Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

2 fejezet

Nem tudom hogy meddig lehettem kiütve de már nagyon fáztam. Felülök és eszembe jut hogy én elvileg Maryt jöttem megmenteni. De mit akarhatnak egy 62 éves nőtől? Szétnéztem a szobába de szinte minden össze van törve, szerintem egy hálószobában lehettem. Felvettem egy deszkát és kimentem a szobából. Ahogy kiértem a szőnyegen vér foltok voltak VÉR?! Istenem remélem még él. Ahogy átmentem a konyhába ott feküdt Mary...

-Mary! Jól vagy? Hallasz engem? Mary? – úristen nem válaszol most mit csináljak?! de látom hogy veszi a levegőt szóval él, azért ez egy jó jel, kerestem egy ép poharat és a csapból öntöttem bele vizet majd elkezdtem a homlokára önteni -Mary! Auróra vagyok. Jöttem segíteni! – mondhatni nagy segítség volt mert már elsőre mikor beléptem leütöttek, várjunk és mi van ha még mindig itt van?

-Au..ró..ra... – nyöszögte nagyon halkan -Segíts felülni... – szépen lassan segítettem neki és rám nézett a szeme könnybe lábadt -Ne haragudj de a pénzedet is elvitték pedig én próbáltam...

-Semmi baj nem haragszom. Jól érzed magad? Figyelj szerintem gyere át hozzánk ott biztonságosabb lesz mind kettőnknek! – mondtam neki de nem igazán örült az ötletemnek és igazából nem értem hogy miért

-Kérlek csendesebben mert meghallja ... – nem értem hogy ki hallhatná meg...vagyis csak elment már az az ember igaz?

-Mary kihallja meg? Itt van még a házban? -suttogtam és csak azt láttam hogy elsírja magát és felemeli reszkető kezét... -Mit szeretnél mondani? Vagy mit adjak? – erre mutató ujjával a hátam mögé mutat és nagyon sír

-Ő hallja meg! – majd megfagytam Mary pontosan mögém mutatott, lassan megfordultam és egy ember állt mögöttem talpig feketében és egy csukja takarta az arcát, egy kést vett elő és kiropogtatta az ujjait

-Ki vagy te? És mit akarsz Marytől? Bántani akarsz? – a végét már elcsukló hangon kérdeztem tőle

-Auróra kérlek bocsáss meg... – zokogott a szomszédom és közelebb lökött a csuklyáshoz

- Mi? Mit akartok tőlem? Mary nem hagyhatod hogy elvigyen!!! – ordítottam mire Mary néni sírt majd egy lövést hallottam, lelőtték nem hiszem el mi történik körülöttem és mit akarnak mire kellek neki és miért, aztán ahogy neki nyomott a falnak észre vettem hogy nincs nála pisztoly... -Miért? Nem te lőttél igaz? – erre láttam a csukja alól egy mosolyt majd belépet a szobába még kettő és az egyik szorongatta a pisztolyt -Kik vagytok és én miért kellek? – kérdeztem sírva az előttem álló valószínű 3 férfitól de semmi választ nem kaptam és akinél a kés volt kirángatott a házból és nem is értem de haza vitt -Miért engedsz most el? – kérdeztem mire meglepetésemre egy választ kaptam

-Mi van cica tetszik hogy hozzám kellet simulni? – erre szinte semmit nem tudtam reagálni, most meg megerőszakolnak vagy mi fog még történni?! -Csak az az egy szerencséd hogy tovább kell mennem különben tovább uralkodnék rajtad. – ahogy hozzányomott a falhoz és a nyakamba suttog éreztem hogy tényleg keményedik, istenem ha ezt a napot túl élem akkor mindent, és nem hiszem el elenged majd kinyitja az ajtót és beülök rajta majd becsukja.

Rögtön felrohantam az emeletre a pótkulcsért és bezártam a bejárati ajtót. Majd a véres ruhadarabokat levettem és lezuhanyoztam és sírva dőltem be az ágyba mikor már megnyugodtam volna... a telefon csörgés további szörnyű dolgokat tartogatott...