Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

26 fejezet

Miután nagy nehezen felfogtam a szöveget sikeresen elájultam. A szállóban ébredtem a saját szobámba. Elég nehezen tudtam kinyitni szemeim. Olyan volt mintha mázsás súlyt képviseltek volna. A szobában az ágy másik végén ült Niall és Louis háttal nekem. Olyan volt mintha Niall sírt volna. Nehézkesen felültem az ágyon.

-Srácok mi a baj? – kérdeztem rekedt hangon

-Auróra! – kiáltott fel Ni és megölelt. Így már tényleg láttam, hogy sejtésem beigazolódott. Niall tényleg sír. Félek megkérdezni, hogy miért. Nem tudom mennyi rossz hírt tudok még elviselni...

-Mi a baj? – tekintettemet félve vezettem a szőkeségre

-Elvitték... őket... – szipogott emiatt alig értettem szavait

-Kit vittek el Ni? – kétségbe esetten kérdeztem, de ő csak tenyerébe temette arcát

-Liamet és Zaynt... – mondta halkan Louis

-Ne... ez csak egy nagyon rossz vicc... Lou mond, hogy csak viccelsz! – mondtam, de szemeim ismét megteltek könnyekkel

-Auróra kérlek szedd össze magad! Tudom, hogy borzasztóan nehezet kérek, de már csak 3-an maradtunk. A többieknek szükségük van ránk! Mind Nire mind rád és rám. Nem zuhanhatunk össze! Még nem. Érted, amit mondok? – győzködött Louis

-Értem! – határozottan letöröltem az arcomon szánkázó könnyeket. Majd megsimogattam Niall hátát és ő is felénk fordult.

-Tényleg nem zuhanhatunk össze! Nem tudom, hogy de meg kell mentenünk a többieket! De a legfontosabb nagyon vigyázzunk magunkra! Mert egyikünk sem maradhat egyedül főleg nem itt! – öntött lelket belénk Lou

-Ki vitte el Liaméket? - néztem a srácokra

-Deborah... – nyelt egy nagyot Niall

-És Harry? Őt is ide hozták? Jól van? – megint éreztem, hogy a kétségbe esés magával kezd rántani, de nem hagyom.

-Őt nem láttuk. Szerintem nem hozták ide. – ismertette a tényeket Louis

-Ben és Zac? Ők is jöttek? – kérdezgettem tovább őket

-Ők is itt vannak – mondta Niall

-Akkor ő hol van? – néztem boci szemekkel a két fiúra

-Figyelj Auróra nem tudjuk. – pásztázta a földet Niall

-Istenem... – motyogtam magamba. -Ugye nem...? – tettem fel a számomra most az egyik legijesztőbb kérdést

-Nem tudjuk, de nem jó jel, hogy vissza jöttek... – mondta már Louis is lesütött szemmel

-NEM... az nem lehet... – dadogtam egy pontot nézve, mint, aki teljesen megzakkant

-Fel kell készülnünk a legrosszabbra! Nem tudjuk pontosan, hogy él e még, de valószínű egyedül van. Most egy imánál többet igazán nem tehetünk érte. – egy kicsit sem volt nyugtató az számomra, amit mondott Louis

-Mennyi az idő? – kérdeztem Nit

-Hajnali 5 – felelte gyorsan

-Mikor vitték el Zaynt és Paynot? - aggódtam tovább most éppen a srácokért és Harryért és magamért . Annyira kilátástalan ez az egész nem tudom, hogy innen van e tovább.

-Mikor elájultál utána nem sokkal olyan este 8 körül. De fogalmunk sincs, hogy hova vihették őket. De terv nélkül nem ronthatunk rájuk! Ki kell találnunk valamit! – zakatolt Louis, hogy mit is lehetne csinálni