Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

1 fejezet

Kentin Auróra vagyok 16 éves. Nem vagyok, az a sokat beszélek, magamról fajta ember majd megszokjátok. Nem akarok senkinek megfelelni. Apámmal élek, aki milliárdos üzletember. Anyámról szinte semmit nem tudok még csak azt, se hogy él e, de igazából nem izgat, hogy mi is van vele, mert őt sem érdeklem én akkor ezen a jó hagyományán nem változtatok. Nincs se tesóm, de még házi állatom sincs. A tanulmányi eredményem enyhén mondva is borzasztó, de nem állok, bukásra még semmiből ezt lekopogom. Minden hétvégén megyek bulizni és kb. ennyi éppen elég volt belőlem. Nem akarom elkezdeni azt a szar dumát, hogy milyen nehéz gyerekkorom volt még így is meg blabla... Amúgy pont jókor jöttetek be az életembe most is éppen tudjátok, az a tanulj jobban különben nem finanszírozóm a ruha vásárlásaid beszélgetés van...

-Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt a hangnemet! Én az apád vagyok, nem pedig a kutyád ezért elvárom a tiszteletet – förmed rám drága jó apám, el ne higgyétek, hogy ez egy sima kedves jó útra térítelek duma nem... ez szimpla lecseszés, csak mert éppen rossz napja van

-Majd tanulok egy kicsit, hogy megnyugodjon a lelked...

-Nem értem, hogy van pofád így beszélni velem! A bulikban játszhatod a flegma dögöt, de nekem nem! – üvölt, rám majd megfogja a nyakam -Semmit nem kérek tőled, de te vissza élsz az összes bizalmammal egy hónapig nincs buli, és ha 3-nál rosszabbat hozol haza, akkor ezt az időt megtolom még egy héttel! Remélem eljutott az agyadig! – már ugye hogy nem olyan aranyos apuka, mint amilyennek tűnik, jó nem mondom, hogy nem nehezítem meg a dolgát, de akkor is ő is úgy bánik velem mint a kutyával...

-Eljutott az agyamig. – majd elengedte a nyakam

-Ja és holnap egy hétre elutazom üzleti útra, hagyok itthon egy kevés pénzt, de ruhákra nehogy merd költeni... vagy tudod, mit nem érdekel, de ha éhen döglesz, én esküszöm... – itt abbahagyta, de most komolyan, ha éhen döglök, akkor már semmit nem tud velem csinálni, ilyenkor olyan nevetséges ez az ember, de komolyan -Megyek drágám szép napot! És az üzleti utam alatt most a szomszéd Mary fog átjönni, hogy vigyázzon rád! – most még adja, itt az ártatlan imádom a gyerekem pofát annyira undorító...

-Rendben! Nem lesz, semmi baj drága apukám jóban vagyok Mary nénivel szóval majd bingózgatunk meg, esetleg ha szerencsém van még kötni is megtanít, de jó. – láttam apám fején, hogy most is szíve szerint megcsapna, de nem erőlködik

-Jól van drágám most megyek dolgozni... szia – és végre elment ez a fúúú most nem tudok milyen ember, de szerintem értitek és valószínűleg rá is jöttetek, hogy nem nekünk van a legjobb apa lánya kapcsolatunk

Egy ilyen után szoktam kimenni a városhatárba ott van egy kis erdő szerűség, amit még a volt legjobb barátnőmmel találtunk egy kis dobogószerű valamit és mindig oda megyek, ha egyedül akarok lenni... 1 óra múlva elindultam venni egy pár szál virágot a legjobb barátnőmnek. Meg is van a virág és már ide is értem...

-Szia már nagyon hiányoztál ezért úgy gondoltam hogy meglátogatlak... Nagyon hiányzol, és újra megszeretnélek ölelgetni! Képzeld az apám megint hozta a formáját, ahogy szokta, de te is tudod, hogy milyen, de ne aggódj értem én jól megleszek. Nézd hoztam neked virágot!... Liz, ne haragudj, de mennem kell. Szia – majd letettem a virágot a legjobb barátnőm sírjára... nagyon hiányzik, talán ő volt az egyetlen olyan ember, akiben megbíztam, de már lassan 3 éve hogy autó balesetben meghalt. Nem kell ezért sajnálni, mert mint mindenki más csak annyit mond „szegény lánynak nincs senki, aki szeresse, de legalább milliárdos az apja" ennyit kapok minden alkalommal, de már ezt is megszoktam... Ilyenkor inkább lennék csöves egy boldog családban, mint ez...

Haza értem és már apa is elment csak egy üzenetet hagyott nekem:

Drága Auróra!

Hamarabb kellet indulnom ezért nem tudtalak megvárni. Remélem emlékszel a beszélgetésünkre hogy nem csinálsz semmi balhét! Te is tudod, hogy nagyon szeretlek és remélem nem haragszol rám én még egy picit mérges vagyok a mai miatt, de borítsunk rá fátylat 8 nap múlva jövök addig is jó legyél! Marynek adtam oda a heti pénzed majd tőle kérd el!

Üdv.: Drága szerető apád

Hát ez eskü vicc, még ő sem gondolja komolyan, de csak azért írt így hogyha a szomszéd Marry átjön és amilyen kíváncsi elolvassa akkor semmi rosszat ne gondoljon meg hogy ő milyen apa... Ma még nem terveztem semmi különlegeset szóval sorit nézek meg ilyenek. Eszek nagyon sokat eszek. És szerintem ez így lesz napokig. Amúgy azt nem tudom, hogy Marry így ma is átjön e vagy csak holnap de nem izgat igazán... De mivel nagyon unatkoztam, mert a net is elment ezért átkopogtam Maryhez.

-Mary! Én vagyok Auróra! Nem akarsz ma átjönni valamit mesélni vagy sütni valamit? Mary??? – kopogtam, de semmi válasz már ott állok egy 5 perce, de semmi és tudom, hogy idős de nem annyira hogy már 6 kor aludjon... -Mary jól vagy? Hallasz engem? – egy 10 perc után meguntam és vissza mentem a házba mondom biztos nincs otthon, de holnap úgyis itt lesz, utána jutott eszembe hogy a pénz, amit apa hagyott itt nekem azt is oda adta neki... szuper!

Felkapcsoltam a TV-t hátha van benne valami izgi de semmi. Már olyan 7 óra van és csörgést hallok a szomszédból. Átnézek és látom, hogy ég a villany most tényleg nem tudom, hogy át menjek e vagy maradjak, de ismét átmegyek...

-Mary! Itt vagy? Minden rendben?? – nyöszörgést hallok és dobogást...

-Auróra? Kérlek, segíts... – a szívem majdnem megállt. Lehet hogy bajban van? És én hogy menjek, be a házba hiszem zárva az ajtó...

-Itt vagyok! Mindjárt megpróbálok bemenni! Tarts ki! – elkezdtem szétnézni, hogy az ajtót mivel lehetne szétfeszíteni vagy bármi ekkor láttam meg hogy az egyik ablak nyitva van és megpróbálok rajta bemászni és csoda sikerült. -Mary néni? Jól vagy? Hol va... – és képszakadás csak egy nagy csapást éreztem a fejemen és elvesztettem az eszméletem...