Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

16 fejezet

Mikor kijöttünk anyától kifejezetten sokkos állapotba voltam. Így az nap nem aludtunk a földön. Én Harrynél voltam. Nagyon jó lett a kapcsolatunk és nagyon megszerettem. A vasárnapot is vele töltöttem. És ma már sajnos hétfő van. Este 9 kor lesz a beavatás és embert kell ölnöm. Én erre képtelen vagyok, egyszerűen nem tudom megtenni. Ma is Harry költött, ami már szinte meg se lep.

-Jó reggelt hercegnőm! – mosolygott és adott egy puszit a számra mire megcsókoltam. Persze egyből viszonozta is.

-Jó reggelt Harry! – köszöntem neki én is

-Csináltam reggelit! – mondta majd hozott egy nagy tálca ennivalót – Jó étvágyat! – mondta majd ment felöltözni. Ettem majd én is felöltöztem. -Auróra nekem még van egy kis dolgom addig menj és keresd meg Louist. Majd találkozunk. – egy csókkal búcsúzott el. Én is elindultam és megkerestem Louist és azon gondolkodtunk, hogy miért kell ölnöm.

-Tudtam, hogy az a nő egy pszichopata, de neked miért kell... Azt mondta, hogy kit kell kivégezned? – kérdezte Lou, de én csak a fejem ráztam

-Nem tudom. De remélem, hogy nem kell látnom az arcát. – mondtam alig hallhatóan

-Képes leszel megtenni? – tette fel a kérdést, amire tudtam egyértelműen a választ

-Nem – mondtam határozottan

- Akkor mi lesz? Így kell egy terv! – mondta majd láttam rajta, hogy gondolkodik -Ha Harry úgy ott tud lenni, hogy azt ne vegye észre Deborah akkor ő megtudja ölni az embert neked csak úgy kell tenned mintha te lettél volna. Mit gondolsz? – kérdezte

-Nem tudom, hogy benne lenne e. Mi van akkor ha nem akar benne lenni? – aggódva kérdeztem szinte magamtól

-Hidd el már mindegy, hogy 34 vagy 35 ember van a listáján. Amúgy is téged szeret szóval benne lesz. – mondta mire csak mosolyogtam

-Úgy gondolod? – néztem rá egyre nyugodtabban

-Tudom! – majd megölelt – Hívom is, hogy az ötletet elmondjam meg ilyenek. – mondta majd felhívta és miután lerakta rám nézett egy picit furán.

-Nem vállalja? – kérdeztem egyből kétségbe esetten

-De! Csak azt mondta, hogy fél kilenckor tudunk találkozni és, hogy hagyott valamit a szobádban. Megnézzük, hogy mit? – kérdezte érdeklődve Louis

-Nézzük! – mondtam, de nem tudom, hogy mit hagyhatott ott nekem. Nem tudom, de nincs jó előérzetem ezzel kapcsolatba. Elindultunk a 18-as szobához majd előkotortam a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Mikor beléptem a szobába és megláttam, amit hagyott darabokra törte a szívem. Ott volt az a bizonyos 7 szál rózsa. Miért csinálta ezt? Én már komolyan elhittem, hogy szerelmes belém. Erre ő ugyan úgy tekint rám mint a többi kalandjára. Louis arcára is távolt írva a meglepődöttség. Nekem pedig elkezdett folyni a könnyem. Oda mentem a virághoz, ami még csak vízben sem volt. Így még hamarabb fog elszáradni. Ott volt rajta egy üzenet amit Harry írt. Ez állt rajta:

„Addig számítasz és addig szeretlek, amíg az utolsó szál is el nem hervad. -Harry"

Szememből folytak a könnyek és Louis vállán sírtam. A virágot pedig a földre dobtam.

