szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗖𝘀𝗲𝗽𝗽𝗲𝘁 𝘀𝗲𝗺 𝗿𝗼𝗺𝗮𝗻𝘁𝗶𝗸𝘂𝘀 𝗮𝗹𝗸𝗮𝘁 // seongjoong [seonghwa + hongjoong], ateez

Hongjoong szemszöge:

Épp a legjobb haverommal sétálgattam az utcán, amikor az egyik kaszinóból kilépett egy talpig feketébe öltözött fiú.

Nem is mondanám fiúnak, inkább még tininek.

Fekete haja, bohókás tekintete és az igéző szemei, nagy hatást gyakoroltak rám.

Mire feleszméltem, valaki erővel neki ment a jobb karomnak, majd nevetést hallottam.

Kifejeztem nemtetszésem és fennhangon felszóltam:
– Mit képzelsz magadról? Legalább figyelhetnél. – mondtam.

Eléggé felhúzta az agyam, hiába nézett ki olyan jól, attól még kellene tudnia viselkedni.

– Te jöttél az utamba! És még te panaszkodsz? Ha nem engem bámultál volna, hanem az utat, akkor senki nem megy neki senkinek. – megvártam míg befejezi, de képtelen voltam bármit is szólni.

– Ha már így alakult a helyzet, akkor beszélhetnénk normálisan is. – próbáltam kedves lenni, de mindhiába.

Ő folytatta.

– Tudod, láttam rajtad, hogy egy pillanatra elkalandoztak a gondolataid. Le sem tagadhatnád. –  villantott egy mosolyt és ledöbbentem.

– Nekem? Nem is kalandoztak el a gondolataim! – védelmezően magam elé emeltem a kezeimet, de ő egy lépéssel előrébb lépett.

Mígnem elért elém és ajkaink igencsak közel voltak.

Magam sem értettem, hogy miért kalapál így a szívem, de próbáltam higgadt maradni.

– A nevem Seonghwa. Örülök a találkozásnak! – csábosan megnyalta az alsó ajkát és felém nyújtotta a kezét.

– Hongjoong vagyok, én is örülök. – teljes zavarban voltam, és még annak is örültem, hogy nem felejtettem el a saját nevemet.

– Volna kedved velem jönni? – kérdezte kacér mosollyal a száján.

– Mégis hova? – kérdeztem tőle, de legbelül nagyon is menni akartam vele.

– Mondjuk meginni egy csésze teát. – mondta komoly arckifejezéssel, de valamiért egyszer csak kibukott belőle egy hatalmas nevetés. – Vicceltem. A lakásomra gondoltam.

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy ismét viccel vagy sem. Furán éreztem magam és őszintén, azt sem tudtam, hogy jelenleg mi történik velem.

Láthatta a zavart az arcomon, mert így szólt:

– Hongjoong, ne félj! Semmi olyat nem csinálok, amit te magad ne akarnál! – mondta minő egyszerűséggel és kézen fogott.

Az egész út csendes volt, de mégsem az az idegesítő kínos csend, inkább amolyan kellemes fajta.
Megérkeztünk a lakásához, majd mikor betértünk és levettük a cipőinket, egyből a konyhába vezetett.

Alig nyújtózva leemelt egy poharat a szekrényből, majd kivett a hűtőszekrényből egy doboz áfonya levet és szinte csurig töltötte vele a poharat.

Kedvesen elmosolyodott és felém nyújtotta a hűsítő italt. – Köszönöm.

Láttam rajta, hogy alig bír megállni a lábaim, így óvatosan megkérdeztem, hogy nem ülünk-e be a nappaliba.

– Jaj, bocsi. Persze, gyere fáradj beljebb. – mondta, miközben bekísért a nappaliba.

Ott ült a kanapén, és egy mukott sem szólt, csak bámult és szüntelenül engem figyelt. – Talán van valami az arcomon? – kicsit zavarba ejtő volt a tekintete, de másrészt nagyon is imponált. Seonghwa csak megrázta a fejét és tovább folytatta a bámulásomat.

Lassan megittam az áfonya levet, amit kiöntött nekem és épp készültem felállni, hogy öntök magamnak újból, amikor Seonghwa végre hozzám szólt.

– Tudod, van benned valami egészen különleges. – szórta a szavakat, és felkelt a kanapéról.

Kérdőn néztem rá, majd elvette a poharat és folytatta.

– Igazán megbabonáztál, ugyanis még soha senki nem tudott ennyire elvarázsolni. – közben újra csordultig töltötte a poharamat a kissé savanykás üdítővel. – Alig hiszem el, hogy itt vagy a lakásomon és nem a hálószobában fekszünk izzadsággal tele, hanem a nappaliban szürcsölöd az áfonya levet, ami az abszolút kedvencem és soha senkinek sem szoktam belőle adni. – lassú léptekkel sétált be a nappaliba és lerakta a poharat a kis asztalra.

Felém magaslott és hirtelen azt se tudtam, hogy mitévő legyek. Zavaromban lehunytam a szemem és Seonghwa egy igazán gyengéd puszit adott a homlokomra.

– Mondtam. Képtelen vagyok téged megrontani. – nevetve mondta, és újból helyet foglalt a kanapén.

Valahogy egy ekkora véletlenből egy olyan dolog kezdte el kinőni magát, amire sohase számítottam volna.

| VÉGE |