Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

18 fejezet

-Most mit csináljunk? – kérdeztem kétségbe esetten a többieket

-Srácok Niall eltűnt! – mondta szinte suttogva Zayn

-Biztos, hogy nincs itt? – suttogta már Louis is

-Hát mögöttünk nincs szóval elég nagy eséllyel előtettek sincs... – mondta Zayn is még mindig suttogva -Menjünk tovább? Vagy forduljunk vissza? Ez biztos, hogy Harryé? – faggatózott tovább -Meg fogunk halni? – vete egyre szaporájában a levegőt Zayn

- Zayn! Nyugi figyelj rám semmi baj nem lesz! Rendben? – mondta Liam miközben végig a szemébe nézet, ami egyébként nagyon aranyos volt csak nem most

-Forduljunk vissza! Nincs jó előérzetem! – mondta Louis

- Mi van akkor, ha Harry itt van? – kérdeztem félve -Vagy akkor ha Niallal történt valami arra? – mutattam abba az irányba ahonnan jöttünk

-De nem állhatunk itt egy helyben! Na akkor merre? – kérdezte Louis is egyre ingerültebben

-Vissza! – mondta Zayn mire Liam is egyetértett így elindultunk vissza. Egy 10-15 perc bolyongás után kiértünk a horror lakból. A terv nem éppen úgy működött, ahogy azt mi szerettük volna. 6-an szerettünk volna vissza menni erre megyünk 4-en. Ez nagyon nincs így jól. Kiindultunk a kocsihoz vagyis mentünk volna... az autó eltűnt. Most ez csak egy rossz vicc ugye?! Se kocsi, se Harry, de még Niall is eltűnik...

-Hol a kocsi?! Kezdek kibukni! – mondta Louis

-Biztos, hogy itt hagytuk? – mondta idegesen Liam

-Hát hol hagytuk volna? Ne idegesíts! – kiabált Louis

-Az ott nem a mi kocsink? De, hogy került oda? – kérdeztem mire mindenki elcsendesedett és elindultunk az autóhoz. Oda értünk majd csak annyit láttunk, hogy Louis elkezd nevetni.

-Te elroggyant idióta! Azt hittük elraboltak! Te meg kajáért voltál?! – mondta először mérgesen majd mosolygott egyet -Srácok itt van Niall! Elment kajáért... – mondta nekünk Lou

-Nagyon megijesztettél minket! – durcázott be Zayn

-Ne haragudjatok! – mondta lesütött szemmel Niall

-Na, de menjünk! – mondta Liam majd beszálltak az autóba

-És Harry? Érte jöttünk nem rémlik?! – kiabáltam rájuk, mert én ezt az egész szituációt nem tartottam olyan mulatságosnak

-Már kezd besötétedni. Majd holnap vissza jövünk! – mondta Liam

-Biztos, hogy nem! Most azonnal kiszállsz és megkeressük Harryt! Ha nem jöttök akkor egyedül megyek! – mondtam és megfordultam. Elindultam a romos épület felé

-Rendben... Várj meg! – kiabált utánam Liam és mindenki jött velem.

Ismét beértünk ebbe a házba. Most is elértünk a nyomkövetőig. Louis hátra pillantott én pedig megerősítés képen bólintottam majd tovább mentünk. A legfelső szintre értünk. Lépteket hallottunk így megálltunk az ajtóba és elkezdtünk hallgatódzni.

-Csak, hogy felébredtél csipkerózsika! Most mondom el utoljára, hogy vagy beszélsz vagy nem úszod meg ennyivel. – köpte a szavakat valami srác a hangja nagyon jellegzetes volt és már hallottam is már, de nem tudom, hogy honnan

-Te ki a faszom vagy? Nagyon nagy szád van. Oldozz el és meg nézzük, hogy majd akkor is annyira tudsz e majd pofázni. – mondta Harry hangja egy kicsit rekedt volt

-Akkor megnézzük, hogy Ben is így gondolja e. – mondta a srác majd lépteket hallottam

-Harry... Nem beszélünk így a főnök fiával. Majd megtanítom neked a tiszteletet! – morogta ezek szerint Ben. Majd egy nagy csattanást hallottam. Biztos vagyok, hogy a kapott fél az Harry volt. -Na ide figyelj! Te vagy a legjobb bérgyilkosom és nem hagyom, hogy az a kurva elrontsa azt a sok munkát, amit beléd fektette. Többet nem szólhatsz hozzá megértetted! – ordította Ben