szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗘𝗹𝗵𝗮𝗴𝘆𝘁𝗮́𝗹! // taekook [taehyung + jungkook], bts

Nehéz egy idol élete, főleg, ha szerelmes... egy másik idolba.

Mi lehet még ennél is bonyolultabb? Ha a másik idol szintén fiú és ugyanabba a bandában vagytok.

Jungkook szemszöge:

Akkor, amikor elhagyott és végképp lemondott a kettőnk kapcsolatáról, akkor értettem meg igazán, hogy a szív mégis képes darabokra törni; méghozzá több millió darabra.

Azóta is próbálom megérteni és kielemezni a cselekedeteit, de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok ép ésszel felfogni, hogy ezt tette.

Az a maró érzés, amit maga után hagyott, csak úgy gyarapodik és egyre nagyobb.

Próbálom elfojtani azt az érzést, de egyelőre csak lappangva fertőzi meg az összes agysejtemet, és majd lassan fogja kifejteni a hatását.

Érezni fogom.

Marni fogja a szívemet, szét fogja szaggatni és teljesen magamba fogok zuhanni.

Miért?

Taehyung és én már a kezdetektől fogva nagyon jól kijöttünk; éreztünk amolyan kapcsolatot kettőnk között.

Egy olyan kapcsolatot, ami szabad szemmel láthatatlan volt, mi mégis láttuk, hogy a két fonál találkozik.

Tudtunk nevetni együtt vagy akár egymáson, tudtunk komolyan beszélgetni, tudtunk jókat hülyéskedni és a legfontosabb, hogy tudtunk szeretni.

Nem kell kétszer mondanom, hogy a kapcsolat, amit a fonál összekötött az egy szerelmi kapcsolat volt.

Lassan alakult ki, mégis a kezdetektől ott volt és terelgette a közös jövőnket.

Szép emlékeket gyűjtve közben, néha olyanokat, amik kis tanulsággal bírtak, máskor pedig veszekedés formájában tapasztalt ismereteket szereztünk.

De mindig együtt voltunk, és ez volt az a kötelék, ami megbonthatatlan volt és örök.

Egészen a múlt hónapig, amikor is Taehyung az egyik este nagy komolyan rám emelte könnyektől áztatta arcát és mélyen a szemembe nézett, majd halkan azt motyogta, hogy "Beszélnünk kell".

Ettől a mondattól pedig teljes pánik fogott el és hirtelen azt sem tudtam, hogy mitévő legyek.

Szimplán leültem vele szemben az ágyra és vártam.

Kis idő múlva, miután letörölte a könnyeit, megszólalt.

– Jungkook, én ezt nem tudom tovább folytatni. – Remegtek az alsó ajkai és szipogott közben.

– Mégis miért nem? Eddig olyan jól ment, mit csináltam rosszul? – Nyúltam a keze után, de ő elkapta és inkább a combjára helyezte.

– Te semmit, Jungkook! – Nyögte ki nagyon lassan, és mintha dühöt éreztem volna feltörekvőben magamban.

– Akkor? Mi a baj? – Váltam kissé ingerültebbé, mert dühített, hogy nem mond el semmit.

– A baj, az, hogy már nem szeretlek... – Halkult el és pillantását rám szegezte.

Megrökönyödve bámultam rá vissza és teljesen elborult az agyam.

– Mi? – Csalódott voltam és gyengének éreztem magam.

– Jól hallottad, és ha megbocsájtasz, én most mennék aludni [...] – Kecsesen felkelt az ágyról és az ajtó felé sétált.