Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

14 fejezet

-Mi? - rohant hirtelen mindenki Harry köré

-Hát, de nem biztos, hogy ő az a Margaret, akit keresünk. – mondta Harry halkan

-Egyenlőre te vagy az egyetlen, aki tud ilyen nevű embert! – mondta Liam

-Louis emlékszel még a fekete épületre, ahová a rabokat szoktunk vinni? Ma nekem kellet levinni a kaját és volt ott egy nő, akit mindenki M-nek hív. Megkérdeztem, hogy mi a neve és mondta, hogy Margaret. – magyarázta Harry

-Az az épület, ahol voltunk? – kérdeztem mire bólintott egyet

-Szerintem ő az! Azért, mert elégé össze függ minden. Azt a nőt még én hoztam ide Louisal. Az érkezésem után olyan 1 héttel. És, ha jól emlékszem, ahogy beszéltük Deborah előttem jött nem sokkal. Ezek a dolgok össze függnek! – ecsetelte Hazza

-Beszélnünk kell vele! Ki kell deríteni, hogy miért hozták ide és az már még egy nyom! – mondta Niall

-Ez tisztára olyan, mint a krimikbe. – vigyorgott Lou

-Harry mikor mész legközelebb etetni? Vagy, hogy lehet oda bejutni? – kérdezte Zayn

-Hát nagyon ritkán kell mennem. Ha valami miatt, aki szokott menni nem tud csak akkor kellek oda. Vagy, ha viszünk oda valakit. Egyébként oda nincs bejárásom sem nekem sem másnak. – mondta mire mindenki gondolkodóba esett -De gondolkozzunk! Ha Zayn kideríti, hogy ki ott az ügyeletes azt kiütjük vagy meggyőzzük, hogy most mi had menjünk le! Zayn mit gondolsz? – kérdezte boci szemekkel

-De, ha valaki észre veszi vagy bántják? – mondta Liam egy kicsit kifordulva magából -Mármint ez is lehetséges... – próbált mentegetőzni, de ez egy ilyen társaságba szinte lehetetlen

-Együtt vagytok? – kérdezte Harry minden magán teret átszakítva

-Nem! – dadogta Zayn majd az arca vöröslött

-Harry lehet, hogy ez egy kicsit illetlen kérdés volt . – mondtam mire csak rám nézett

-Nem volt ki megtanítsa... Bocs Zayn. – mondta Harry halkan majd megrántotta a vállát

-Semmi baj. – mosolygott Zayn

Majd ezek után egy kis csend ragadt bent a szobánkba. Senki nem szólalt meg esküszöm kínos volt egy kicsit.

-Srácok hozok valami vacsorát rendben? – mondta Niall mire mindenki bólogatott

-Téged ismerve úgyis annyit hoznál, amit el se bírsz. Megyek én is! – mondta Liam majd elindultak és becsukták az ajtót

-Emberek mi lenne, ha megint együtt aludnánk? – nevetett Lou

-De most keressünk nyulat Harrynek! – nevettem én is

-Nekem mindegy... De ne ebbe a szobába legyünk és vigyünk magunkkal párnát és sok-sok takarót. – mondta szinte kedvetlenül Harry. Tényleg nem tudom, hogy ilyenkor mi játszódhat le benne vagy, hogy mi váltja ki belőle ezt a hangulatingadozást.

-Harry én tényleg nem haragszom. – motyogta Zayn

-De már megint elrontottam ezt is, mint mindent... – mondta szomorúan Hazza

-Én addig megyek lezuhanyozok és jövök! – mondta Louis mire csak bólintottunk és kiment

-Figyeljetek! Mivel már mindketten tudjátok így tök feleslegesen titkolom vagy próbálom bemesélni, hogy nem érzek semmit. És ezt elmondtam Liamnek és azt is, hogy mit érzek. Ő viszont erre semmit nem mondót csak mosolygott és utána már indultunk megmenteni titeket. – biccentett felém Zayn

-Szerintem van esélyed Paynonál. Nálad is volt egy olyan érzésem, hogy meleg vagy ő pedig szerintem bi. – mondta Harry

