Vérbe kódolt sötétség.../Befejezett/

22 fejezet

-Akkor most mit csináljunk?! – kérdezte Zayn

-Orvoshoz kell vinni – vágta rá rögtön Louis

-Ott nem fognak titeket felismerni? Vagy egyáltalán mit mondunk, hol lőtték meg? – vetettem fel a bennem lévő kérdéseket

-Csak kórházba kellene vinnünk... – nézte Niallt Harry

-Magán kórház? – dobta fel Zayn

-Pénz nélkül? – vágta rá egyből Liam

-Ahhh... A fejem... – húzta a mondatát Niall – Miért kellet lecsapni? – sziszegte halkan szinte alig halhatóan

-Ki akartam szedni a golyót a kezedből, de ez nem igazán kivitelezhető így orvosnak kell látnia... De nem tudunk hová vinni. – fejtette ki az eddig történtekét Hazza

-Menjünk valahová, mert nagyon fáj! – rekedtes, fájdalmas hangjával próbálta mondani Niall

-Megállok a legközelebbi kórháznál – mondta rögtön Louis -Nem vagyunk körözött bűnözők. Csak nem ismernek fel minket... – a megadott sebesség határ kb. 2 szeresével ment Louis

-De mi vagyunk olyan szerencsétlennek, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű! – mondta ki azt Liam, amit mind tudtunk. Ez sem lesz olyan egyszerű, mint másoknak. Aggódom, hogy semmi ne jöjjön közbe, de főleg azért, hogy Niallnak semmi baja ne legyen. Nem hiányzik, hogy még egy embert elveszítsek. Nagyon nem...

Louis egy 15 perc múlva már megállt a kórház parkolójába. Liam menyasszony pózba vitte ki Niallt a kórházhoz. Azon gondolkodtunk, ha megkérdezik mit mondjunk, hogy hol lőtték meg. Azt nem mondhatjuk, hogy rossz ember kocsiját kötöttünk el. Be is értünk az előcsarnok részhez majd egy nővér rögtön hívott egy hordágyat. Majd Niallt el is vitték. Nekünk csak annyit mondták, hogy kint kell várakoznunk. Mindenkin látni lehetett, hogy ideges. Egyszer azt vettem észre, hogy egy nővér a fal mögül pisszeg, de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet.

-Auróra... Auróra – szólongatott az ismeretlen nővérke. Vetettem egy kérdő pillantást majd az ujjával jelzett, hogy menjek oda hozzá. A történtek után nem igazán van bátorságom idegenekhez mászkálni így megböktem Harryt, aki persze elsőre velem jött. Oda mentünk a falhoz. -Auróra csak, hogy meghallották! Te pedig, ha nem tévedek Harry vagy. Jól gondolom? – kérdezte a nővér

-Honnan ismersz minket? – húzta össze a szemöldökét majd közelebb húzott magához Hazz

-Mindannyiótokat ismerem! Titeket is Zaynt, Louist, Liamet és Niallt is. Mindent elmondok majd, de gyertek menjünk be oda, ahol Niallt ápolják. Ott biztonságosabb. – sorolta mire én még csak reagálni se tudtam.

Oda mentünk a többiekhez majd elindultunk a 13-as kórteremhez. A titokzatos nővérke kiküldte a többi nővért azzal az indokkal, hogy mi kértük személyesén, hogy ő ápolja majd Niallt. Persze mi ilyet nem kértünk tőle, de ez mellékes... Közben még Ni is felébredt és már a karja is be volt kötözve.

-Sziasztok nagyon illetlen vagyok. Elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Emily. Kérlek ne ítélkezzetek én Deborah húga vagyok. De nem azért hívtalak titeket össze, hogy beáruljalak titeket. Segíteni akarok nektek! Auróra én a nagymamád miatt ismerlek. Én vittem el a levelet. Remélem rá jöttél, hogyan tudod elolvasni a levél tartalmát. Maryt a nevelő otthonból ismertem meg. Ő is és én segítettünk és akkor elégé beteges volt így átmentem hozzá segíteni. Ő volt a legjobb barátom már szinte így elmesélte, hogy miért nem élhet veletek. Majd kiderült, hogy az életetek megrontója a nővérem. Segíteni akarok nektek, hogy tiéd legyen az, amit megörököltél. Nagyon szégyenlem magam a nővérem miatt. – mondta, mint már kiderült Emily