Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

6 fejezet

-Igen! Nagyon remélem, hogy jóban lesztek hiszen így mindenkinek jobb lesz hidd el! – mondta anya majd felállt az asztaltól és Bennel együtt kiment

Ezután egy pincér kihozta a vacsorát Zaynnek és nekem. Hát igazából nem tudtam megmondani, hogy mi is az, amit eszünk, de egész jó volt.

-Örülök, hogy megismerhetlek Auróra! Mint már anya mondta Zayn vagyok! Nincs kedved egy kicsit jobban megismerni? De ha gondolod körbe is vezethetlek itt, na mit szólsz? – nem igazán vettem észre azt, hogy tényleg ennyire lelkes lenne... lehet, hogy anyám parancsa, hogy legyen velem kedves

-Én is örülök, hogy megismerhetlek! Mit szólsz ahhoz, ha elmennénk és megmutatnád a helyét közben pedig egy kicsit jobban megismernénk egymást. – erre csak egy mosolyt adott jelzésnek és kiindultunk a házból és mesélt, hogy mióta van itt és hogy itt neki nincsenek igazán barátai max néha beszélget a 4 sráccal, de ennyi. Érdekes, hogy ezt pont nekem mondja és egy kicsit olyan mintha azt szeretné, hogy segítsek neki beilleszkedni a srácok közé. Ezzel semmi gond nem lenne csak az, hogy igazán én sem vagyok a fiúkkal annyira jóban. -És van már esetleg valakid? – lehet sőt biztos hogy nagyon fura lehetett neki ez a kérdés a semmiből, de nekem úgy tűnt, hogy a kérdésemre zavarba jött, ami engem egy kicsit meglepett

-Nincs...de miért érdekel? – tette fel a kérdést, amire egyébként nem igazán tudtam mit válaszolni, mert csak azért kérdeztem mert kíváncsi voltam

-Csak kíváncsi voltam, de ennyi...- fogtam rövidre majd, ahogy elhaladtunk a srácok mellet, ahol volt még vagy 6 csaj Zayn szomorúan nézett rám majd tovább ment volna, de megállítottam -Nem megyünk oda a többiekhez? – majd egy kis fejrázással jelezte, hogy nem – Miért? Baj van? – kérdeztem, de Zayn csak tovább ment... -Én is nagyon sokat meséltem magamról és, hogy mi volt velem otthon! Ez úgy a fair ,ha te is elmondod! Megígérem, hogy senkinek nem mondom el! – majd egy félős pillantással bólintott

-Jó akkor tudod mit inkább menjünk oda. Ha neked ez így jobb. – bólintottam, de mielőtt elindultunk volna egy nagy levegőt vett és elindultunk feléjük. Egyre jobban érdekel, hogy miért ilyen ideges, de biztosan meg van rá az oka

-Sziasztok! – köszöntem a többieknek majd Zayn is

-Cica már vártam, hogy ide gyere mert eddig nagyon lelkesen ajánlgattad magad! – mondta Louis egy mindent elmondó mosollyal

-De csak ajánlgattam! Már lecsúsztál bocsi! – mondtam majd mindenki csak nevetett ezen

-Semmi baj de legalább megpróbáltam! – legyintve mosolygott egyet Lou, egészen fura hogy most ebben semmi perverzség nem volt, de mindegy

- De engem bármikor elvihetsz egy körre Loui! – mondta az egyik csaj és elkezdte simogatni Louis vállát

-Srácok szerintem akkor majd holnap találkozunk! – és Louis megragadta a csaj kezét és elmentek, hát az komoly, hogy ez csak így megy itt

-Nem akartok jönni inni? Liam állja! – mondta vigyorogva Harry, de látszólag ez az ötlet annyira nem tetszett Liamnek. Elindultunk egy bárhoz, ahol egy nagy asztalhoz ültünk a bár legvégén és mindenki valami koktélt vagy Martinit fogyasztott. Láttam Zayn arcán, hogy vagy nagyon gondolkodik vagy valakit figyel, de annyira nem érzi jól magát.

