szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗩𝗮𝗹𝗹𝗼𝗺𝗮́𝘀 // jikook [jimin + jungkook], bts

Könnyek akadályoznak abban, hogy élesen tudjam a kezemben fogott telefont bámulni.

Jimin épp most viharzott ki innen, és még csak követni se tudtam.

Összevesztünk, de úgy, mint még soha.

Megtöröltem a szemeim, bátorságot vettem és tárcsázni kezdtem Jimin telefonszámát.

Kicsöngött, azonban a hangposta fogadott, de elhatároztam, hogy ettől függetlenül, elmondom mindazt, amit gondolok, és érzek.

– Most is épp rajtad töröm a fejem. Nem tudom miért. Szimplán rólad szól az összes gondolatom, de nem akarom. Barátok vagyunk, azok is maradunk. Nem szabadna ennek így lennie. Előre bocsánatot kérek, hogy túl nyálas, őszinte és túl hosszú lesz. Te vagy az egyetlen fiú, aki megérdemelné, azt, hogy neki adom magam. Csak te. Imádom, hogy állandóan az a rózsaszín pulóver van rajtad, és, hogy mindig kedves vagy. Emellett vicces és szégyenlős. Kellene ennél több? Nem. Megérdemelnél egy olyan dolgot, amit kevés ember kaphatna meg. Tudom, te meg is érdemelnéd, és úgy tekintenél rá, mint egy óriási ajándékra. Köszönöm, hogy barátom vagy, jóban-rosszban... Ezt rólad tényleg el lehet mondani. Kitartasz mellettem és erőssé teszel. Nélküled már rég összeomlottam volna. Lehet, jobb lenne? Bár nélküled se bírnám sokáig. Szerettem az apró gesztusaid és a titkos szerelmi vallásaid. Mindig is éreztem, hogy többet érzel irántam. Szemeidben, mosolyodban, érintéseidben. Sose néztél úgy a többi fiúra, csak rám. Mindig megnyugtat a közelséged. Tudom, hogy gyávaság ezt mind úgy mondani, hogy nem láthatom arcod és te se az enyémet, de így könnyebb. Mindent elmondanék, ha szavakba lehetne önteni. Olyan fontos lettél számomra, mint egy családtag. Állandóan hülyülnék veled. Mindennap veled elaludni és melletted kelni, kócosan s borzalmasan. Veled akarnék szombat reggel reggelizni és később ebédelni. Megnézni egy horror filmet, de a felét nem nézném, mert téged néznélek. Átölelni és érezni téged. Mindennap... mint azelőtt. Élőben hallani az 'Aludj jól'-t, és melletted elaludni. Megnyugtatni téged, ha ideges/szomorú vagy. Teát készíteni neked, mellé pedig valami finomságot. Veled zuhanyozni. És zuhanyzás közben fogat mosni. Csak veled. Csak veled lenni. Minden nap, és minden este. Elmenni ide-oda. Később csak elmenni. Remélem érted. Bocsi, a perverz fantáziám mindig előjön. Sírástól eljutott a mondandóm a viccesig. Annyi mindent mondanék még, de valahogy kifejezhetetlen. Szeretsz? Tényleg szeretsz? Tudom, hogy igen... de hogy én mit érzek, azt nem tudom. Ne kérdezd miért. Fogalmam sincs, hogy tudsz engem elviselni. Nem értem, te tuti nem érzel fájdalmat, és azért sikerül elviselned engem. Nagy elhatározás. Feltételek nélkül szeretsz. Nyuszi fogaimmal és nagy egóval együtt. Abszolút utálom a testem, de te elhiteted velem, hogy különleges és szép vagyok, ami nagyon nehéz. Melletted teljesen önmagam lehetek, nem félek kimutatni az érzéseim, a hangulatom. Magamat. A nyak puszid, olyan, mint egy forró láva. Égett utána a bőröm és kiszáradt a szám. Valami hihetetlen volt és ennek hangot is adtam. Remélem nem baj. Minden szempontból imád téged az unokatestvérem. A mi történetünk a buszon kezdődött és az óta tart... Kevesebb, több érzéssel. Mai napig nem értem, hogy szerethettél belém, egy ilyen emberbe. Túl sok információ, kevés idő! Imádom, hogy fent maradsz csak értem és megvárjuk az éjfélt. No, nem mindig. Imádom, mikor visszakérdezel a perverz mondataim után, hogy kimondassad velem az oda való szót, amit oly vicces és kínos leírni vagy épp kimondani. Mikor a banketten táncoltunk. Mikor először csókoltad meg a nyakam. Mikor először vallottad be, hogy szeretsz. Szinte nincs olyan dolog, amit ne veled tettem volna meg. Ha fel kéne sorolnom minden olyan napot, amiben szerepet kaptál. Minden napot felsorolhatnék. A sok szomorú, perverz, cuki, durva, aranyos, ijesztő, szerelmes álmomat veled. Az összes beszélgetésünket. Az alaptalan veszekedéseinket. Mindent. Úgy érzem mindent elmondtam, mikor reggel meghallgatod, remélem, mosolyt csal az arcodra és nem szomorúságot. Az egész beszédem alatt, vissza kellett fognom magam, nehogy elbőgjem magam. Néha a boldogságtól, máskor pedig a meghatottságtól. De semmiképp a szomorúságtól. Szeretsz. Jól van ez így?
Nem tudom. Azt tudom, hogy fontos vagy az életemben és még sokáig az is leszel. Szia. – fejeztem volna be a hívást, de Jimin beleszólt a telefonba.

Hallhatta az egészet?

Vagy csak a végét?

– Jungkook, várj! Ne tedd le! Nagyon köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem és igazából mindent köszönök, ami te vagy. Pár résznél bekönnyeztem, de abszolút nem bánom!

– Sajnálom Jimin, nem akartalak megsiratni. Én is köszönöm.

– Nyugi. Inkább csak meghatódtam és köszönöm, hogy elviselsz. Úgy is, hogy szeretlek, amivel néha már az idegeidre megyek. Mindig is úgy vélekedtem rólad, hogy olyan fiú vagy mint a többi, de már biztos, hogy rólad nem lehet véleményt mondani, amíg nem ismer az ember és utána is csak jó dolgokat.

– Ugyan. Nem mész az idegeimre. Olyan vagyok, mint a többi. Csak más tulajdonságokkal. Nehéz engem megismerni, és még nehezebb kiismerni, de neked sikerült.

– Jungkook... már nem is akarom annyira, hogy a barátom legyél... csak mindig legyél velem. Szeretlek.

– Én is szeretlek.

| VÉGE |