szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗕𝗿𝗲𝗮𝘁𝗵𝗶𝗻 // dowoo [doyoung + jungwoo], nct

Doyoung szemszöge:

Épp a konyhában ülök és az esti kávém szürcsölgetem.

A kesernyés és mégis üdítő löttyöt, ami nélkül nehéz meglenni ilyen kései órákban, főleg, hogy a mai nap még gyakorolni is készülök.

Miután magamba tankoltam a kávét, elmosogattam és csendben felsétáltam a szobámba, amin Jungwoo-val osztozom.

Lassan és óvatosan nyitottam be a helységbe, és láttam, ahogy könyvvel a kezében aludt el és szuszog a nagy fény mellett.

Aprót kuncogtam, majd magamhoz vettem a dalszövegeket és leojtottam a villanyt, és már távoztam is a szobából.

A ház legeldugottabb zugában van a próbaterem, hogy még véletlenül se zavarjon senkit.

Hangszigetelt falakkal, a lehető legjobb szigeteléssel van felszerelve és mindeközben tele van hangszerekkel, amiket szinte csak minimálisan lehet hallani, ha játszanak rajtuk.

Leültem a zongora elé, a tartóba helyeztem a szöveget és odafigyelve neki láttam eljátszani a darabot.

Itt-ott hibát vétettem, de betudtam annak, hogy este van, vagyis pontosabban éjszaka.

Meggyőzve magamat, még egyszer neki láttam eljátszani, és énekelni a zenét.

Teljesen beleéltem magam, hibátlanul eljátszottam a darabot és a szöveg is jó volt. Az angol szavak csak úgy ráakadtak a nyelvemre és minden tévesztés nélkül sikerült előadnom a begyakorolt darabot.

Jungwoo szemszöge:

A hajnali órákban felkeltett az inger, hogy pisilnem kell. Amikor álmos szemeim kinyíltak, akkor vettem észre, hogy Doyoung még mindig nincs a szobában, és az első gondolatom az volt, hogy biztosan gyakorol.

Aprót mosolyogtam és gyorsan elmentem pisilni, majd utána kicsit éberebb állapotban gondoltam, hogy meglepem őt. Így halk lépésekkel mentem le a szobáig, ahonnan épphogy csak hallottam, hogy énekel, és mellé zongorázik. Így, csukott ajtón keresztül is hallható volt a csodás hangja, amit a zongora még inkább kihangsúlyozott.

Résnyire benyitottam és füleim tanúi lehettek ennek a csodálatos hangnak, ami Doyoung száját hagyta el. Hirtelen boldog lettem és mosoly szökött az arcomra; támadt egy ötletem.

Visszalopakodtam a szobámba és az ötletemen törtem a fejem, hogy holnap miként fogom elintézni. Fél óra után azonban csukódtak a szemeim.

Reggel csak úgy kipattantam az ágyból és félszegen rámosolyogtam az alvó Doyoung-ra.

– A fene se tudja, hogy mikor jöttél vissza. Aludj jól. – jegyeztem meg hangosan, majd a telefonommal a kezemben egészen a nappaliba sétáltam.

Lecsekkoltam a sok közösségi oldalt, majd a kontaktokba léptem és kikerestem a góré telefonszámát.

Kicseng.

– Jó reggelt, én Jungwoo vagyok! — szóltam bele üdén – Volna egy dolog, amiről szeretnék beszélni. Lehetséges? – félve ugyan, de feltettem a kérdést.

– Persze, hallgatlak. – mondta szigorúan és alig mertem belekezdeni.

– Doyoung-ról lenne szó. Már napok óta gyakorol egy zenét, zongorakísérettel és szeretném, ha meghallgatná Maga is. – a számat kezdtem el harapdálni, és vártam.

– Lehet róla szó. — válaszolt nyersen, de én mégis hihetetlenül boldog voltam.

– Mikor jó Önnek?