szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗘𝗴𝘆 𝗸𝗶𝘀 𝗲́𝗱𝗲𝘀𝘀𝗲́𝗴 // jaehyungparkian [jae + young k], day6

Sohasem terveztem szerelembe esni.

Mindig is azt gondoltam, hogy az egy olyan luxus érzés, amit a kaja, a jó animék és a zene tökéletesen nyújtani tud nekem, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy cseppet sem így van.

Ki gondolta volna, hogy pont egy ilyen csodálatos embert szánt nekem a sors, aki a szíve mélyéből szeret engem és elfogad olyannak amilyen vagyok, ráadásul régebbóta ismerem, mint bárki mást.

Mai napig hihetetlennek tartom, hogy a mi aligha klisés történetünk valóra vált és egy igezi love story lett a vége.

Igen, pontosan, a legjpbb barátomba szerettem bele.

──────── hat évvel ezelőtt ────────

Ismét a kávézóm felé tart az a világi édes fiú, akinek most szőke hajkoronája van, enyhén bezselézve, hogy tökéletesen kiemelje a szép arcvonásait, valamint a gesztenyebarna szemeit.

Öltözete jelenleg egészen visszafogott és letisztult.

Mindössze egy világoskék farmer emeli ki a vékonyka lábait és egy laza, kellemes anyagból készülhetett halványlila színű póló takarja el a felső testét.

Mosolyát már egészen messziről meglátom, és úgy teszek mintha nem vettem volna észre, hogy felém közeledik.

Lépteket hallok és csak akkor kapom fel a fejem egy régebbi számláról, amikor Jae szinte felháborodva ül le a pult elé és csap rá a kis pultra.

Miután felkapom a fejem veszem észre, hogy Jae ma kivételesen jó hangulatban van.

Örömét látva az én kedvem is jobb lesz és az idő elteltével jövök rá, hogy valószínűleg elég feltűnően bámulom őt.

Torkot köszörülve lépek a pulthoz közelebb — már amennyire lehet — és tekintetemet egyenesen rá szegezem.

— Hogy vagy ma? — kérdezem, majd bévülről teljesen eláraszt a boldogság, már csak attól, hogy itt van.

— Majd kicsattanok az örömtől! — mondja egy hatalmas mosoly kíséretében és elém tesz egy borítékot.

— Mi ez? — kérdezem kíváncsian, majd leveszek egy csészét a polcról és a kávégép alá teszem, majd megnyomom a zölden villogó gombot, így a gép elkezd dolgozni és elkészítem Jae kedvenc kávéját.

— A főiskola küldte! — nagyon büszkén felemelte az állát és jobban felém tolta a fontos papírokat tartalmazó borítékot.

Óvatosan felvettem a borítékot és a már megkezdett felénél újra kibontottam, majd kiemeltem belőle a papírokat.

Gyorsan olvastam a sorokat és a végére érve mérhetetlenül büszke voltam Jae-ra.

— Hiszen felvettek! — örömömben kirohantam a pult mögül és egyből Jae karjai köze fúrtam magam egy ölelésre, amit szívesen viszonzott.

— Fel, bizony! — súgta, én pedig libabőrös lettem.

— Mérhetetlenül büszke vagyok rád! — mondtam, de aztán realizáltam, hogy ez mégis mivel jár.

— Mi a baj Younghyun? — szembe állított magával és kérdőn fürkészte az arcom.

— Semmi baj, komolyan! — mondtam, miközben egy kósza könnycseppet töröltem le a szemem sarkából.

— Na, ne mondd! Mi a baj, haver? — kérdezte, ezzel pedig egy tőrt döfött a szívembe.

— Az, hogy ki fog hűlni a kávéd! — tettettem a hülyét és gyorsana a kávégéphez rohantam.