Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

35 fejezet

Miután Harry igent mondott az adoptálásra Emily felsikított és egyből kiabált Willnek, hogy igent mondott. Majd a sikongatás vége az lett, hogy Emily Harry nyakába kötött ki. Mondanom sem kell, hogy Harry akár egy fa cövek állt és próbálta felfogni a külső és belső hatásokat, amik akkor jelen pillanatban érték. Ezek után mentünk vacsorázni hajnali kettő és három között. Will és Doniya egész finom pörköltet készítettek. Miután sikeresen megvolt ez is mentünk aludni. Én Harryvel aludtam milyen meglepő... Míg Rajah Doniyával. Most van fél hat. Úgy érzem magam, mint egy zombi, de nem tudtam tovább aludni. Az ideg és a feszültség hullámai testemben nem engedtek pihenni. Addig még ennek nincs vége biztosan nem. Harry szorosan ölelt magához, de csak annyira, ami még kényelmes volt nekem is. Ő még mindig aludt. Jó látni, hogy legalább ő tud aludni és ez valami fajta nyugodtsággal töltött el. Fejével felém van fordulva, arcát egy kissé megnyomta a párna széle és azok a kis göndör tincsek kíváncsian terültek szét a párna minden pontján. Ajkai egy kicsit szétnyíltak. A szobában csak a halk egyenletes szuszogása volt halható. Fél kezem kiszabadítottam és a közösségi oldalakat kezdtem pörgetni. Megbeszéltek alapján fél nyolckor kelünk. Mikorra elértük a fél nyolcat a kezem elhalt és vagy 40 videót néztem meg némán mikor úgy döntöttem, hogy fél előtt pár perccel elkezdem ébresztgetni. Ujjaimat az arc csontja vonalán húztam végig ezzel cirógatva puha bőrét. Erre annyi reakciót kaptam, hogy az arcát átfordította a másik oldalra.

-Hazzuska! Jó reggelt! – simogattam meg a vállát

-Ahj nem akarok kelni... – nyöszörgött és a párnát a fejére húzta

-Hazz kellj föl! -lökdöstem mire még jobban szorította a párnát

-Még nem akarok! – nyavalyog tovább

-Harry Styles! Őfelsége! Haladjál!! – morogtam már én is

-Nem

-Harry!

-Neee hercegnőm még egy órát szerelmem kérlek... – húzta el a végét és a párnát is lerakta majd azzal a csodálatos smaragd zöld boci szemeivel kérlelt. Itt már tudtam, hogy ő nyert.

-Csak egy óra... - forgattam meg a szemeim

-Köszönöm egy istennő vagy! – mosolygott félkómásan és a mellkasomra tette a fejét. Nem kellet szerintem egy 5 perc és ismét aludt. Fantasztikus! Játszottam a telefonomon lévő összes játékkal. Csak, hogy lássátok milyen kegyelmes vagyok 70 percig hagytam aludni. De most már nem érdekelnek az ártatlan szemek, ha kell kirugdosom az ágyból.

-Szerelmem most már kellj fel! – simogattam az arcát

-Nem is telt el az egy óra... – mondta valami iszonyú cuki hangon

-Több mint egy óráig aludtál! Kellj fel!

-Nem!

-Hogy mondtad?

-Nem – már hallottam a hangján, hogy fent van, de nem mozdult a mellkasomról

-Utolsó esély Styles jól gondold meg a válaszod!

-Hmm...Nem – ahogy ezt mondta egy miért ne alapon elkezdtem csiklandozni. Nem gondoltam, hogy tényleg csikis lesz. Elkezdett kapálózni én pedig átlendítettem a lábam a csípője felett így pont ráültem. Már menekülésre semmi esélye. -Nyer..nyertél hagyd abba! – nevetett, de ez bosszú a elgémberedett vállamért így nem hagytam abba. -Kérhér..kér...kérlek! – mondta alig érthetően a kacagásától. Annyira szépen nevet, de komolyan.

-Csak, hogy lásd milyen kíméletes vagyok! Megkegyelmezek! – vigyorgok és mellé fekszek

-Milyen kedves... – lihegi Hazz

Egy sor esélytelen kérlelés után felkelt és átöltöztünk és lassan leballagtunk a konyhához. Will már ügyködött bent.

-Jó reggelt fiatalok! Az asztalon van a reggeli jó étvágyat! – mondta kedvesen

-Jó reggelt! Köszönjük! – mondtuk egyszerre majd mentünk az asztalhoz. Még senki nem volt kint csak Will. Oda is jött hozzánk az asztalhoz és leült Harry mellé.

