Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

3 fejezet

-Hallo! Kivel beszélek? – kérdeztem a mai nap után nagyon félve

-Jó napot! Kentin Aurórát keresem. – a hang nagyon komoly volt és nem volt igazán gondolnám hogy végre valaki egy jó hírt akar közölni velem

-Én vagyok Kentin Auróra! Kivel beszélek?

-James vagyok mentős. Az édesapját eszméletlen állapotban találtuk London egyik kerületében. Az eset egy autó balesetnek volt beállítva, de nem vagyunk benne biztosak hogy az volt. Kérem nyugodjon meg! Auróra mennyi idős? – és a mai nap folyamán már sokadjára kapok sokkot ezt nem hiszem el mi lesz velem...

-16 éves vagyok! – nem tudom, hogy mi lesz most gondolatok ezrei forognak a fejembe, mert, ha megkérdezi, hogy van e velem nagykorú akkor nem mondhatom azt, hogy, aki vigyázott volna rám azt egy pár órája ölték meg, jézusom tényleg mit csináljak Maryvel? Nem tudom kinek mondani de nem hagyhatom ott és a mentősnek sem mondhatom, hogy egy pár órája halt meg az utolsó személy, akit még kb. ismerek

-Tud gondoskodni magáról? Van magával felnőtt? Az édesanyját tudná adni? – ez az ember egyre nehezebb kérdéseket tett fel amire nem biztos, hogy tudtam volna válaszolni

-Igen tudok gondoskodni magamról, de anyukám most nem tartózkodik otthon és a szomszéd vigyázz rám de ő már átment a saját házába... – próbáltam indokok százait előszedni csak, hogy ne kelljen senkit a telefonhoz hívnom, nagyon remélem, hogy beválik

-Nyugodjon meg semmi baj nem fog történni! Amikor lesz fogalmunk a részletekről vagy az édesapja állapotáról rögtön jelezni fogjuk! Addig is pihenjen, mert tudjuk hogy ez nem könnyű de nem tud mit csinálni! Viszont hallásra!

-Viszont hallásra! – letettem a telefont, James nem is gondolta hogy most milyen nehéz nekem, de így pihen nem fogok tudni az alvást meg szinte teljesen kizárom

Nem tudom most egy csomó dolog kering a fejembe, de nem tudom őket kontrollálni. Mintha felrobbanna a fejem. Káosz. Mi van akkor, ha ugyan azok az emberek voltak, akik megölték Mary nénit? Vagy valaki szándékosan akarta ezt tenni? Mi lesz ha apám belehal akkor én árva házba kerülök? Nem hiszem hogy anyámhoz raknának hiszen lehet, hogy már nem is él. Soha nem beszélt apa róla csak, hogy egy kibírhatatlan alak, mondjuk ,ha azt nézzük akkor össze illetek, mert apát kibírni az sem kis dolog. És mi lesz Maryvel? Nem tudom hogy van e családja, mert soha nem beszélt magáról szinte semmit, de ha van hogy tudják meg? Meg kell néznem, hogy ott van e még... vagyis ez nem jó ötlet, mert ha valamihez hozzá érek azt hiszik, hogy én voltam, de meg kell tudnom és ha ott lesz? Ami szinte 100%, hogy ott lesz akkor mit csináljak? Mivel szolgáltam én rá ennyi rossz dologra tényleg nem tudom... és igen amilyen hülye vagyok átmegyek a szomszédba... Az ajtó nyitva, a könyökömmel löktem beljebb, hogy ne kelljen hozzá érnem. A konyha előtt nagy levegőt vettem és beléptem. De Mary teste nincs itt. Mi az, hogy nincs itt??? Mármint legalább nem kell ezzel foglalkoznom, de nagyon aggasztó is egyben. Vissza mentem a házamba és a szobába. Majd megcsörren a telefon.

-Auróra ön az? – a mentős hívott imént ami egyben nyugtató és borzasztó is egyben

-Igen én vagyok. Vannak már fejlemények?