-Nem értem, hogy ezt miért tette... Szegénykém! Nyugodj meg! Ha csak egy napot érsz neki akkor nem is érdemes vele lenned. – mondta és annyira jól estek a szavai

- Annyira szemét! – sírtam hüppögve – És még csak vízbe se rakta így már holnapra tuti elszárad. – mondtam alig érthetően

-Nem láttam még soha ezeket a legendás rózsákat. De idáig az egyik bári kurva tartja a rekordot 4 nappal. Addig életbe tudta tartani a virágot, de tovább nem. Átlagosan olyan 1-2 napig bírják ezek a rózsák. Nem is tudom felfogni, hogy mindenkinek ezt a sablonos szöveget írja és te is ezt kaptad... – gondolkodott hangosan Lou

-Nem vagy éppen nyugtató – sírtam még mindig, majd felvettem egy szálat és már láttam, hogy most is kezd kókadni. A szívem össze szorult és rádobtam a többire. Hogy lehet ennyire paraszt, hogy tudja milyen szar állapotba vagyok és képes most ezzel konkrétan azt mondani, hogy ő semmit nem érzet?! Csak játszott velem! ... Louval ott voltunk és filmet néztünk fél nyolcig majd kerestem egy ruhát és felöltöztem. A pillantásom nagyon sokat került a 7 szál virágra. Louis is elment zuhanyozni. Én addig a felső virágnak egy szirmát kitéptem és a zsebembe raktam. Mikor már Louis is kész lett elmentünk Liamhez, ahol ott volt még Zayn és Niall is. Majd elmeséltem nekik is ezt a rózsás dolgot és a szememből imént kifolyt a könny.

-Szegénykém! – ölelt meg Zayn

-Hogy lehet ekkor bunkó fasz?! – akadt ki Niall teljesen

-Nem tudom, de lassan mennem kell, hogy oda érjek. – még egy kicsit szipogva mondtam, de kezdtem abbahagyni a sírást

-Vigyázz magadra nagyon! – ölelt magához szorosan Zayn

-Megpróbálok! – mondtam majd intettem a srácoknak és kimentem az ajtón.

Sétáltam lassan a házhoz. 45 kor már ott is voltam majd bementem. Deborah már ott várt.

-Kedveském indulhatunk? – mondta azzal az irritálóan magas hangjával, amit ő kedvesnek szánt.

-Igen- mondtam pedig nagyon nem akartam és egyszer leguggoltam össze kötni a cipőm, hogy megnézzem Harry jön e vagy csak ezt is egy úgy mondta mint azt , hogy szerelmes belém. De láttam az árnyékát és rám nézett majd bólintott. Annyira haragszom rá, de ezt nem tudom megtenni nélküle.

Majd egy domb szerűséghez érkeztünk, ahol volt 2 ember csuklyába. Ez itt gondolom az egyen ruha. Harry is abban volt mögöttem, hogyha meg is látják ne tudják meg ki volt. Az egyik srác hátra ment majd egy embert hozott. Nem lehetett látni az arcát, mert egy zsák volt rá húzva a fejére. A teste pedig még volt kötve.

-Drágám, ha megölöd akkor már, hozzánk tartozol! – mondta olyan hanglejtéssel akár a filmben a sorozat gyilkosok

-Muszáj? Nem lehetne mást? Én nem akarom bántani! Nekem ő nem ártott semmit! Mivel érdemelte ezt ki?! – mondtam nagyon idegesen

-3-ra- mondta idegbetegen vigyorogva Deb

-Mért?! – sírtam el magam

-AZT MONDTAM ÖLD MEG! – üvöltött rám

-1 – kezdtem el és felemeltem a kezem

-2 – vihogott mint egy pszichopata mögöttem. Mondjuk ő tényleg az! -3!! – ordított és én becsuktam a szemem majd hallottam a lövést. Harry lőtt. Kinyitottam a szemem majd láttam a testet előre borulni. Deborah tapsolt egyet majd röhögni kezdet. -Szép volt virágom! – röhögött elmebeteg módjára

- Most már ide tartozom? – sírtam el magam ma már nagyon sokadjára

-Először húzd le a fejéről a zsákot! – nézett rám akár egy elmebeteg -Nézd meg kinek vetted el a szeme világát! – mondta rekedt és domináló hangon.

-Nem akarom látni! – mondtam kétségbe esetten

-AZT MONDTAM NÉZD MEG! – üvöltött megint majd én lassan oda mentem és kioldottam a zsák száját. Az embert felültettem és lehúztam a zsákot az ember fejéről. Amikor megláttam az arcát a kezem remegni kezdett és kiesett belőle a zsák. Annyit hallottam, hogy Deborah utasítja a két srácot, hogy menjenek én pedig lassan kezdem elveszíteni az eszméletem. Majd egy utolsót tudtam mondani. Megfogtam a férfi arcát.

-Apa ne haragudj...

Sziasztok! Remélem idáig tetszik a történet. A véleményeteket nagyon szívesen elolvasom. Legyen szép napotok