-Hogy vagytok? – kérdezte

-Egész jól.... én jól ébredtem! – mondtam

-Én fáradt vagyok! – nyűgösködött és erre a mondatra Rajah is belépett

-Kifárasztott Auróra? De ahogy rá nézek te nem fárasztottad le túlzottan! – mire mind kuncogtunk csak Harry nem

-Haha, de vicces vagy már korán reggel. – forgatta a szemeit Harry. Soha nem gondoltam volna, hogy, aki beszólogatások terén tudja majd vele tartani a tempót az egy 76 éves nő lesz.

-Csak a tényeket közöltem, de elsőre azt hittem több van benned ilyen téren! – szívta még mindig a vérét Rajah

-Ha alattam lett volna akkor ő is fáradt lenne ebben biztos vagyok... csak mondom, hogy nekem nem csak arra kell. De jó volt egy feltételezésre! Az meg, hogy maga mire vágyik az nem tartozik rám. Csak már kezd belőle kiöregedni. De mellettem már kiugrott volna a tempótól a műfogsorra! – vágja oda Harry miközben bele harap egy almába. Váljuk be unalmas lenne a reggel ezek nélkül

-Jól van gyapjas 1-1. A szép hárításért! De csak egyszer kapjalak rajta! – nevet Rajah.

A szó csaták után mindenki reggelizett.Majd nem sokkal később kaptunk egy SMS-t Deborahtól.

„Este 10-kor kezdünk! A Zöld Pokol mögötti elhagyatott gyárba várlak! A fiúk addig kiállják a próbát! Kilenckor viheted őket! Sok sikert hozzájuk! Ne késs! -D"

Szinte semmi érdemlegeset nem csináltunk. Találgattuk, hogy mi lehet a próba. Annyira jutottunk, hogy nem lesz egyszerű, hiszen ezek után, ha szerencsém van akkor tudom kérni a segítségüket. Harry, mint Démon velem jön. Ha nem akartam volna is így lett volna, mert ebből nem engedett. Az, hogy megvéd azt mondta természetes dolog. Emily egy nyomkövetőt tett az övem alá így a detektor sem venné észre. Így azt is felszerelték rám. Mikor már az idő vészesen közeledett elindultunk négyen. Emily, Harry, Will és én. A bejárattól már sétáltam. Ismét egyedül. Emily és Will a kocsiban maradtak, ha valami történik akkor jönnek addig pedig nézik, hogy merre járok a nyomkövetővel. A démon pedig a nyomomban jön utánam. Elvileg mivel nem látom, de érzem védelmezőm tekintetét magamon. Elértem a gyárig. Ennek is horrorisztikus kinézete kétségbe ejtő. A külső nyílászáróhoz érve egy őr állt elém. Érzem ez nem lesz egy könnyű menet, de már itt nem fogok megfutamodni!

-Gyere velem! – mondta monoton hanggal és beindultunk a romos épületbe. Megérkeztünk egy rozsdás ajtóhoz és az őr ismét szemben áll velem. -Egy órája van ki vinni és rendbe hozni őket! Itt találkozunk a gyár bejáratánál egy óra múlva! – majd elindult és hirtelen vissza fordult -Sok sikert! Vigyázz velük! – mondta mire talán még idegesebb lettem már, ha ez lehetséges. Megfogtam a kilincset és félve lenyomtam. Felkészültem a legrosszabbra. Az ajtó mögött még 4 ajtó volt. Na remek vettem magamon erőt, hogy lenyomjam a kilincset erre itt van még másik 4. De jó fejek már nem?! Kinéztem a szélső ajtót és elé léptem. Kinyitottam az ajtót és a szoba közepén ült Zayn. Háttal volt nekem a szobába rajta kívül semmi nem volt csak egy lámpa volt pont felette.

-Zayn? Jöttem érted! Auróra vagyok! Minden rendben van? – léptem mögé mire csak felordított. Borzasztó látvány volt. Előre hátra ringatózott. Valamit hajtogatott, de nem értettem, hogy mit. -Zayn nem értelek! Jól vagy? – kérdeztem félve

-Süllyedek! Meg fogok halni! Süllyedek! Meg fogok halni!... – hajtogatta ezt a két mondatott. Kétségbe ejtő ez az egész.

-Zayn? – szólítottam ismét majd a földre vetette magát és hajtogatta az előbbi két mondatott.

-Ölj meg kérlek!...