Mást sem csinál a szomszédos asztalnál ülő srác, minthogy állandóan rajtam legelteti a tekintetét, ha pedig véletlenül össze találkozik a két szempár, akkor hosszas szemkontaktus alakul ki belőle.
Óvatosan szürcsölgettem a forró kávét, amikor egy személy közeledését fedeztem fel.
– Szia, szabad a hely? – kacéran rám mosolygott és mély hangon hozzám szólt.
– Szia, persze. – pirultam bele, közben a szívem legmélyén azt vártam, hogy mikor embereli meg magát és jön ide.
Gyönyörű szemeivel engem bámult, és szüntelenül mosolygott.
– Miért nézel rám így? – tudakoltam meg.
– Mert csodás vagy – bökte ki, – azonban a nagy szemezgetések közepette be sem mutatkoztunk egymásnak. Hogy hívnak? – kérdezte, majd bekapott egy aprósüteményt.
– A nevem Jungwoo, és a tiéd? – tartottam az eddig tartott szemkontaktust és valahogy úgy éreztem, hogy megáll az idő körülöttünk.
– Ilyen gyönyörű archoz, csakis ilyen meseszép név dukál. Másrészt, én Lucas vagyok. – mosolygott tovább, mámoros tekintettel.
– Örülök a találkozásnak.
– Ahogyan én is.
Egy szemkontaktus. Egy hely. Egy alkalom. És mindez egy szerelemhez vezetett.
| VÉGE |
ESTÁS LEYENDO
szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ
Fanfic➪ BL, bővült a kínálat IDOL X READER típussal ➪ főként one shot-ok ➪ kpop sztorik ➪ a részek az szerint íródnak, hogy épp milyen zenét hallgatok [minden rész, aminek angolul van a címe, egy zenehallgatás közben íródott, vagy egy zene inspirált, ame...
