Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

34 fejezet

-Mi? Milyen végjáték? – kapcsolt először Harry

-Azt már mondtam, hogy alkut ajánlott. Azt mondta az nyeri, aki hamarabb megöli a másikat. Deborah ellenem. Azt mondta, hogy 5-en leszünk egy ellen és, hogy nem rosszabbak az esélyei, mint nekem. – meséltem az alkut

-Hát ez nem hangzik jól... – motyogta Rajah

-Öt egy ellen és azt mondja, hogy egyenlőek az esélyek? Ez több, mint gyanús.- mondta szerelmem

-Azt mondta, hogy van egy próba, amit a srácoknak ki kell állni és utána rendelkezésemre állnak már, ha... – haraptam el a végét

-Ha? – kérdezte már Doniya is

-Ha addigra olyan állapotba lesznek. Valamit csinál a fiúkkal! Nagyon féltem őket, hogy mit fog csinálni velük. – szipogtam a végét

-Milyen próba? – kérdezte Rajah néni

-Nem tudom azt nem mondta. – suttogtam. Csak nem fogja bántani a fiúkát ugye? Nem lesz semmi bajuk? Így is olyan bűntudatom van, hogy már megint miattam szenvednek.

-Sziasztok! – köszönt Will és egy csókkal köszöntötte párját. -Nem tetszik ez a hangulat! Hoztam hozzávalókat vannak konyha tündérek? – kérdezte mosolyogva Will. Nekem annyira apuka jellem biztosan nagyon jó lenne apának. -Jaj akkor egyedül kell csinálnom az enni valót? De így nagyon lassú leszek és nem lesz idő sütit csinálni holnapra! – rázza meg játékosan a fejét

-Szerelmem már hajnali 1 elmúlt. – mosolyog egy szerelmes pillantással Emily

-De nem hiszem, hogy a vendégeink ettek már ma. Nem hagyom sem a gyerekeket sem a hölgyet éhesen! – mondta Will

-Én szívesen segítek! Nem vagyok egy konyha tündér, de szívesén segítek! – mondta egy kicsit félénken Doniya

-Na végre valaki! Drágám nem baj én szakács vagyok majd segítek gyere! – invitálta be a konyhába Will -Addig szívem! Ágyazatok meg a vendégeknek! És Harrynek is kérés valami feladatot! Volt szerencsém már vele beszélni mikor vittem és egy energia bomba. Ne hagyd, hogy unatkozzon. – mosolygott játékosan Hazzára mire ő csak megforgatta a szemeit.

-Hallottátok fiatalok. Harry esetleg kimehetsz fát vágni, ha van kedved. – adta az ötletet Emily

-Szerintem máshol vagyis... khmm... máshol szeretné azt a sok energiát levezetni! – nevetett Rajah

-Miért mit szeretnél Harry? - vigyorogva húzta már Emily is Hazza agyát, aki csak zavartan nézett és arcára szép rózsaszínes pír kúszott.

-Semmi érdekeset! De, ha szükséges kimehettek fát vágni! – mondta halkan, mint egy kisgyerek mikor rajtakapták a cukor csenésen.

-Hazzuska remélem nem szeppentél meg nekem! – szívja a vérét Rajah. Majd Harry felállt mire Emily vissza rántotta.

-Ki ne menj nekem a hidegbe! Csak hülyéskedtünk drága! Ülj csak vissza. – mondta és nyomot egy puszit a fejére mire Harry zavartan ült vissza. Nyilván neki az ilyen bánásmód nem mondhatni megszokottnak.

-Hazza baba! Gyere ide! – húztam közelebb egy szájra puszira.

-Hazza baba? – nézett rám szem forgatva Harry

-Szerintem is cuki! – nevetett Rajah. De valahogy ezen mindenki mosolygott csak Harry nem. Még mindig egy elég nagy rejtvény számomra, hogy mik kavarognak a buksijába. Közben Emily megágyazott a vendégszobákba.

-Mi a baj Harry? – kérdezte egy kis barátságos mosollyal

-Semmi... – motyogta. Látni rajta, hogy van valami, de annyira már ismerem, hogy azt még harapó fogóval sem tudjuk majd kiszedni belőle.

-Hát rendben... Auróra nem is mondtam neked egy remélem számodra jó hírt! – mondta izgatottan Rajah -Mivel kiskorú vagy így ha szeretnéd akkor elvállalnám a gyámságot. Úgy is az unokáim fél testvére vagy így úgy gondoltam, ha van kedved akkor maradhatsz velem! Én lennék a pót mama, ha szeretnéd én úgy is egyedül élek nagyon boldog lennék, ha igent mondánál. – mondta reményekkel teli nézéssel. Én szóhoz sem tudtam jutni nagyon örülök ennek hiszen ez sokkal jobb, mint egy árvaház.

