Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

8 fejezet

8 fejezet

-Gyorsan felébredtél hercegnő. – szólalt meg egy hang mögöttem, de én ezt a becenevet és hangot már elég gyorsan felismertem

-Harry? – félve földúltam hátra

-Igen hercegnő? – mondta nagy mosollyal majd leült mellém

-Hol vagyok és, hogy kerültem ide? – néztem rá még álmosan

-Láttam, hogy egy padon fekszel és felhoztalak. Egyébként most az én szobámba vagy. De nyugodtan át mehetsz mivel a szállóba vagyunk. De persze maradhatsz is! – mondta egy mosollyal

-Ha nem bánod akkor inkább itt maradnék. Persze csak, ha nem zavarlak... -dadogtam neki

-Nem bánom! – majd egy megrántotta a vállát majd mosolygott -És mit csináljunk? Valami ötlet? – kérdezte nagyon lelkesen

-Alszunk? – még nagyon álmosan mondtam ezt

- Ez még viccnek is rossz volt! Ne légy már ilyen unalmas... – nyavalygott Harry, mint egy óvodás

-Oké! Csináljunk valamit, de adj egy kis időt hagy ébredjek fel... – ásítoztam

-Menjünk sétálni! Úgyis csak a bárig jutottatok! És legalább jobban megismerlek! – mondta majd fel is kelt -Gyere!

-Ilyenkor sétálni te teljesen bolond vagy! – majd erre felhúzott az ágyról és a derekamnál fogva magához húzott

-Vagy sétálunk vagy ... – a mondatot nem fejezte be, de a pillantása mindent elárult, hogy mit szeretett volna másik variánsba csinálni

-Oké menjünk sétálni! – mondtam nem éppen nagy lelkesedéssel. Majd kimentünk a szállóból és a bárral ellentétes irányba indultunk el.

-Mesélj egy kicsit magadról! – mondta egy kicsit parancsolóan

- Semmi izgalmasat nem tudok mondani... – rántottam meg a vállam

-Azt mondtam mesélj egy kicsit magadról! – egy kicsit össze rezzentem ezen, de eszembe jutott, amit Niall mondott, hogy őt soha nem szerették és mindig az volt, amit akar ezért is illeszkedik be elég nehezen

-Nem vagy a főnököm! Amúgy minden fontos dolgot tudsz már! Tudod a nevem, a korom és azt is, hogy kerültem ide... mit akarsz még tudni? – kérdeztem, de így utólag bele gondolva nem voltam valami kedves hozzá. Még mentünk egy darabig, de Harry meg se szólalt. Utána észre vettem, hogy konkrétan csak egy kört mentünk és vissza értünk a szállóhoz. -Nem azt mondtad, hogy körbe vezetsz? – kérdeztem egy kicsit mérgesen mire megrántotta a vállát. Nem tudom lehet, hogy megsértettem -Bocsánat nem gondoltam, hogy ilyen pukkancs vagy! – fantasztikus vagy Auróra ezt nem biztos, hogy mondani kellet volna egy gyilkoló gépnek...

-Minek mutassak meg neked bármit, ha kussba jössz mellettem?! Ha beszélni akartam veled te csak flegmáztál! Mintha azt kérdeztem volna, hogy hány embert szoptál már le!? – mondta elégé mérgesen, de egy kicsit igaza volt

-Jó... bocsi. Csak tudod Niallal elégé össze vesztünk... – kezdtem mesélni neki -Zaynnel vissza mentünk a buliba, mert ott hagyta a telefonját és megtaláltam a földön fekve véresen és azt kérdeztem, hogy miért verték meg. Azt mondta valakivel össze veszett egy kurván... De kiderült, hogy az a „kurva" én vagyok... – mondtam majd egy könny csordult le az arcomon, majd láttam, hogy megáll

-Miért nem tudtad ezt mondani? De nézd a jó oldalát megvolt az első vitánk hercegnőm. – mosolygott majd letörölte a könnyeket az arcomról, de a fejembe egy szó visszhangzott „hercegnőm" már nem csak hercegnő hanem hercegnőm. Nem tudom miért akadtam fen ezen annyira mivel nincs igaza Zaynnek nem érzek iránta semmit...