendég? Én csak egy idegesítő kis mindenest látok, aki kisajátította a birodalmam és mindenféle mennyei illatokat csalogat elő a tűzhelyemből. Vagy mi a faszom ez itt.

- Tűzhely, jól mondtad, leülhetsz – nyihogok fel. Ez komolyan kérdés volt a részéről? Akkor a baj nagyobb, mint gondoltam. Na de mindenki hallotta, hogy megdicsérte a főztöm illatát?

- És mikor lesz kész? Korog a gyomrom – felhúzott szemöldökkel nézek hátra.

- A TE gyomrod? Mi közöm nekem a te gyomrodhoz, én ezt magamnak főztem.

- Azt te csak hiszed, bugyibuci – áll fel és pillanatok alatt mellettem terem. Fog egy villát és belemártja az épp elkészült ételbe. Épp csak fúj egyet rajta és már el is tűnik a szájában. Uhh...még sohasem akartam stir fry lenni, de most irigylem a saját főztöm. Ez beteges...

- Elárulnád nekem, kedves Hazza, hogy ha ilyen kibaszott jól tudsz főzni, akkor mi a véreres lófaszért fizetem én a szakácsnőt? - kérdezi őszinte megrökönyödéssel, én pedig azt hiszem, itt helyben elolvadok. Fogja az egész edényt és úgy, ahogy van, maga elé helyezi az asztalra, még tányért se fog, csak lapátolja befelé a kajámat.

- Héj, legalább osztozzunk, ha már ilyen galádul elcsakliztad a vacsorámat! - kiáltok rá és fogok egy villát, hogy legalább valamennyi nekem is jusson belőle. Szorosan mellé ülök, hogy hozzáférjek én is, de ahogy érzékeli a jelenlétem, irigyen a másik oldalára húzza az edényt és úgy falatozik tovább. Kihasználhatnám a testi fölényem, de nincs szívem hozzá. Olyan jó nézni, amint ilyen étvággyal eszik. Azt hiszem, én beérem az esztétikai élménnyel.

- Nesze, lásd, kivel van dolgod – tolja elém nagylelkűen a maradékot, ami nem túlzok, alig több két falatnyinál – legközelebb többet csinálj! - mondja és a hűtőhöz megy egy sörért. Nekem pedig egyetlen szó jár csak a fejemben. Legközelebb...