Sebzett szív (Larry, Ziam ff)BEFEJEZETT

Huszonkettő: Most mi legyen?

Louis:

„What am I now?
What am I now?
What if I'm someone I don't want around?
I'm fallin' again
I'm fallin' again
I'm fallin'

What if I'm down?
What if I'm out?
What if I'm someone you won't talk about?
I'm fallin' again
I'm fallin' again
I'm fallin'

And I get the feelin' that you'll never need me again"

- Hát te meg mit csinálsz? - kérdi Zayn, csoda, hogy meghallom, a fülessel a fejemen - ahh ne is mondd, ugyanazt, amit már napok óta. Harryt hallgatod, igaz?

Most jött haza valahonnan, úgy tűnik, elég jó hangulatban van. Utálom is érte. Én valóban napok óta semmi mást sem teszek, mint újra és újra lejátszom a dalait. Képes voltam elmenni és megvenni a lemezét, plusz a stúdióból is kicsempésztem egy-egy kópiát a már rögzített, de még ki nem adott zenéiből. Így, hogy tudom, mind rólam szól, kivéve persze azt a pár vidámat, egyszerűen képtelen vagyok másra figyelni. A próbákon persze minden változatlan, nem szól hozzám és én sem férek a közelébe, csodálom, hogy Jeremy még nem szúrta ki, asszem, csak annyit szűrt le a dologból, hogy végre béke van.

- Nem tudom kiverni a fejemből - vallom be töredelmesen. Felülök a díványon, amin idáig döglöttem és végignézek Zaynen. Ha ez a pasi ma nem kefélt, akkor én vagyok édesszájú. Szinte a homlokára van írva. Rohadnál meg...

- Azt nem csodálom. A csepegtetett információk alapján nagyjából összeállt bennem a kép arról, hogy mi is történhetett. Hogy a picsába nem mondtad eddig, hogy Harry a szeretőd volt?

- Nem volt a szeretőm. Lefeküdtünk párszor, de...

- Párszor... Lou baszki, te senkivel nem feküdtél le egynél többször! Akkor hogy lehet, hogy Harryvel a „párszor" nem volt furcsa? És hogy a francba nem tűnt fel, hogy akkor lépett le, mikor rajtakapott azzal a faszival?

- Úgy, hogy azt mondta, nem számít, baszki! Úgy! - kapom fel a vizet.

- Persze, hogy azt mondta, mi mást tehetett volna, hisz ismert! - emeli fel a hangját ő is - Tudta jól, hogy ki fogod rakni másnap reggel! És mivel ez nem történt meg, azt hitte, hogy neked is jelentett valamit. Szegény kis hülye feje...

Basszus, ez de szar! Nem szokásom más lelkiállapotába beleképzelni magam, épp elég volt nekem mindig is a sajátom, de most ezt tényleg látom magam előtt. A kicsi naiv Hazzát, aki ... ó basszameg...

- Gondolkotál már azon, hogyan tedd jóvá? - kérdi, leül a mellettem levő fotelbe és meredten néz rám. Utálom az ilyet, olyan, mintha vallatna.

- Hozzá se férek, a picsába is! Ha véletlen közelítek felé, a te kis Liamed rögtön ott terem, hogy ne tudjak vele két szót váltani!

- Csodálkozol, Lou? - kérdi.

- Nem... oké, mondjuk, hogy megértem, de akkor szerinted mit csináljak?

- Egyáltalán akarsz valamit tenni?

- Igen. Valamit muszáj lesz...- gondolkodom el.

- Muszáj? - vonja fel a szemöldökét.

- Igen, így nem lehet dolgozni! Képtelenség.

- Aha.. - csalódott, látom...

- Jó, figyelj, Z! Nekem ez nem megy így. Soha nem érdekelt, mit gondolnak, vagy éreznek mások. Most viszont itt van Hazza meg ez az egész elcseszett helyzet és... én csak... nem akarom, hogy folyton szomorú legyen, érted? Leszarom, hogy megbocsájt-e, valószínűleg soha nem fog, de látni ilyen összetörtnek...mintha nem is ő lenne...és tudni, hogy miattam ilyen, az...az csak szar.