-De erről nem beszélhettek senkinek rendben? – mondta szeppenve Zayn

-Nyugi lakat a szánkon! – mondtam neki majd megöleltem mire Harry is bólintott

- Majd mond Liamnek, hogy amikor megkeresed vagy nyomozol, hogy ki a etetős ember akkor menjen veled. Amúgy is nagyon féltette a hercegét. – vigyorgott Harry

-Szerinted eljön velem? – kérdezte halkan Zayn

-Biztosan! – simogattam meg a hátát

Közben vissza ért Lou és a két srác a kajával. Majd Harry szobájába mentünk, mert ott van a legtöbb hely. Vittük a sok párnát és a rengeteg paplant. Majd nekiálltunk filmet nézni. Ha azt mondom, hogy egy 20 percet néztem akkor sokat mondok szinte az egészet végig beszéltük. Hol Louval, de Harrynek is volt egy pár perverz megszólalása majd úgy döntöttünk, hogy alszunk. Az ágy jobb oldalán aludt Niall, a balon Louis. A terasz ajtónál aludtam én. Harry az íróasztal alatt. Liam és Zayn az ágyal szemben lévő részen aludt. Annyira édesek voltak, hogy még itt is egymás mellet voltak. Én nagyon szurkolok, hogy egy pár legyének, mert iszonyú cukik... Most kivételesen sikerült nekem először felébredni. Így most láttam Harryt is miközben aludt. Annyira cuki, ahogy a párnát öleli. Pontban 5 kor felébredt. Felült egy hirtelen mozdulattal majd ugyan olyan gyorsan vissza, mert szegénykém telibe lefejelte az asztalt. Tényleg nem tudom, hogy mit csinálhattak vele, hogy ilyen jól bírja. Még egy kis szisszenés sem hagyta el a száját. Van fájdalom tűrőképessége az biztos. Majd kimászott az asztal alól és rám nézett.

-Jó reggelt! – mondta suttogva Harry. Úgy lefejelte, hogy vérzett a feje.

-Jézusom, jól vagy? -siettem oda hozzá mire csak elhúzódott

-Semmi bajom! – mondta és bement a fürdőbe. Addig én is előkerestem a ruhákat, amiket fel fogok venni. Mire kiért azt láttam, hogy össze varrta a fején lévő sebet.

-Nem fájt? – kérdeztem, de ha őszinte akarok lenni akkor még én sem hittem el, hogy erre bármit fog válaszolni.

-Volt már nagyobb sérülésem is ennél. Már megtanultam össze varrni magamnak. – mondta mintha ez egy mindennapos dolog lenne nála. Majd felébresztett mindenkit és kezdődött is a srácoknak a munka én pedig úgy döntöttem megyek a kamu anyámhoz, hogy mégis mit kell csinálnom a beavatáson. Elindultam meglátogatni és pont szerencsém van, mert itt van.

-Anya! Van egy perced? – adtam a kis szende „semmiről nem tudok" alanyt

-Mond! – mondta a legkedvetlenebbül

-Egy kicsit izgulok a beavatás miatt... elmondod, hogy mikor és mit kell csinálnom? – néztem rá boci szemekkel hátha megtudom hatni

-Semmi okod nincs izgulni! Nincs időm az idióta kérdéseidre válaszolni! – morgott és indult ki, de én utána szóltam

-A srácoknak miért nem volt beavatása? – kezdtem már komolyabbra venni a hangnemet

-Ezt ki mondta neked? – nézett rám szúrós szemekkel

-Megkérdeztem a fiúkat, hogy nekik mi volt és mondták, hogy ők még nem is hallottak erről! Akkor mi lesz a feladatom és mikor? – kérdeztem már egyáltalán nem kedvesen

-Holnap után lesz este 9 kor! Remélem felfogtad és megnyugodtál! – mondta iszonytató gúnnyal és ismét megfordult

-Feladatom? – szóltam utána parancsolóan, de ő csak ment az ajtóhoz és kinyitotta, de ott megállt és hátra nézett egy ijesztő vigyorral.

-Ember ölés...