szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗧𝗶𝘁𝗼𝗸𝘇𝗮𝘁𝗼𝘀 𝗳𝗶𝘂́ // taekook [taehyung + jungkook], bts

Gyönyörű tavaszi nap volt.

A parkban sétáltam, amikor egy alakot véltem felfedezni, de nem sok figyelmet fordítottam rá, sétáltam tovább.

Épp ki akartam lépni a parkból, amikor hirtelen olyan késztetést éreztem, hogy vissza kell mennem és körül néznem ebben a titokzatos parkban.

Észrevettem, hogy besötétedett és csillagok jelentek meg az égen; csodálatos látvány volt.

Amíg az égboltot kémleltem, megjelent előttem egy mesebelien gyönyörű fiú, aki engem nézett és próbált valamit mondani nekem.

Egy kis idő után mondta.

Azt mondta, hogy a neve Tae.

Végül én is bemutatkozta, Jungkook néven.

Ez után Tae megkérdezte, hogy mit keresek itt, de még én magam sem tudtam pontosan.

Tehát egy egyszerű választ adtam „Nem tudom".

Ettől a naptól fogva, mindennap találkoztunk a parkban, azonban a park mindennap máshogyan nézett ki; egyik nap lila fák voltak benne, és mindenfelé különböző állatok vettek minket körül; máskor pedig cukorból és cukorvattából voltak a fák, bokrok; harmadnap pedig az egész park kék színben pompázott, a fák csillogóak voltak vagy átlátszóak.

Eltelt fél év, és rájöttem, hogy Tae nem az, akinek megismertem.

Találkozásunk elején kedves, odafigyelő és szimpatikus volt, mondhatni ő volt a legjobb barátom, azonban most pont az ellenkezője: gonosz, nem törődöm és flegma.

Az utóbbi időben akárhányszor beszéltünk a végén mindig összevesztünk.

Ezért úgy döntöttem, hogy pontot teszek ennek a végére.

Megkerestem és megmondtam neki, hogy hagyjon békén és, hogy soha többé ne keressen.

Bárcsak ilyen könnyű lett volna.

Amint ezt elmondtam neki, ő kiakadt és kifutott a parkból.

Nem hallottam róla, de túléltem, azonban egy percét se bánom.

Utána feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon ez valóságos volt vagy csak illúzió.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam.

Mikor hazafelé az úton elgondolkoztam mindezen, eszembe jutott Taehyung, a volt barátom.

Körülbelül fél éve halt meg egy autóbalesetben.

Elgondolkoztam azon, hogy minden, ami történt, lehet csak a képzeletem szüleménye volt, hogy könnyítsek a lelkemen és feldolgozhassam ezt az egészet.

Végül arra jutottam, hogy valóban így volt.

A szokásos jobbra kanyar helyett most balra tértem és a temetőbe igyekeztem.

C sor százhuszonkettedik sír: Kim Tae-hyung 1995-2017.

Amint megláttam a nevet, a dátumot és a sírt elöntött a sok emlék és érzelem.

Igen, az elmúlt fél évet képzeltem és egész végig Taehyung-al voltam, és még ezt sem vetem észre.

„Drága Jungkook, ha tudnád, hogy nem csak képzelted."

Hallotta az ismerős hangot Jungkook és kisírt szemeivel a hang irányába nézett.

Elakadt a szava és arcára fagyott minden érzelem.

Taehyung ott volt előtte kissé sápadtan és nem egészen.

„Te... hogy lehetsz itt?"

Akadt ki Jungkook, majd pulcsijával letörölte frissen kicsordult könnyeit.

„Amíg nem intéztem el a Földi dolgaimat, addig nem léphettem át a fénybe."

Mesélte neki lágy hangon a mindig vidám Taehyung.

Jungkook csak állt ott és dolgozta fel a sok bejövő információt.

Jungkook nyúlt a sápadt fiú keze után, azonban azt tapasztalta, hogy sehogy se tudja megfogni egykori kedvese kezét.

Pedig nagyon meg akarja ölelni és csókolgatni.

Reszkető teste és egyre inkább hangosodó sírása a másik fiút megrémisztette.

Taehyung a síró fiú elé lépve rámosolyog, és megígéri neki, hogy még fognak találkozni.

„Mikor?"

Érdeklődi meg szipogva Jungkook és szerelmére vezeti a tekintetét.

„Hamarosan."

Válaszol a másik és Jungkook azt veszi észre, hogy Taehyung amúgy is halvány körvonalai kezdenek még jobban eltűnni, míg végül teljesen eltűnt szemei elől.

Térdeire borult és keservesen zokogni kezdett.

Rápillantott az égboltra, ami már sötétségbe borult.

Egy fényes csillagot pillantott és, gondolta, hogy az biztosan Taehyung.

Elmosolyodott.

Felkelt és haza sétált.

Két hét múlva a szülei hívást kaptak, hogy a fiukat egy rettenetesen szörnyű baleset érte, aminek következménye az volt, hogy belehalt súlyos sérüléseibe.

„Azonban most már Taehyung és Jungkook az örökkévalóságig együtt lehetnek. Egymással. Örökké."

| VÉGE |