Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

31 fejezet

-Ki maga? – suttogtam a bokorból

-Rajah vagyok. Zayn nagymamája! Már nagyon sokat hallottam rólad. Nem tudod, hol vannak az unokáim? – nézett rám kétségbe esetten Rajah

-Doniya is elég nagy bajban van. A többiek is ha észre veszik őket. – mondtam majd ő megfogta a vállam és magához ölelt

-Ne aggódj drágaságom minden rendbe fog jönni! Csak hinnünk kell benne! – egy kis bólintással jeleztem, hogy értékelem azt, amit mondott

-Hát én már kezdem elveszteni a reményt... – mondtam majd egy szúrós tekintettel nézet rám

-Nézz ide. Most pedig mond el a tervet! Öreg vagyok, de nem tehetetlen! Ne írd le öreganyád! – mondta egy kicsit humorosra véve a figurát, ami most nagyon megnyugtatta a lelkem

-Nem akarom le írni magát elnézést! – mondtam már nyugodtabban

-Jaj Auróra drágám tegezz kérlek! Nem vagyok annyira öreg azért! – mondta egy mosollyal

-Nem néztelek öregnek bocsánat! – mondtam egy sajnálom pillantással, ami a sötétbe nem látszódhatott annyira

-A 76 az még nem öreg. – mondta nekem pedig tátva maradt a szám -Na de elég belőlem szívem mond a tervet! – sürgetett

-Bent el kellene hoznunk Deborahtól! Ezt kellene valahogyan megvalósítani. – mondtam

-Akkor felkötöm az otthonkámat! – mondta mire felnevettem -Menjünk!

Lopakodva elindultunk. Ezt a helyet szinte semennyire nem ismertem. Rajah egy kis bunkerhez vitt minket. Ott volt egy csomó ember és ott volt Ben is. Majd egy nagyobb fa mögé húzott Rajah.

-Én elcsalom te pedig bemész abba a kis fészerbe és kihozod a vörös színű kulcsot. Ha megvan vissza mész a nagy épületbe és a 1 szinten a folyosó legutolsó szobájába bemész és a lámpát meghúzod ott egy csomó fegyver van. Én megpróbálok vissza érni és mindenképpen elterelni Bent arról! A parkoló házhoz próbálom vinni! Úgy jó lesz? – nézett rám nyugtatóan

-Tökéletes, de nagyon vigyázz magadra! – mondtam, mert annyira megszerettem annyira kedves volt ebben a röpke fél órában.

-Jaj aranyom én már 76 éve vigyázok, de mond mi lesz utána! – kérdezte miközben megszorította a kezeimet

-Segítünk a Démonnak, mert ha egyedül van egy szimpla 1-1 elleni küzdelembe nagyobb az esélye. – suttogtam

-A Démonnak? És ha ellenünk fordul? – nézett rám félve

-Nem fog ebben 100%-ban biztos vagyok! – mondtam mire bólintott

-Hiszek neked! Te pedig szurkolj az öregasszonynak! – mire megöleltem és elmosolyodtam

Rajah kiment majd az összes ember figyelme rászegeződött. Nagyon izgulok érte. Abban meg nagyon reménykedek, hogy a srácok eljutottak a kórházig. Harry meg remélem jól van és még mindig annyira erős. Hiányzik az ölelése, a mosolya , az a tipikus perverz tekintette és az a gyenge énje, amit mindig nagyon szorgalmasan próbál elrejteni a világ elől. Már szükségem van egy kis pihenésre. Nyugalomra. Nem tudom, ha ennek az egésznek vége és Deboraht megtudjuk ölni akkor mi lesz? Mi lesz az után? Jó ez még erőteljesen a jövő zenéje, de én még mindig vakon hiszek abba, hogy egyszer minden tökéletes lesz. Nem lesz se mániákus ex anyós, aki a halálomra vágyik, sem a családom rohamos fogyatkozása. 16 éves vagyok és látok arra lehetőséget, hogy akár árva házba kerülök. És a srácokkal mi lesz? Már mind elmúltak 18 évesek csak Harry nem. Ő nemrég lett 17. Félek. Nagyon is félek, hogy mi lesz a jövőm, de attól most még jobban félek , hogy mi lesz most. A gondolat menetemből Rajah hangja zökkentett ki. Egy nagy fa mögül hallgattam, hogy mit mond.

-Jaj drágám úgy beállt a derekam nem tudok kiegyenesedni ide tudnád hozni nekem a botomat? – nyavalygott Rajah. Be kell váljam nagyon jól játssza a szerepét.

-Leszarom, hogy mi baja van! Nekem dolgom van! – förmedt rá Ben

-De akkor legalább a botomat add ide. Itt hagynál egy idős hölgyet az erdő középén? – kérdezte

-A faszomnak sincs kedve nyanyákkal foglalkozni! – kiabált szerintem magának Ben

-Hogy van képed fiatal ember így beszélni velem?!

-Nem tudott mást megtalálni a szarságaival?!

-Személyesen a te segítséged miatt másztam be az erdőbe. Szerinted? Te voltál itt az egyetlen ember!

-A kurva életbe már! Deborah rám bízta, hogy kapjam el a démont erre egy vén asszony kívánságainak ugrálok!?

-Milyen vén?!

-Persze a maga 80 évével nem vén! – flegmázot majd oda adta a botot erre egy nem várt mozdulattal elkezdte ütni Rajah Bent

-Mi az hogy 80?! 76 vagyok te faragatlan!? Hogy képzeled te?! Adok én neked! - majd egy erőteljes mozdulattal leütötte Bent. Én nem győztem ámuldozni. Hogy van valakinek 76 évesen ekkora ereje?

-Hát ez nem semmi volt! – ugráltam, mint egy kis gyerek

-Csak egy jóképű nagyszülői nevelést kapott. – mondta lihegve -De azért te is suhintsd meg nehogy kedve támadjék felkelni. – mondta és annyira aranyos volt, ahogy régiesen beszél. Megfogták majd még én is megcsaptam. -Úgy van ággyá neki! – biztatott mire muszáj voltam felnevetni. – Most már menjünk a kulcsért! – bementünk majd Rajah nehezen megtalálta a kulcsot. Egy 10 perc után kimentünk majd azt vettük észre, hogy Ben egy késsel áll előttünk. Nálunk ez sem mehet zökkenő mentesen már mér is menne.

-Nem gondoltátok, hogy majd ezt így megússzátok ugye? – morgott ijesztően -Ezt nagyon megbánjátok! – kiabálta

-Képes lennél egy nénit és egy kiskorút bántani? – kérdezte remegve Rajah

-Persze. – húzta egy kegyetlen mosolyra a száját . Majd egyre közelített felénk. Majd egy méterre lehetett mikor a földre zuhant. Kérdőn néztem Rajahra.

-Meglőtték! – mondta halkan. Közelebb ment majd egy 3 pengés nyíl vesszőt húzott ki a nyakából. Egy meglepődötten néztem a mellettem állóra. -Nagyon pontosan lőtt. Már kezdem látni a reményt! Van esély Deborah ellen! – mondta mosolyogva majd ismét megölelt fél karral

-Démon? – hívtam hiszen csak ő lehetett. Majd egy fáról leugrott a Démon

-Már csak egy kell szerelmem. – mondta Harry

-Már csak egy kell...