Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Harminc: Back to you

Harry:

-Ezt... nem értem. Hogyhogy elment, hát még együtt énekeltünk aszínpadon alig pár órája...És most ... most...- képtelen vagyok folytatni a mondatot, mert még fel sem fogtam igazán, mi történik. Lou elment. „Azt adta neked ajándékba, hogy megszabadított magától, érted? A legnagyobb ajándékot adta neked... ami te magad vagy. Visszaadta neked Önmagadat..."Utána szaladnék, Zayn azonban elkapja a karom.
- Ne legyél hülye, Harry! Sose érnéd utol. A képet felszállás előtt lőtte, már a gépen ült. És ha biztosra akart menni, amit vele kapcsolatban tutira mondhatok, akkor eleve időzítve küldte, hogy már a felhők felett járjon, mikor megkapod. Sok mindent el lehet mondani róla, de nem hülye.

- De... de miért, Zayn? - omlok össze teljesen. Egyik pillanatban kiabálnék, a másikban a könnyeim potyognak, mint egy zavarodott tininek. Igaz, mit is szépítenénk, teljesen összezavarodtam. Lou ezt valóban értem tette volna? Azért, hogy nekem jó legyen? Mikor változott így meg? Igen, voltak jó dolgai mostanában, voltak kedves pillanatai, és gesztusai, de ... lehet, hogy tényleg elkezdett érezni az irányomba? Lehet, hogy ...

- Louis szerelmes beléd, vaksi nyúl. Persze ezt ő maga se akarta észrevenni, de én elég rég ismerem ahhoz, hogy minden apró változást észrevegyek rajta. Ahogy te is, csak annyira nem láttál a fájdalmadtól, hogy nem tűnt fel.

- Akkor... ez volt az az ölelés a koncerten, igaz? A búcsúja... - török össze teljesen.

- Szerintem igen – néz rám együttérzően Zayn.

- Ezért volt ennyire maga alatt egész héten... mert már tudta... Istenem...Ha csak sejtettem volna, mire készül...

- Ne vádold magad, én se tudtam, pedig minden nap vele voltam. Sőt még idegeskedtem is, hogy miért nem áll már neki asszisztenst keresni. Hát most már tudjuk, miért.

- Khm khm... kedves mindenki, akkor most szót kérnék! - áll fel Jeremy, mire egyből minden tekintet rá szegeződik – Éjfélkor akartam bejelenteni a legújabb terveimet Harryvel és Louval kapcsolatban és szerettem volna beszélni nektek a sikerekről, miket a tárgyalásaim folytán az utóbbi hetekben elértem. Egy e-mail azonban mindent a feje tetejére állított. Alig pár perce kaptam Louis-tól, akinek az érkezésére idáig vártunk. Nos ő úgy döntött, hogy nem szeretne tovább velünk dolgozni és még ma éjjel hazarepül Angliába. A fizetéséről teljes egészében lemondott és mindannyiunknak köszön mindent, valamint sok sikert kíván a jövőre. - a társaság felhördül, nekem zokogni volna kedvem, de csak ülök tehetetlenül magam elé meredve – Nos, kedves Lou, a döntésedet tiszteletben tartjuk, hasonló jókat kívánunk neked a hazádban. Mivel így most minden megváltozott, a terveimről való beszámolót bizonytalan ideig halasztom, míg újakkal tudok előállni, immár csak Harryvel. Mitchéknek köszönjük a részvételt, Liam, neked pedig szintén sok sikert kívánunk, ha esetleg szükségetek lenne egy menedzserre, tudok ajánlani egy egész jót – poénkodik. Most jönne az a rész, ahol felnevetünk, de nem megy. Egyszerűen csak nem megy...

A következő pár napot szinte teljes homály fedi. Ha Liam és Zayn nem lettek volna mellettem, már éhen vagy szomjan haltam volna, annyi bizonyos. Az agyam egy távoli bolygóra száműzte magát a lelkemmel együtt. Csak léteztem. De hogy minek, azt magam sem tudtam volna megmondani. Az első két nap üzenetekkel, e-mailekkel és hívásokkal bombáztam Lout, de egyikre sem válaszolt, a hívásaim pedig azonnal átirányításra kerültek a hangpostájára. „Ne tedd ezt, Lou, kérlek!"- könyörögtem neki gondolatban, hasztalan. Aztán szép lassan feladtam.

Tegnap reggel a lapok leközölték a fotóinkból készített ki kollázst és rittyentettek mellé egy olyan cikket, amitől a szavam is elállt. A két vállaltan meleg énekes közti tapintható elektromosságról beszéltek benne és azt latolgatták, vajon a kollegiális kapcsolaton kívül más is van-e köztünk. Nem csoda. Ahogy egymásra néztünk, vágyakozva, szinte egymást felfalva, ugyanakkor félve, hogy a másik észreveszi, mindent elárult az avatott szemeknek.