-Figyelj mehetünk, ha nem akarsz tovább maradni - súgtam neki

-Semmi baj. Maradhatunk még. – mosolygott, de nem tudom, hogy ez mennyire volt őszinte. Már Liam és Harry is megint megérkezett a következő kör itallal. Niall és a maradék 5 csaj már egész jó állapotban voltak és Zayn még az első kört iszogattunk, de Harry már ezt is meg itta, de esküszöm, hogy nem látszott meg rajta. Liam is kezdte érezni a hatást és ő újabb adagért ment viszont Harry nem, most ő le ült mellém és felém fordult

-Nem nagyon volt még alkalmunk beszélgetni. Sikerült már megismerni a srácokat? – kérdezte egészen aranyosan mintha tényleg érdekelné

-Hát nem mindenkivel tudtam még beszélni, de egész kedves mindenki – mondtam majd mosolyra húzta a száját

-Nincs kedved jönni táncolni? Én mondjuk elég béna vagyok, de majd segítesz. – mondta és felém nyújtotta a kezét, én nem is tudom, hogy miért de megfogtam a kezét és már mentünk is, elkezdtem a zene ütemére mozgatni a csípőmet majd közelebb húztam, de ő egy kicsit sem lepődött meg csak megfogta a derekam -Tudtam, hogy jól táncolsz! – mondta majd lehet, hogy még el is pirultam a mondatától, de nem értem, hogy miért. Szerencsémre a fényekben nem valószínű, hogy ez látszott

-Neked itt mi a munkád? Ha nem baj a kérdés – tudtam, hogy mi de tőle akartam hallani, mert nagyon remélem , hogy nem igaz

-Mikor mi... Az eredeti munkám itt a gyilkolás de van, amit többet csinálok – mondta mintha csak azt kérdeztem volna hogy mi a kedvenc színe, elképesztő, hogy mennyire zavartalanul válaszolt a kérdésre

-Mégpedig? – már kíváncsivá tett, hogy mi az amit többet csinál mint az emberek mészárlása

-Megmutathatom ha gondolod – mondta egy perverz mosollyal és közelebb húzott magához

-Sejthettem volna – majd megforgattam a szemem és egyet hátra léptem tőle

-Csak vicceltem nem kell egyből megijedni. Nem akartalak zavarba hozni hercegnő! – nem tudom miért de bepillangózott a hasam ettől a mondatától, van benne egy olyan vonzó sötétség, ami kimondhatatlanul hívogat.

-Nem hoztál zavarba! Ne nagyon éld bele magad! – mondtam, de ezt még én sem hittem el

-Vegyem kihívásnak hercegnő? – majd egy olyan vörös szőnyeges mosolyt vettet, hogy már megint olyan vörös lehettem

-Nem kell! – erre csak nevetett -Szerintem menjünk vissza az asztalhoz! – mire bólintott

Zayn Niallal próbált beszélgetni az 5 csajból egy a pulton feküdt, 3 pedig táncolt. A 4 gondolom vagy Liammel lépett le vagy csak valahol az alkoholtól fetreng. Ránéztem Zaynre, hogy menjünk e mire ő bólintott és elköszöntünk egymástól és elindultunk Zaynnel amikor már elég messze értünk a bártól azt vettem észre, hogy sír, de nem értem, hogy miért.

-Mi a baj? Kérlek had segítsek! – mire ő felém fordult és megölelt, nem tudom, hogy most mi járhat a fejébe, de tényleg megkedveltem ezt a srácot és örülök, hogy a tesóm még ha csak fél is -Te vagy az egyetlen tesóm legalábbis, akiről tudok! Nem fogom hagyni, hogy szenvedj! Kérlek... – egy remény teljes arccal nézett vissza

-Mikor ki jöttünk kérdeztél valamit amire én azt válaszoltam, hogy nincs de ez nem igaz... – hirtelen nem ugrott be hogy miről is van szó de utána rájöttem

-Szóval csak van valakid... – vigyorogtam már-már ijesztően

-Nincs de van, aki tetszik... de nagyon bízom benned ezt még senkinek nem mondtam és nem akarom hogy bárki megtudja... – hadarta el csúcs sebességben

-Ígérem a titok nálam az marad! – majd megöleltem -De ki a szerencsés lány? – kérdeztem mire csak lehajtotta a fejét

-Nem...

- Mi a nem? Azt mondtad elmondod! – lettem mérges, de egyből kiszállt a fejemből az ideg amikor megláttam, hogy könnybe van lábadba a szeme

-Nem lány! – hát őszintén nem is tudtam megszólalni a meglepettségtől

-Ne haragudj, hogy úgy kérdeztem – most olyan szemétnek érzem magam

-Semmi baj, de tudod ezért sem akarok a srácokhoz menni, mert furán érzem magam, hogy rá jöttem nem a lányokhoz vonzódom... – annyira rossz érzés, hogy szegényt én rángattam oda és lehet, hogy nem is régóta tudja és most így fiúk között, szegénykém...

-Van képed vagy bármi a srácról? – kérdeztem közben meglöktem a karját mire elmosolyodott

-Nem kell kép... -értetlenül néztem rá a mai nap már sokadjára, hallottam, hogy ismét nagy levegőt vesz -Nem kell kép... Liam az...