-Vannak. – a hangja nagyon komoly volt és ez nem volt jó jel -Az édesapja meghalt. Őszinte részvétem az egész családnak! – kész vége most már teljesen össze omlottam most mi lesz ? Nevelő otthonba dugnak vagy nem tudom...

-Öööö nem...értem... mi történt? - hangomon hallatszott a reménytelenség és, hogy most tényleg nem tudom hogy mi lesz

-Auróra figyeljen most nagyon rám! Most nagyon erősnek kell maradnia érti? Ha össze zuhan csak rosszabb lesz! Van már felnőtt a házban? – nyugodjak meg hogyan? Amikor most is egy felnőtt embert keres, de nem tudok mit adni neki

-Nincs

-Kérlek szólj a szomszédnak! – mondta parancsolóan és most gőzöm sincs, hogy mit csináljak és egyre jobban kezdek bepánikolni...

-Nem tudom adni sajnálom! – egyszerűen nem tudom, hogy mit mondhatnék már csak a teste tartózkodási helyéről sem tudok

-Muszáj valakivel beszélnem rajtad kívül! Anyukád? – de jó ez a pali ,szerintem ma el kellene mennie neki lottózni, mert speciel azt sem tudom hogy él e még azt meg, hogy hol hát arról már fogalmam sincs...

-Nem velünk él azt sem tudom hogy él e egyáltalán soha nem találkoztam még vele... sajnálom – hallottam ahogy még James is gondolkodik hogy most mi a fenét csináljon

-Értem akkor kérlek mond meg a nevét! – hát ez a csávó most vagy atom hülyének fog nézni vagy rám csapja a telefont és úgy oldom meg ahogy akarom, de tényleg nem tudom a nevét sem csak azt, hogy valami M betűs volt, mert egyszer láttam valami papíron még évekkel ezelőtt

-Sajnálom de nem tudom a nevét. Ha jól emlékszem M betűs volt, de ennyit tudok. – a mentős csak sóhajtott egyet majd azt mondta hogy rendben és elköszönt és leraktam

Hát az biztos hogy teljesen bolondnak nézett a mentős. De mivel nem ismertem anyát ezért bementem apa irodájába és a papírokat kezdtem átnézni. Soha nem engedett ide ezért nem is kérdeztem hogy mik vannak itt.

-Számla...telefon számok...egy doboz óvszer, nesze neked „üzleti utak"... azta rohadt! Ez meg mit keres apa szekrényébe? – ne nézzetek hülyének de keresés közben magamnak tettem fel a kérdést ugyanis egy pisztolyra akadtam rá és sajnos az életem egyre csak sötétebb és sötétebb utakra talál... nem igazán hiszem hogy egy tisztességes üzletembernek szüksége van fegyverre. Innen is látni, hogy soha nem mondott semmit ennek eredménye képen semmit nem tudok a családról. -Ház tulajdon jog ...2 személy apa és Margaret. – várjunk ez anya! Margaret igen így hívják na legalább már a neve megvan már csak egy telefon szám kellene és kiderül, hogy van e még valakihez mennem vagy már ő sem tartózkodik az élők között, most be kell valljam én sem vagyok abban olyan biztos hogy messze vagyok a haláltól.

Na és most mi legyen? Megvan a név de kb. ennyi most adtam a semminek egy nagy pofont, mert nem lettem előrébb. Felmegyek a szobába ugyan is 11 óra és ma már teljesen elegem van az izgalmakból ez biztos. Fél tizenegyre nekem is sikerült eljutni az ágyig majd lefeküdtem. Arra ébredtem hogy kaptam egy SMS-t. Ez állt benne:

„Reggel pontban 6 kor a szomszéd házánál találkozunk! Jamesnek egy szót sem szólhatsz Maryről, mert nagyon rossz vége lesz!" – ki írta ezt? És honnan tudja, hogy beszéltem a mentőssel ez a dolog csak kezd egyre bonyolultabb és parább lenni...