8 fejezet
-Gyorsan felébredtél hercegnő. – szólalt meg egy hang mögöttem, de én ezt a becenevet és hangot már elég gyorsan felismertem
-Harry? – félve földúltam hátra
-Igen hercegnő? – mondta nagy mosollyal majd leült mellém
-Hol vagyok és, hogy kerültem ide? – néztem rá még álmosan
-Láttam, hogy egy padon fekszel és felhoztalak. Egyébként most az én szobámba vagy. De nyugodtan át mehetsz mivel a szállóba vagyunk. De persze maradhatsz is! – mondta egy mosollyal
-Ha nem bánod akkor inkább itt maradnék. Persze csak, ha nem zavarlak... -dadogtam neki
-Nem bánom! – majd egy megrántotta a vállát majd mosolygott -És mit csináljunk? Valami ötlet? – kérdezte nagyon lelkesen
-Alszunk? – még nagyon álmosan mondtam ezt
- Ez még viccnek is rossz volt! Ne légy már ilyen unalmas... – nyavalygott Harry, mint egy óvodás
-Oké! Csináljunk valamit, de adj egy kis időt hagy ébredjek fel... – ásítoztam
-Menjünk sétálni! Úgyis csak a bárig jutottatok! És legalább jobban megismerlek! – mondta majd fel is kelt -Gyere!
-Ilyenkor sétálni te teljesen bolond vagy! – majd erre felhúzott az ágyról és a derekamnál fogva magához húzott
-Vagy sétálunk vagy ... – a mondatot nem fejezte be, de a pillantása mindent elárult, hogy mit szeretett volna másik variánsba csinálni
-Oké menjünk sétálni! – mondtam nem éppen nagy lelkesedéssel. Majd kimentünk a szállóból és a bárral ellentétes irányba indultunk el.
-Mesélj egy kicsit magadról! – mondta egy kicsit parancsolóan
- Semmi izgalmasat nem tudok mondani... – rántottam meg a vállam
-Azt mondtam mesélj egy kicsit magadról! – egy kicsit össze rezzentem ezen, de eszembe jutott, amit Niall mondott, hogy őt soha nem szerették és mindig az volt, amit akar ezért is illeszkedik be elég nehezen
-Nem vagy a főnököm! Amúgy minden fontos dolgot tudsz már! Tudod a nevem, a korom és azt is, hogy kerültem ide... mit akarsz még tudni? – kérdeztem, de így utólag bele gondolva nem voltam valami kedves hozzá. Még mentünk egy darabig, de Harry meg se szólalt. Utána észre vettem, hogy konkrétan csak egy kört mentünk és vissza értünk a szállóhoz. -Nem azt mondtad, hogy körbe vezetsz? – kérdeztem egy kicsit mérgesen mire megrántotta a vállát. Nem tudom lehet, hogy megsértettem -Bocsánat nem gondoltam, hogy ilyen pukkancs vagy! – fantasztikus vagy Auróra ezt nem biztos, hogy mondani kellet volna egy gyilkoló gépnek...
-Minek mutassak meg neked bármit, ha kussba jössz mellettem?! Ha beszélni akartam veled te csak flegmáztál! Mintha azt kérdeztem volna, hogy hány embert szoptál már le!? – mondta elégé mérgesen, de egy kicsit igaza volt
-Jó... bocsi. Csak tudod Niallal elégé össze vesztünk... – kezdtem mesélni neki -Zaynnel vissza mentünk a buliba, mert ott hagyta a telefonját és megtaláltam a földön fekve véresen és azt kérdeztem, hogy miért verték meg. Azt mondta valakivel össze veszett egy kurván... De kiderült, hogy az a „kurva" én vagyok... – mondtam majd egy könny csordult le az arcomon, majd láttam, hogy megáll
-Miért nem tudtad ezt mondani? De nézd a jó oldalát megvolt az első vitánk hercegnőm. – mosolygott majd letörölte a könnyeket az arcomról, de a fejembe egy szó visszhangzott „hercegnőm" már nem csak hercegnő hanem hercegnőm. Nem tudom miért akadtam fen ezen annyira mivel nincs igaza Zaynnek nem érzek iránta semmit...
YOU ARE READING
Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/
FanfictionKentin Auróra átlagos napjai megszűnnek egy véletlen folytán... Majd megismeri a család másik sötét oldalát. Elkerül egy helyre, ahol megismeri Niallt, Liamet, Zaynt, Louist és Harryt. Az idő előre haladtával Auróra rájön, hogy ott nincs minden rend...