Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

25 fejezet

Rohantunk tovább a pinceszerű alagúton. A lövés hallatán a szívem össze szorult. Jacob nem érdemelte meg a halált. Miattunk halt meg! Jöhetett volna velünk, de ő inkább feláldozta magát értünk! Undorodom néha az életemtől... egy ártatlan embert ismét eltávozott a földről egy gyerek! Néha tényleg úgy érzem, hogy mindenkinek jobb lenne, ha nem lennék ezen a föld nevezetű bolygón... Louis ért először a végére így rögtön kinyitotta az ajtót így gyorsan kirohantunk. Elkezdtünk szaladni a lopott autónkhoz. Mennénk, de felgyújtották...

-Most mit csináljunk? Így utol fognak érni! – zihálta Zayn. Nem mondhatni ő sem és én sem egy él sportolónak így mind ketten a fulladás szélén álltunk.

-Elvisszük Deborah kocsiját! – mondta teljesen nyugodtan Harry

-Azt mégis, hogy képzelted el?! – fakadt ki Louis

-Egyéb ötlet? – kérdezte Niall

-Ott van az út szélén a kocsija! Hamarabb oda fogunk érni, mint ők! – emelte fel a hangját Harry

-Akkor siessünk! – kezdett az autóhoz szaladni Liam. Mindenki rohant utána. Oda értünk és Louis ült a volán mögé. Majd nagy sebességgel száguldtunk vissza Deborah házához.

-A terv a következő! Kihozzuk Margaretet és elmegyünk valahová messzire innen! Rendben? – mondta parancsolóan Harry

-De nagyon sietnünk kell! Nekünk hamarabb kell oda érnünk, mint a szörnyeknek! – mondta idegesen Zayn

Sebesség határt tartva mentünk vissza arra a szörnyű helyre. Még vagy 5 óra az út ismét vissza ahhoz a helyhez, ahová nem szívesen megyek vissza. Már a srácok fele: Niall, Zayn és Liam is aludt. Én már kezdtem félálomba merülni mikor hirtelen fékezett Louis. Deborah undorító vigyora várt ránk ott, de mi csak rémülten néztünk egymásra. Persze mellette ott volt Ben és már kiderült és fel is ismertem az exem Zac. Ott álltak az út középén így a kocsi nem fér el mellettük, mert a másik félét az útnak ők zárták el a saját autójukkal, ami, hogy honnan került elő gőzöm sincs.

-A terv nem változik! Ha elmennek az útból Louis tövig nyomod a gázt és indultok vissza! Kihozzátok Margaretet! – mondta Harry

-Mi? Nem mehetsz ki! – akadtam ki

-Nem érdekel! Most az lesz, amit mondtam! – morgott vissza barátságtalanul Hazz

-De... – dadogtam kétségbe esetten

-Nem érdekel! – kiabált vissza -Ha ellépnek rögtön indulj Louis! – adta ki parancs szerűen majd kiszállt a kocsiból és oda ment hozzájuk. A szörnyetegekhez. Egyből oda rohantak hozzá és egy pisztolyt tartva a fejéhez. De nem láttam többet, mert ahogy Harry kérte Louis padló gázzal hajtott a célunk felé.

-Vissza kell menünk érte! – hajtogattam kétségbe esetten, de választ nem kaptam -HALOTTÁTOK?! NEM HAGYHATJUK OTT!! – ordítottam sírva, de nem reagáltak rá semmit csak Zayn ölelt magához és az ő szeme is megtelt könnyekkel

-Ha vissza értünk ki kell hoznunk valahogy az anyukád és utána?! – nézett ránk Niall

-Én azon még nem gondolkodom. Nem hiszem, hogy az olyan egyszerű lesz, hogy csak bemegyünk és kész... – mondta Lou halkan

-Hogy jutunk be a fekete épületbe? – tette fel a kövező kérdést Liam

-Jamestől! Neki biztosan van kulcsa! – mondta Lou

-És hogy vigyük el, hogy azt ne vegyék észre?! Vagy Margaretet kifogják szúrni, hogy őt honnan hoztuk?! – sorolta a további nehézségeket Ni