Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

15 fejezet

Mondhatni sokkos állapotban mentem ki a házból. Én ezt nem tudom még tenni... És kit kell meg ölnöm vagy miért?! Most annyira tanácstalan vagyok. Kihez menjek vagy kinek mondjam ezt az egészet? Mi lesz akkor, ha nem tudom megtenni, ami szinte biztos... Felmentem a szállóba és megnéztem hátha valamelyik srác itt van. Louist és Niallt nem láttam sehol. Valószínű, hogy Zayn és Liam nyomoznak, hogy ki az őr. Akkor már csak Harry marad. Akkor őt keresem meg! Valakinek ezt muszáj elmondanom, mert nagyon ideges vagyok. Kiértem a szállóból és pont jött velem szembe és oda rohantam hozzá.

-Mi történt? – kérdezte Harry mikor meglátta, hogy könnybe lábadt a szemem

-Deborahnál voltam... – mondtam szinte alig hallhatóan

-Mi? Miért? Mit tudtál meg? – kérdezgetett folyamatosan

-Megkérdeztem , hogy mit kell csinálnom és mikor a beavatáson. Holnap után este 9 kor lesz és embert kell ölnöm, de én érre nem vagyok képes Harry! Mit tegyek?! – akadtam ki teljesen majd elsírtam magam

-Nyugodj meg! Kitalálunk valamit! Még van időnk addig. De én át öltözök és utána megkeresem Zaynt. Hercegnő velem tartasz? – mosolygott mire természetesen bólintottam. Felértünk a szobájába majd a már ismerős gardróbhoz mentünk.

-Megint választhatok én ruhát? - mosolyogtam rá

-Ha szeretnéd. – mire nevetett és leül. Addig szedtem a ruhákat, ami egy ing volt egy szakadt fekete farmer és egy csizma. Bevitte a fürdőbe majd egy fél óra múlva kijött. -Megfelelek? – vigyorgott mire bólintottam

-Jól nézel ki! – mondtam és lehajtottam a fejem, hogy ne nagyon lássa, hogy mennyire igazat mondtam

-Köszönöm, de csak azért, mert egy nagyon szép stylist állította össze a szettem. – egy mosolyt húzott a szájára és elindultunk megkeresni Zaynt.

-Egyébként ma mit csináltál? – kérdeztem ezzel megtörve a kettőnk között uralkodó csendet.

-Semmi különlegeset. Az egyik srácot tettem helyre, mert úgy gondolta, hogy nem vagyok valami jó főnöknek. Meggyőztem róla, hogy ne kételkedjen... ennyi! – hát erre nem igazán tudtam neki mit reagálni. Elindultunk anyám házához mivel Zayn vele lakott. Harry tudta, hogy hol van a szobája így oda mentünk majd Zayn egy köntösbe nyitott ajtót elég vörösen.

-Sziasztok! Pont most zuhanyoztam! – lihegett Zayn mire láttam Harry arcán, hogy mondana valamit, de inkább csendben marad

-Aha... Na figyelj találtál valamit? – kérdezte Harry

-Igen, de itt túl sok a kamera majd este úgyis megyünk át mindnyájan akkor elmondom! – suttogta Zayn majd a szobából valami zaj hallatszott mire Zayn egyből mentegetőzött. -Csak lejölefőtt a tea... – dadogta, de nem értem miért ilyen ideges. Harry csak vigyorgott szóval ő már rá jött nekem meg majd elmondja remélem.

-Ez annyira igaz mint a zuhanyzás... – nevetett Hazz -De mi megyünk! Jó szórakozást! – suttogta Zaynnek az utolsó mondatott mire Zayn egy nagyot nyelt és elindultunk vissza a szállóhoz.

- Mire jöttél rá amire én nem? – kérdettem mire csak nevetett

-Azt hittem azért erre te is rájössz... – vigyorgott -Zayn nem volt egyedül. Liam volt nála. Azért volt annyira kipirosodva! Nem attól, mert zuhanyozott az biztos... és még ráadásul Liam ingje is ott volt eldobva az ajtóba. Láttam reggel Liamet és az volt rajta. Azért durva, hogy csak az ajtóig bírták... – mesélte hatalmas vigyorral.

