szösszeneteK-pop / RÖVID SZTORIK | ʜᴜɴ

𝗠𝗼𝗻𝗱𝗷 𝗻𝗲𝗺𝗲𝘁! // taekook [taehyung + jungkook], bts

– Jimin mit csináljak? – kérdeztem hozzáértő barátomat, és vártam az okos tanácsára.

– Amit jónak látsz. – mondta úgy, hogy a telefonját bámulta. Mérgemben megfogtam a telefonját és elvettem tőle, majd magam mellé helyeztem, hogy ne érje el.

– Komolyan kérdeztem.

– Rendben, figyelek. – törökülésben ült és láttam rajta, hogy most valóban nekem szenteli minden figyelmét.

– Taehyung folyamatosan nyomul, próbál megcsókolni és állandóan randira hív. Mit csináljak? – mondandóm végén sóhajtottam egy nagyot és néztem Jimin miként reagál erre.

– Mondj nemet!

– Az nem olyan egyszerű... – pirultam el és már nem mertem ránézni.

– Jungkook! Mit csináltatok? – hirtelen nagyon kiváncsi lett, majd elkezdte ütögélni a combom, hogy mondjam már el neki.

– Talán, de csak talán elcsattant pár csók és elhívott randira. – böktem ki végül és mintha kicsit megkönnyebbült volna a lelkem.

– Hogy mi? És erről én miért nem tudok? Mikortól van ez köztetek? A többiek tudják? Ti most jártok? – sorozott a kérdéseivel és hihetetlenül aranyos volt.

– Csak nyugi, elmondok mindent. – mondtam neki, majd nagy levegőt vettem és elkezdtem mesélni, azonban közbeszólt.

– Mindent tudni akarok!

– Jól van, talán, ha hagynád, hogy elkezdjem megtudnál egyet s mást.

– Oké, bocsi, de kezdd már!

– Na, figyelj. Olyan 3 hónapja furcsán viselkedett a közelemben és egy nap megkérdeztem tőle, hogy van e valami baja velem, vagy esetleg a baratságunkkal.

– A ti barátságotok tökéletes.

– Jimin!

– Jól van, bocsi...

– Amikor megkérdeztem, lehunyta a szemeit és azt mondta, hogy "Jungkook, én szerelmes vagyok beléd." Mikor kimondta, köpni-nyelni nem tudtam és a helyzet adta, hogy azt mondtam neki, hogy én csak barátként tekintek rá. Tae elkezdett sírni, én pedig az helyett, hogy megvígasztaltam volna, azt találtam mondani neki, hogy nagyon jó poén. Ezután pedig, hogy bebizonyítsa nem viccel, temérdek randira hívott, nagyon sokszor lógott rajtam és hasonlók, de minden olyasfajta kérdésére nemmel válaszoltam, mindent elutasítottam és mindig kerültem őt, mert nem tudtam felfogni, hogy ez hogyan alakulhatott ki.

– Ez amúgy egyértelmű volt mindenki számára. Titeket egymásnak teremtettek! – szólalt meg megint, de sajnos egyet kellett vele értenem.

– Ne kezdd te is! – bukott ki belőlem és elképedt ábrázata elárulta a következő kérdését.

– A többiek tudják? Csak én nem tudtam? Jungkook! – morcosan nézett rám és azt próbálta elhitetni velem, hogy vérig sértettem szegény pici szívét.

– Fokozatosan tudták meg... először Hoseok látott minket csókolózni a konyhában, aztán Yoongi látta, hogy Tae rámarkolt a seggemre, majd Namjoon volt a szemtanúja annak, hogy a nyakamra puszikat kapok tőle, végül Jin látta és hallotta, hogy Taehyung megkérdezi, hogy nem leszek-e a barátja. Nagyjából ennyi. Ma pedig megtudtad te is. Meglepetés! – mosolyogtam, mint a százas égő és bíztam benne, hogy nem haragszik rám.

– A rohadt életbe. Jungkook egy ekkora románcból kihagyod a legjobb barátodat? Miért tartottátok titokban? – csattant fel és megforgatta a szemeit.

– Jó kérdés. Igazából én semmi ilyet nem akartam és még csak nem is képzeltem el Taehyung-al, de az idő azt adta, hogy elkezdtem én is érezni iránta valamit és most itt tartunk. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. – beletemettem arcomat a tenyerembe és ismét el kezdtem a kialakult helyzet felett gondolkozni.

– Ez egyszerű. Jöjjetek össze. – vállat rántott és mosolygott még mindig.

– Ez cseppet sem egyszerű. Idolok vagyunk, híresek vagyunk... fiúk vagyunk. – hanyatt dobtam magam az ágyon és becsuktam a szemeim. – Miért velem történik ez?

– Mert szerencsés vagy. Inkább örülhetnél neki, hogy van aki szeret. – eleresztett egy igazán biztató mosolyt, majd jobb kezével megfogta a vállamat. – Szerintem próbáljátok meg.

– Azt mondod? – felültem és elgondolkoztam a tanácsán.

– Azt bizony. Tudod mit? Most szépen átmész hozzá és megbeszélitek.

– Nem!

– Nincs más választásod!

– Te mondtad, hogy mondjak nemet!

– De az még azelőtt volt, hogy elmondtad volna a lényeg lényegét. – mondta, miközben már félig kiráncigatott a szobából.

– Majd holnap! Addig még átgondolom, hogy mit mondjak neki, rendben? – próbáltam menteni a menthetőt, és úgy éreztem, hogy jó úton haladok.

– Rendben, de ott leszek. Kihallgatom az egészet, nem menekülsz előle.

– Szuper. — kínosan felnevettem — Bolond vagy.

– Még mindig jobb, mint hülyének lenni. – rám mutatott és elröhögte magát.

– Te mocsok! – majd neki dobtam a papucsomat.

| VÉGE |