-Persze! Nagyon szívesen, de nem szeretnék a terhedre lenni! – mondtam majd megöleltem Rajah nénit.

-Ne viccelj! Te soha nem lennél a terhemre! – simogatta meg a hátam -De akkor Harry neked rendesen kell udvarolnod, mert ezt a gyöngyvirágot nem adom olyan egyszerűen! – mondta játszott komolysággal Rajah

-Hát ez remek! Mint az őskorban...  Akkor majd kiváltalak három kecskére! - vigyorgott Hazz

-Már megint milyen kis szemtelen! Neked se ártana már sarokba állni! – vonta keresztbe karjait Rajah

-Azt már nem! – mondta Emily, amire még Harry is meglepetten nézett hátra -Mi is beszéltünk már erről, hogy mi legyen veletek és mivel Harry is csak 17 így, ha szeretnél te pedig maradhatsz nálunk! Mi is nagyon boldogok lennénk! – mondta mire Harrynek nem az a reakció ült ki az arcára, amit vártunk. Lesápadt.

-Nem kell! Eddig is egyedül voltam ez most is teljesen jó lesz így, mint eddig! Ne haragudjatok! – mondta komoly hangon Harry mire láttam Emily arcán a csalódottságát. Szegény, nem is értem miért nem szeretné ezt Harry.

-Ahogy szeretnéd! Nem erőszak. Csak gondoltuk jó lenne mivel nem akartuk, hogy árva házba kerülj... – mondta halkan Emily

-Nem is megyek árvaházba! Majd leszek az utcán vagy valami! Nem lesz bajom. – mondta bennem pedig teljesen felment a pumpa. Most miért akar ez a szerencsétlen az utcán csövezni?! Én tényleg nem térek vele napirendre! Miért ilyen makacs ez a srác?!

-Most ezt miért kell?! Emilyéknél nagyon jó helyed lenne! Harry tényleg nem értelek! – akadtam ki

-Mert... – rántotta meg flegmán a vállát

-Ez nem válasz! Harry kérlek! Szerelmem nem értelek. Drágám segíts, hogy még értsem! – mondtam már kedvesen mire Harrynek félelem gyűlt arra a gyönyörű smaragd zöld szemeire.

-Félek... ezt már halottam egyszer! Ben is azt mondta, hogy majd magához vesz és én nagyon boldog voltam. És már másnap félholtra vertek... Tudom, hogy ti nem bántanátok meg már az igazat megvallva nem is tudnátok. De elveszett minden bizalmam az emberekbe és abba, hogy nekem lehet családom. Az hogy érzékeny legyek az meg teljesen tiltott dolog volt mindig is. Olyan mintha nem is lennék ember. Folyamatosan azt érzem, hogy elrontok mindent! Csak kizárólag Auróra az oka annak, hogy próbálok nyílni... De nekem ez nagyon nehezen megy és még így is folyamatosan elvárjátok, hogy mindent, ami a fejembe van fejtsek ki!.... – mondta és erre most már síráson kívül nem tudtam mást reagálni. Tényleg igaza van! Csak én hisztizek közbe ő magával a legnagyobb harcokat vívja meg. -Hercegnőm ne haragudj! Nem akartalak megbántani! Kérlek ne .... Ne hagyj te is magamra! Látod ezt mondtam én mindent tönkre tesztek! – tette a fejét a térdére Harry. Láttam, ahogy próbálja elrejteni a tekintetét.

-Ne Harry te ne haragudj! Teljesen igazad van! Nekem kell bocsánatot kérnem. Neked is nehéz és én ezt mégsem vettem figyelembe. Csak az akaratomnak híven tetted, amit kértem. Nagyon szeretlek és soha nem foglak elhagyni! Ígérem! – emeltem fel a fejét és azok a szemek most még sajnos a csalódottság és egy kis remény és boldogság keverékétől ragyogtak rám.

-Komolyan? – nézett rám reménykedve

-Igen! Bármi lesz is én itt leszek! – bújtam az ölébe

-Bármi lesz is?

-Bármi lesz is! – majd egy csókra húztam. Imádom, hogy előttem és értem képes megnyílni. Örülök, hogy van nekem!

-Nem szégyenlitek magatokat! Megbőgetni egy öreg asszonyt hajnalok hajnalán! – törölgette a szemeit Rajah erre csak mosolyogni tudtunk.

-Na Harry akkor még egyszer megkérdezném, ha nem baj... Laknál velünk? – nézett boci szemekkel Emily. Lehetett látni rajta, hogy nagyon szeretné, ha Harry velük maradna.

-Igen...