-Az nem azt jelenti, hogy piros hogy már... Na érted. – mondtam vagyis próbáltam. -Egy kicsit sokat láttál bele a helyzetbe nem? – néztem rá kérdőn

-Fogadjunk! – vigyorgott Harry

-Miben? – néztem rá kétségbe esetten

-Nyugi hercegnő azt majd kitaláljuk. De még ma kiderítem, hogy kinek volt igaza! - mondta majd vissza értünk a szállóhoz. Mentünk Louishoz és ott volt Niall is. Majd később Zayn is megjött Liammel. Lehet, hogy tényleg együtt voltak? Majd elmondtam anyám tervét a többieknek mire elég csodálkozó tekinteteket kaptam.

-Mit fogsz csinálni? – nézett rám kétségbe esetten Niall

-Fogalmam sincs... – mondtam szomorúan

-Kiderítettük, hogy, aki eteti az embereket az Lekvár vagy Jam vagy ki. Valami ilyesmi a srác beceneve. – mondta Liam

-Ti ismeritek ezt a srácot? – kérdezte Zayn

-Én igen! Szokott néha velem dolgozni szóval ismerem! – mondta Lou

-Akkor te majd beszélsz vele, hogy ma had menjen Harry ? – kérdezte Niall

- Majd elhívom bulizni, mert amúgy se valami népszerű a srác. – mondta nyugodtan Lou

-Ha össze jön akkor Auróra is velem jön! – mondta Harry

-Én megyek, mert nincs sok időnk hétfő este 9-ig. Meggyőzöm, hogy ma jöjjön velem. Sziasztok! – köszönt el Lou majd mindenki köszönt neki. Egy óra múlva megcsörrent Hazza telefonja.

-Rendben...10 perc és ott vagyok... – mondta majd kinyomta a telefont. -Louisnak sikerült! Gyere Auróra indulunk! – mondta majd elindultunk a fekete épület felé.

Ettől a helytől mindig kiráz a hideg! Harry szétnézett, hogy lát e valaki minket majd bementünk. Olyan volt mint egy horror filmben a házak. Lehetett hallani hörgést meg morgást és ez nagyon bizarr. Harrynek feltűnt, hogy félek majd megfogta a derekam és megcsókolt. Annyira váratlanul ért, de annyira jól esett. Nyelvével rögtön megtaláltuk az összhangot. Majd egy perc múlva levegő hiány miatt szétváltunk.

-Annyira csodálatos vagy! – mondta és megfoghat a kezem és elindultunk. Leértünk a rabokig, de szinte mind csont és bőr volt. Oda adtuk az enni valót majd Harry biccentett a fejével, hogy menjek oda. -Margaret? – kérdezte Harry

-Igen? Ki kérdezi? – mondta erőtlenül, de fejét a lábán tartotta így engem nem látott meg

-Harry Styles vagyok! Hoztam enni dupla adagot. – mondta kedvesen

-Nagyon rendes vagy köszönöm! Miért nem az a pszichopata gyerek jött, aki rugdossa a rácsot? – kérdezte még mindig lehajtott fejjel.

-Más dolga volt. Te miért vagy itt? – kérdezte Harry

-Igazából fogalmam sincs. Carlossal éltem itt. De őt megölték...

-Van gyereket?

-Igen! Még az előző férjemtől. De miért érdekel ez téged? – kérdezte gyanakvóan

-Kentin Aurórának hívják a lányod ugye? – tette fel a kérdést mire a szívem kihagyott egy ütemet, a nő pedig felnézett és elsírta magát

-Ezt te honnan tudod? – sírt így alig lehetett érteni a szavait

-Anya? Én vagyok az Auróra! – mondtam ki nehezen. Anya felállt és a rácshoz rohant.

-Kincsem te, hogy kerülsz ide? Istenem, de gyönyörű lettél! – szipogta majd kinyújtotta a kezét és én pedig megfogtam

-Ne aggódj kihozunk innen...